Interjú

Már régóta gondolkodtam azon, hogy kivel készüljön a legújabb interjúm. Olyan emberre vadásztam, aki még nem került senki tolla elé, de érdekes személyiség és mindenki kíváncsi lenne rá.

Nézegettem a molyon a molyos írókat.

Találtam is sok személyt, akivel szívesen készítenék interjút, de nem volt az igazi az ötlet.

Majd kipattant az isteni szikra.

„Ha már moly, akkor legyen kövér.”

Azaz egy olyan személyt mutatnék be nektek a molyról, aki minden szálával kapcsolódik ahhoz.

Hiszen ő a „szülőatyja”.

Ő nem más, mint Nagy Bence.

( http://hagymanelkul.tumblr.com/ )

Köszönöm, hogy ezúton is vállalta az interjút.

– Mesélj a gyermekkorodról. Fára mászós, bandázós, verekedős, élénk kisfiú voltál? Vagy pont az ellenkezője?

Inkább az ellenkezője, a bátyámmal mindketten eléggé könyvmolyok voltunk. Bár el kellett gondolkodnom először a kérdésen, mert persze volt részem elég fára mászásban is, de ezek nagy része azért a szülői odafigyelés hatására történt. Arra emlékszem, hogy szeptemberben majdnem mindig nekem volt a legfehérebb a bőröm, mert még a Balaton-parton is egy fa árnyékában olvastam a legszívesebben.

– Hogy kerültél kapcsolatba az olvasással? Volt, akitől láttad a családban? Terelgetett a helyes olvasnivalók felé?

A családban mindenki sokat olvas. A szüleim évtizedekig jártak egy 50 km-re eső kisvárosból Budapestre dolgozni vonattal, így egészen kis koromtól azt láttam, hogy falják a könyveket. De persze náluk sem ekkor kezdődött, édesanyámtól rengetegszer hallottam már az “ó, ezt még lánykoromban olvastam” fordulatot.

– Mi a legemlékezetesebb gyermekkori olvasmányod?

A Gyűrűk Ura, először ennél a könyvnél éreztem, hogy elzsibbad a fülem mögött egy-egy izgalmas rész után.

– Miket szeretsz most olvasni? Mennyiben változott az évek során az olvasmányaid stílusa? Kedvenc könyv/szerző?

Inkább csak az változott, hogy mostanában nagyobb arányban olvasok olyan könyveket, amelyek valamely cél irányába mutatnak. Rengeteg gazdasági, üzletvezetési könyv van köztük, illetve pozitív pszichológiával is sokat foglalkozom mostanában. A szépirodalom és a szórakoztató irodalom terén meg elsősorban ajánlásra olvasok, és ez jól is van így. Végülis az egész Molynak az az egyik célja, hogy ne okozzon gondot a következő olvasmány kiválasztása. A kedvenc könyvem hosszú idő óta Hemingwaytől a Vándorünnep, de nem tudom megmondani, hogy miért, egyszerűen csak jól rezonálok rá.

– Hány kötetes a könyvespolcod, és melyik könyvedre vagy legbüszkébb?

Kevés könyvem van, valójában még a kedvencemből sincsen saját külön kiadás, csak egy gyűjteményes kötet. Amikor legutóbb költöztem, az összes olyan könyvemtől megváltam, amellyel már nem volt konkrét tervem, vagy nem volt kellően érdekes közös történetünk. Valójában nem vagyok gyűjtőtípus, de azt viszont élvezem nagyon, hogy gyűjtők vesznek körül.

– Vannak olyan bloggerek, akiknek mindig figyelemmel kíséred a munkáját?

Elsősorban fejlesztéssel kapcsolatos blogokat olvasok, mert jóval könnyebben és gyorsabban lehet friss szakmai információkhoz jutni, mint könyvekből, de nem hiszem, hogy programozóknak és IT cégek vezetőinek a nevei túl sokat mondanának. Gondolom, inkább magyar könyves blogokra gondolsz, és erre azt mondom, hogy igen is meg nem is. Az igen viszont inkább annyit jelent, hogy mivel a magyar könyvesbloggerek a Molyon is folyamatosan építik a molyos identitásukat, ezért mint molyos felhasználó találkozom is velük. De kifejezetten könyves blogokat nem szoktam látogatni, általában úgyis presztízskérdés a szerzőik számára, hogy becsatolják azokat a Molyra.

– A Moly mennyi időd veszi el naponta? Más munkád is van, vagy most ez a hivatásod?

Azt mondanám, hogy egy fél állás most a Moly, de általában jóval több a munka vele. Valószínűleg azt kommunikáljuk a legkevésbé, hogy ki mivel is foglalkozik, mert inkább a rendszerszemlélet a fontos, hogy azért működnek a dolgok, mert jól kitaláltuk a folyamatokat. Én csak a távlati tervekkel, az üzleti partnerekkel és a fejlesztéssel foglalkozom. Például a Moly szerkesztői és moderátori csapatának összetétele és működése független tőlem, de ez jól is van így, mert nekem így megvan a nagyobb rálátásra a lehetőségem, míg a csapat a “frontvonalból” hozza a sokrétű tapasztalatait, és jól tudja érvényesíteni a kollektív tudását.

– Kik a segítségeid legfőképpen az oldalon? Mi alapján kerülnek beválasztásra? Hogy lehet bekerülni ebbe a lelkes csapatba?

Jelenleg az adminisztrátorok azok, akik a legtöbb terhet leveszik rólam, például a moderáció irányítását vagy a tagokkal való kapcsolattartás teljes egészét, de őket is csak azért emelem így ki, mert ezekkel sokáig nekem kellett foglalkoznom. A Moly szerkesztőségének tagjai egyébként remek munkát végeznek, és bár a kezdeti magot én választottam ki, ma már ők döntenek az új szerkesztők meghívásáról. Ők pedig az egyes tagok molyos előéletét nézik, elsősorban a jellemet és az építő jellegű aktivitást.

– Miben tudják a molyok segíteni a munkátokat?

Ha hiányzó adatot találnak, töltsék fel, ha rosszat, javítsák ki. Egyébként meg csak érezzék jól magukat a Molyon, a játékszabályokat ismerik.

– Nézzük a felnőtt Bencét. Mit tudhatunk most rólad? Család, gyerek?

Készülőfélben...

– Mi a legkedvesebb elfoglaltságod, ha nem molyolsz vagy olvasol? Hogyan lazítasz? Hogy képzeljük el egy lazulós napod, ami teljesen kikapcsol?

Nehéz kérdés, elsősorban élvezem, hogy szeretek és szeretve vagyok, a többi jön magától. A könyvek mellett a filmeket és a társasjátékokat is szeretem, és szívesen főzök is, úgyhogy nem nehéz összeraknom egy jó napot.

Kérdésem lenne még ezer. De Bence ideje véges, és sokat dolgozik azért, hogy nekünk molyoknak jó legyen fent az oldalon.

De a  Merítésben is jelen van  Bence, ott is sok érdekes kérdés elhangzik, amit én is feltettem volna neki.

Így még jobban megismerhetitek őt.

Itt tudjátok elolvasni: http://moly.hu/merites-rovatok/kolcsonkapott-beszelgetesek-14

A játék nyertese

Kedves olvasóim.
Este sorsoltam, a játék helyes megfejtői között. 
Ezúttal nem a random segítségét vettem igénybe, hanem élő segítséget.
A sorsoló férjem volt, éjjel lévén és nem a kislányom.
Sok jó megfejtés érkezett, köszönöm ezúton is nektek, hogy velem játszottatok.
Hamarosan újabb játékkal jövök.
Addig is nyertes:  Kocsi Mihályné
A nyereménye pedig a Pongrác kiadó jóvoltából Silvana Gandolfi: Rám lőttek című könyve.

A megfejtés pedig:
Vannak olyan könyvek, amelyek álmodni hívnak, és vannak olyanok, amelyek megmutatják a valóságot.
 (Paulo Coelho)

Rupáner-Gallé Margó: Nászajándék Salzburgból

 A sorozat első részéről írtam már nektek, nem is oly régen. Tetszett, de volt, amit kifogásoltam.

Így kíváncsi voltam az ismerős írónő fejlődésére, főként hogy idő közben interjút is készítettem vele és egy rövidre sikerült személyes találkozón is túl vagyunk, amit remélem majd folytatás is követ. Sikerült megkedvelnem-e rövid idő alatt is, így nem ígérem, hogy teljesen objektív maradok. De megpróbálom.

A könyv borítója, most még jobban tetszik, mint az előzőé.  Tetszik a színe nagyon, ami a kék mániámat csodálva nem is meglepő.

 A rövidsége és ára, mit sem változott. Előbbit sajnálom, az utóbbinak viszont roppant mód örülök.

Nagy vonalakba a könyv ott folytatódik, ahol az előző befejeződött. De itt már Arlene csak érintőlegesen szerepel, mint mellékszereplő. Most mostohanővére Dália veszi át a helyét. Az elején szkeptikusan fogadtam, mert pont ő volt az, aki nagyon nem bírtam a másik történetben. De az írónő ügyesen keveri a szálakat, most megkedveltem az ifjú hölgyet, amekkora jellemfejlődésen ment keresztül. Még visszatekintünk egykori önmagára, de már szépen korrigálja múltja sötétségét. Alakul és fejlődik, megtelik élettel az ő személyisége is. A szerelem is rákacsint egy nem várt helyről. Nos, az ő átalakulását olvashatjuk ebben a kötetben és a románcát egy fiatal, ám sebzett férfival.

Tartalmát nézve romantikus. Igazi, szép, szerelmes könyvecske az elejétől a végéig. Nagy dolgokra ne számítsatok, nincs autós üldözés, nyomozás vagy hatalmas nagy meglepetés. Kiszámítható, de olykor ez nem baj. Viszont van benne érzelem és kedvesség. A befejezése meseszerű. Amit nem is csodálok, mert Margó nem az a sötét, kesergős típus, nagy adag életszeretet van benne és a könyveiben.

A belső tartalom minősége sem változott sokban, de nekem jobban tetszett, mint az előző kötet. A nyelvezete kiforrottabb, jobban jellemzi Margót. Már megvan a saját stílusa, érződik a könyvön. Tetszik, ahogy bele szövi a saját vidéki élete tapasztalatait, a természet szeretetét, a lovakhoz való hozzáállását. Így nagyon sok szépséges tájat megismerhetünk.

Mint címe is utal rá, Salzburgról sok szó esik. Tetszett, ahogy bejárjuk a táj jellegzetes látnivalóit. Olyan szépséges helyet is megemlítenek a könyvben, amit személy szerint nagyon megnéznék én is, hiszen Sissy nagy rajongója vagyok. ez pedig a Schönbrunni kastély, a maga szépségével. A post végén írok is róla egy kis részt, hátha ti is kedvet kaptok hozzá, hogy ellátogassatok oda..

Amin meglepődtem, az az, hogy Margó egy kis kulináris élvezetet is csepegtetett a könyvbe. Részt veszünk némi vidéki lekvár főzésen, egy igazi Salzburgi vacsorán is. Egy bizonyos gombóc pedig elkészítésre van ítélve mindenképpen.

Még olvastam volna tovább kedvcsinálónak azokat a részeket, jobban kifejtve.

A szereplők egyszerű emberek, hétköznapi gondokkal. Szerethetőek, bár nem túl változatosak. A sablonosság határát súrolják. Ennek ellenére én élveztem kalandjaikat.

 Dália igazi vadóc karaktere tetszett. 

Emma kifejezetten a kedvencem lett. 

Gábort viszont nem értettem és nem is igazán kedveltem meg jobban. Nem jött át a lapokon a személyisége, csak a morcossága és kiszámíthatatlansága. Ott enyhített csak az ítéletemen, mikor a kislányát féltette a kérőktől. Annyira a férjemre ismertem benne és el tudom képzelni, hogy hamarosan Danci baba is hasonló élményeket fog okozni apukájának.

Volt benne pár egyedi ötlet, ami érdekes volt. Például nem lövök el nagy spoilert, ha elmesélem, hogy kifejezetten meglepődtem Dália nászajándék választásán. Egy gyermekkori cipőcske? Nem jutna eszembe. Viszont így megvan a kerete az indulásnak.  Vagy a lánybúcsús rész is okozott pár visszaemlékezős percet, hiszen a sajátom is hasonló volt, leszámítva a lampionokat. De nem ez a jellemző általában.

Pár apróbb elírást észrevettem, de jelentéktelen kis dolgok, csak ha nagyon szőrszálhasogató akarok lenni, akkor tűnik fel.

A humor egyre több teret kap már ebben a részben, amit én személy szerint kedvelek.

Szenvedély is van a könyvben, ami romantikus történet lévén gondolom nem újdonság. 

Bár még van mit fejlődni ez ügyben.  Az erotikát viszont kifejezetten kerülte Margó, így az olvasói közönség korhatárát levinném, mondjuk 12 éves korra.

1. a történet: 5/4
2. a létrehozott világ: -
3.  helyszín: 5/4
4. szereplők, karakterek megformázása, hitelességük: 5/4
5. kedvenc szereplő: Bella néni, Emma
6. akit a legjobban utáltam: Gábor
7. érzelmek, érzések,romantika: 5/4
8.  erotika: -
9. dráma, drámaiság: 5/4
10. a könyv hangulata: 5 /4.5
11. legjobb jelenet: kamionos humor, Bella néni befőzés közben
12. legrosszabb jelenet : Dália és Gábor zongorás jelenete
13. a történet párbeszédei, tájleírás, metaforák, nyelvezete : 5/4
14. misztikum: -
15.  humor: 5/4
16.  kedvenc idézet : -
17. kiknek ajánlom, melyik korosztály és nem könyve: az egyszerű, de nagyszerű romantikára vágyóknak, akik ki szeretnének kapcsolódni kicsit , kizárólag nőknek

18.  fülszöveg: 5/4
19. a borító: 5/5
20. összességében: 5/4

A könyvet köszönöm Aba könyvkiadónak(Atlantic Press kiadó)!

Aba kiadó: http://www.atlanticpress.hu

saját, dedikált

152 oldal

Akkor nézzünk egy kis ráadást a könyvben bemutatott kastélyról és a Salzburgi gombócról, amit l szeretnék majd a közeljövőben készíteni magam is.

Schönbrunni kastély:

Sisi egykori nyári rezidenciája. A barokk épületegyüttes, a gyönyörű park, a pálmaház, a Gloriette és az állatkert akár egy teljes napi időzésre csábít. Magnós vezetéssel (Grand Tour Audio Guide) bejárhatják a kastély termeit, ne hagyják ki a földszinti Bergl-szobákat se és bolyongjanak egy keveset a kerti labirintusban is!

A Schönbrunni kastély, a császári család egykori nyári rezidenciája, Európa egyik legszebb barokk építménye. 1569 óta van a Habsburgok birtokában, II. Ferdinánd császár felesége 1642-ben építtetett a területen egy nyári kastélyt és ő nevezte a helyet először „Schönbrunn"-nak. A török ostrom után 1696-tól kialakított kastélyt és kertet 1743 után, Mária Terézia uralkodása alatt teljesen átépítették. A Habsburgok az év nagyobb részét abban a sok helyiségben töltötték, amelyre a császári nagycsaládnak a reprezentációs termeken kívül szüksége volt.

A kastély 1441 helyiségből áll, ebből 45 látogatható. A belső tér rokokó stílusú, a falfelületek többnyire fehérek és 14 karátos aranylemezekkel díszítettek, a termekben cseh kristálycsillárok és cserépkályhák találhatók.

Forrás: http://www.wien.info/hu/sightseeing/sights/imperial/schoenbrunn-palace

Salzburgi galuska:

 Hozzávalók 3 nagy „süveghez”

* 7 tojás fehérjéje
* 100 g kristálycukor
* 2 tojás sárgája
* 20 g liszt (átszitálva)
* 1 ek vaníliás cukor
* vaj (a sütőforma bekenéséhez)
* porcukor

Elkészítés:

A tojásfehérjét a kristálycukor folyamatos adagolása mellett kemény habbá verjük. A tojássárgáját elkeverjük a vaníliás cukorral, majd a tojáshabhoz adjuk. Végül a lisztet is óvatosan a masszához keverjük.

Egy lapos hőálló tálat vajjal kikenünk. A masszából három piramisra emlékeztető süveget formázunk és az előmelegített sütőbe toljuk. Ha elkészült a tetejét porcukorral megszórjuk és azonnal kínáljuk.

Sütési hőmérséklet: 220 °C
Sütési időtartam: 9 perc

Forrás: http://www.austria.info/hu/etel-ital/salzburg-salzburger-nockerl-1760283.html

Kendare Blake: Vérbe öltözött Anna

Ti hisztek a végzetben és a kísértetekben? Ha nem, ez a könyv megmutatja nektek, hogy létezik mindkettő.

Azt bátran kijelenthetem, hogy a tavalyi év olyan könyve, amit a legjobban vártam és vágytam rá. Álomkönyv.

De valahogy úgy alakult, hogy mindig mást vettem meg vagy kaptam. Egyre messzebb szállt az álom tőlem, míg végül a kedves Geopen kiadó elküldte nekem. Ezúton is köszönöm, hogy valóra váltották egy könyvfanatikus nagy vágyát. Madarat lehetett volna fogatni velem örömömben, mikor megérkezett.

 Jó kézbe venni a könyvet, mert szépséges a borítója.

Már annak van egyfajta különös, baljóslatú hangulata, ami megbabonázza az embert.

Belülről is szép munka. Jó a kötése, megfelelő a súlya, nem kell fél téglát cipelni a táskában magammal vagy nem kell, hogy elzsibbadjon a kezem olvasása közben. Meglepő, hogy nem a szokványos betűszínt választották. Féltem is tőle, de nem bántja a szemet, kellemes olvasni és így egy kicsit formabontó is.

Viszont túl sokat vártam tőle, és arról elfelejtkeztem, hogy ifjúsági könyv. Nem is tudom, miért vártam én ijesztő jeleneteket, olyan horrort, amitől aludni sem merek napokig? Az eleje ezek után meghökkentet. Hisz nem ezt kaptam. De ez nem tántorított el a nagy szerelemtől a könyv és köztem.

A könyv hangulata miatt pörögtek a lapok a kezemben. Talán túl gyorsan is.

A nyelvezete rendben volt, ifjúsági könyv létére.

Kaptam egy szerethető, visszahúzódó fiút, Cas-t, aki olyan, mint minden normális tini. Illetve majdnem olyan. Csak látszólag. Olyan „hobbija” van, amit nem irigylek tőle igazán. Szellemeket lát és harcol velük. Úgy teszi mindezt, hogy van spiritusz a fiúban, van humorérzéke és mer nevetni önmagán is. Bakizik is, bár tudja, hogy az életébe kerülhet, mint az édesapjának. Ennek ellenére követő őt ebben a fura hivatásban és az élőket vigyázza, a holtakat pedig elküldi oda, ahol a helyük van.

De megtalálja a végzetét is egyik nagy feladata közben. 

 Azt már tudjátok, hogy mit nem irigylek tőle. De mi az, amit igen? Amit roppant mód irigyeltem tőle, az az édesanyja. Félreértés ne essék, szeretem az anyukámat és nem cserélném le, de jó lenne, ha ő is boszorkány lenne, mint Cas anyukája. Nagyon megkedveltem a hókusz-pókuszait, az illóolaj kevergetései, ahogy hagyott teret a fiának és segítette mikor kellett. Többet olvastam volna róla is. Sajnálom, hogy csak mellékszereplő, nem pedig főszereplő.

Cas barátai, mint karakterek nem fogtak meg. Kicsit kidolgozatlannak éreztem őket. Bár nem az ő szerepük a fő a könyvben.

A lényeg Anna. Anna, a fő-fő szellemünk. Imádnivaló. Néhol még azt is elfelejtettem, hogy nem hús-vér ember. A realitás talajára csak a történet húzott vissza. Ami azt bizonyítja, hogy zseniális az író. Remekül formálta meg Annát.

A humor szintén főszereplő. Komáltam a könyvben, oly annyira, hogy néhol hangosan felnevettem. Újra iskolásnak éreztem magam. Annyira valóságos tinik a szereplők, a maguk beszólásaival, viselkedésével.

A romantika felbukkanása nem meglepő egy ifjúsági regényben. Ebben a történetben ráleltek a megfelelő egyensúlyra. Pici érzelmeskedés, de nem túl sok. Nem lányregényes, agyonromantikázott. Hanem csak egy pici szál, amit megcsillant. És mégis ez a könyv legnagyobb erőssége. Nekem elfért volna több a könyvbe. Bár akkor a fiúolvasók világgá szaladtak volna tőle. Bizony. Rájuk is gondolva van. Az akció jelenetek nem csak poénosak, hanem lebilincselőek és lehet izgulni rajtuk. A könyv közepe táján ráerősít a misztikus, borzongatós feeling is. Van pár gyomorforgató és véres jelenet. De nem zavart. Talán csak annyiban, hogy megugrott a korhatározós karikám ekkor.

A leglényegesebbet a végére hagytam. A történet vonalvezetése impulzív. Tetszik az egyedi ötlet és a kivitelezése is. Biztos, hogy akik olvasták már, egyet értenek majd velem. Ez a könyv nagyon hasonlít az Odaát című sorozatra, ami nagy kedvencem. Ugyan az a szellemesség (mindenféle értelemben), ugyan az a hangulat és még a főszereplők kedvelhetősége is ugyan az. De ez pozitív jellemzője a könyvnek. Nem nevezném koppintásnak, mert ugyan az, de mégis kicsit más.

Most már eleget áradoztam róla ahhoz, hogy meggyőzzelek titeket, hogy olvassátok el a könyvet, mert nagyon jó.

Lássuk, hogy miért nem maximális pontszámot kap a könyv. Néhol nekem túl gyorsan pörögtek a történések és hiányzott az idő, a bővebb kifejtés.

Az érzelmek elnagyoltak, kellett volna bele több gondolat, érzés. Ennyi, és nem több.

Továbbá kiragadok egy részletet a könyvből, ami engem is foglalkoztat.

A szellemek léteznek vagy sem? Lehet bolondnak néztek, de én hiszek bennük.

 Ennek tudatában jöjjön az idézet.

” Nem tudom, milyen érzés lehet halottnak lenni. Furcsa, nem igaz, hogy fogalmam sincs erről, pedig annyiféle kísértettel találkoztam már. Kész rejtély. Azt sem lehet tudni, hogy a holt lelkek közül egyesek miért távoznak, mások miért maradnak itt. És vajon hová tűnnek azok, akik távoznak? Ugyanoda, ahová azok, akiket én öltem meg?"

Szerintetek miért maradnak a szellemek? Mi köti ide őket? Vagy inkább ki? A jó és rossz szellemek is ugyan oda távoznak vajon? Mi teszi őket rosszá vagy jóvá egyáltalán?

A kérdések megválaszolása és a könyv lehetne egy jó kis hétvégi szellemidézős parti fő témája.

És hála az égnek, nem maradok Cas és Anna nélkül.

Az író tovább szövi a történetét.

Egy kis "szellemesség" a Wikipédiától:

Egy kísértet egy halott személy (ritkábban állat) állítólagos megnyilvánulása. Az általános elképzelés szerint a kísértet az elhunyt személy testetlen szelleme vagy lelke, ami a Földön marad a halál után. Némely hagyomány szerint a kísértet csak az illető személyiségének maradványa és nincs közvetlen kapcsolatban szellemmel vagy lélekkel.

A nyugati világban gyakran tartják a szellemeket olyan lelkeknek, amelyek képtelenek haláluk után nyugtot lelni, és ezért vándorolnak a Földön. A megnyugvásra való képtelenség magyarázata sokszor egy elvégezetlen feladat, például egy áldozat, aki bosszút akar állni a saját haláláért. A bűnösök néha azért maradnak a világban, hogy elkerüljék a büntetést a túlvilágon

A kísérteteknek nincsen anyagi testük, mint az eleven embereknek, ehelyett asztráltestük van. Gyakran nem teszik magukat láthatóvá, hanem más módon érzékeltetik a jelenlétüket, mint például tárgyak mozgatása, hangok kiadása stb. , amelyekre állítólag nincsen természetes magyarázat.

Egyszóval Kendare kicsit változtatott a megszokott sémán és Annának érinthető testet alkotott, így még ijesztőbbé és igazivá téve őt.

1. a történet: 5/4
2. a létrehozott világ: 5/5
3.  helyszín: 5/4
4. szereplők, karakterek megformázása, hitelességük: 5/4
5. kedvenc szereplő: Anna
6. akit a legjobban utáltam: Carmel
7. érzelmek, érzések,romantika: 5/4.5
8.  erotika: -
9. dráma, drámaiság: 5/4
10. a könyv hangulata: 5 /5
11. legjobb jelenet: Cas és a telepata barátja találkozása és a kávézóbeli beszélgetése
12. legrosszabb jelenet : a harc
13. a történet párbeszédei, tájleírás, metaforák, nyelvezete : 5/4
14. misztikum: 5/5
15.  humor: 5/4
16.  kedvenc idézet : 

"Az agyam megrázza magát, akár egy vizes kutya, és a kérdések, megannyi szertefröccsenő vízcsepp, csak úgy záporoznak belőle."

"Ő az. Ide-oda libben, mint egy képernyővédő ikon, mintha nem bírná eldönteni, kép maradjon, vagy kilépjen a valóságba."

17. kiknek ajánlom, melyik korosztály és nem könyve: félősöknek nem ajánlanám, és azt hiszem  14 év felettieknek akkor is csak

18.  fülszöveg: 5/4.5
19. a borító: 5/5
20. összességében: 5/5

saját, recenziós

286 oldal

Geopen kiadó: http://www.geopen.hu/

Fordította: Bíró Júlia

Spoiler

"Anna lassan ereszkedik lefelé, egyenesen felém tart. A lába nem érinti a földet. Bíborlila ereket látok átsejleni a pergamenfehér bőrén. Éjfekete haja úgy úszik a levegőben, mintha víz alatt lebegne, kígyószerűen siklik ide-oda. A haja az egyetlen, ami élőnek tűnik rajta.

Nem úgy viseli halálos sebeit, mint a többi szellem. Azt mondják, átvágták a torkát, de nem látok sebet hosszú, kecses és hófehér nyakán. De ott a ruhája. Nedves, vörös és folyamatosan hullámzik. Súrolja a földet , vércseppeket hagy maga után. "

Anna Godbersen Pletykák (Luxe girl 2.)

Sokat gondolkodtam rajta, hogy írjak-e róla értékelést vagy sem.
Mert a könyv fölbosszantott rendesen és nem lett a szívem csücske.
Végül úgy döntöttem, hogy mégis írok róla, nem írhatok folyton csak a jó könyvekről. Még azt hinnék a végén az olvasóim, hogy csak jókat olvasok.

A könyv első része akkor nagyon divatos volt. Be is szereztem és elolvastam. 
Nem volt rossz, de felejthetetlen sem, mint kiderült így utólag.
Ez, a második része, már időtlen idők óta csücsül a polcomon és vár, hogy sorra kerüljön.
Mindig húztam, halasztottam valamiért.
Most már be kell ismernem, hallgatnom kellett volna a megérzésemre.
Ez a könyv nem nekem való volt jelenleg. Túl sok fajsúlyos könyvet olvastam mostanában.
Régebben kedvenc lett volna, ma már messze áll tőle. Esetleg egy közepes kategóriát üt meg.
A többi könyv magasabbra tette a mércét.

A könyv ott folytatódik, ahol az előző része lezárult.
Mindenki halottnak hiszi Elizabeth Hollandot.
Diana, a húga veszi át a szerepét és a férj keresés maceráit.
Családja egyre lejjebb süllyed, a pénzügyi helyzetük sorvadása miatt.
Henry feleség nélkül marad, de a szíve már foglalt.
Lina felfelé törtet a lánglétrán, bár nem könnyű a helyzete.
Penelope pedig ugyan olyan hiú, szépséges és kegyetlen. nem tud kibújni a bőréből.

Mikor elkezdtem, már egyáltalán nem emlékeztem, hogy mi volt az előző részében, nagyjából a karakterekre emlékeztem.
Igaz a könyv az elején feleleveníti, de annyira nem hogy rögtön élvezhessem is.
Itt már nem ugyan azok a főszereplők, de érintve vannak ők is rövid fejezet elejéig.

A gyönyörű és gazdag lányok kegyetlen játékokat űznek. A hamis mosolyú szívtiprók bűnös vágyakkal teltek 
Hazugságok, titkok, botrányos viszonyok.- szól a rövid ajánló.

Hazugságok, manipulációk vannak, az biztos.
A kort is korhűen mutatja be, amit kifejezetten élveztem is.
A megkövült szabályokon, az etiketten jókat derültem, így hogy engem már nem érintenek.
Nem biztos, hogy nevethetnékem támadna, ha abban a korban éltem volna.
Szörnyű. 
És ez a kesztyű fétis sem semmi.

A szereplőket nem szerettem meg annyira, mint előzőleg.
Ami érdekes, hiszen a Luxe Girl 1-ben pont Dianát csíptem legjobban, aki most a tragikánk.
Itt miért nem tudtam annyira szeretni? Nem értem, de bosszant.
Diana i kedves, bájos kislányka volt, remek humorral, de most olyan egyszerűek lettek a beszólásai, megnyilvánulásai. Olyan semmilyenek.

A többi szereplő sem lopta magát be a szívembe.
Hiányoztak az érzéseik, igazi érzelmeik, hogy megkedveljem őket.
Lina hidegen hagyott. Nem tudtam egyértelműen pozitív vagy negatív szereplőként besorolni, mert ő annyira érdektelen volt számomra.
Henryt és a humorát bírtam, de az ebben a részben az elenyészett valahová.
Penelope ármánykodása gyerekes volt. nem értem miért nem látott át rajta senki..

A történet hullámzik.
Néhol halad-halad, majd lelassít és eltérít az útról, majd ismét felkap és sodor.
Néhol untam, néhol kifejezetten tetszett.

Semmi küzdő szellem sincs egyik szereplőben sem.
A humorról nem is beszélve.


A könyv vége meg egyenesen felbosszantott.
Na, nem az idegesített fel, hogy happy end nem volt.
Hanem az, hogy amit eddig az írónő adott, visszavette egy fejezettel.
Mindent.
Ráadásul a könyv nem volt akkora siker, hogy a két befejező kötetet is lefordítsák magyar nyelvre.
Így még idegesítőbb a könyv vége.
Ha tudom, bele sem kezdek az olvasásukba.

Így a befejezés valami felháborító! 
Percekig nem kaptam levegőt. 
Kedves Írónő , ez nagyon gonosz húzás volt, de zseniális. 
A végére alaposan meglepett.
Ezért is érte el a közepes besorolást a könyv.

A borítója szépséges, semmi különös, de mutatós.

Gyorsan lehet vele haladni, nyári limonádénak, egy kis romantikus vágyakozáshoz megfelelő.

1. a történet 5/2.5
2. a létrehozott világ 5/4
3.  helyszín 5/4
4. szereplők,karakterek megformázása,hitelességük 5/3.5
5. kedvenc szereplő : -
6. akit a legjobban utáltam : -
7. érzelmek, érzések,romantika 5/3
8.  erotika -
9. dráma, drámaiság 5/4
10. a könyv hangulata 5 /3.5
11. legjobb jelenet: 
12. legrosszabb jelenet : -
13.. a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete 5/4
14.. misztikum -
15.  humor 5/3
16.  kedvenc idézet : -
17. kiknek ajánlom,melyik korosztály és nem könyve : bárkinek, aki szereti az érzelmes könyveket, de inkább a női nemnek és fiataloknak
18.  fülszöveg 5/4
19. a borító 5/4.5
20. összességében 5/3

saját könyv
Ulpius kiadó
384 oldal
Fordította: Berki Judit

interjú

Nem olyan rég, kaptam egy gyönyörűséges dedikált könyvet egy írónőtől.
Ez nem is olyan meglepő.
De mikor megérkezett a könyv, elállt a lélegzetem a gyönyörűséges borítótól.
Igazán figyelemre méltó könyv, a könyvesbolt polcáról biztos leemeltem volna.
A név alapján azt hittem, hogy a hölgy nem magyar, hanem külföldi, sőt még abban sem lettem volna biztos, hogy hölgy és nem úr.
De a könyv belseje eloszlatta minden kételyem.
Egy igazi, gyönyörű, magyaros fantasyt takar.
Így bevallom kíváncsivá tett az írónő felé is.
Íme a vele készült interjúm.

B.B. Vajk és a Fekete láng urai






 - Mesélj magadról, mit érdemes tudnunk rólad?
Két kisgyermekes anyuka vagyok, a kislányom hat éves, a kisfiam kettő és fél, vele vagyok most itthon (Budapesten lakunk).
A végzettségem okleveles szakközgazdász, számos hazai egyetemen tanultam és beszélek három nyelven (angolul, németül és olaszul).
Dolgoztam marketing területen (az USA-ban is), személyzeti tanácsadás és Európai Uniós pályázatok területén is.
Végeztem el újságíró iskolát, dramaturg tanfolyamot és forgatókönyvíró tanfolyamot is.
Merthogy a nagy szerelem gyerekkorom óta az írás volt (és a rajzolás).
 A gyermekeimmel itthon töltött idő alatt kristályosodott ki, hogy nekem írnom kell, történeteket kell kitalálnom, mert ez az a csodás belső hajtóerő, ami mindig is ott munkált bennem.
Számos regényötletem van, de mivel a meséket imádom leginkább, ezért kezdtem elsőként egy fantasy trilógia írásába.
 (A rajzolás mániámat is kiélhetem, három éve jelenik meg már a magyar piacon egy ovisoknak szóló színezősorozat, amit én rajzolok és írok).

- Miért választottál ilyen nevet, ami nem utal az igazi nemedre és magyarságodra?
Ez a név valaminek a rövidítése? Honnan ered?
Az biztos volt, hogy álnéven szeretnék írni, és ezt a rövidítést a férjem találta ki (az igazi nevem betűiből).

- Hány évesen határoztad el, hogy írni fogsz és minek, illetve kinek a hatására?
Amióta az eszemet tudom, történeteket találok ki.
Ezek egy részét leírtam, más részüket a fejemben őrzöm és talán megírom majd egyszer.
Esténként a gyermekeimnek is mesélek ezekről a kitalált világokról, sajátos lényekről, és van „sorozatunk is” egy Lili nevű kislány kalandjairól Meseországban, akinek a történetét minden este tovább szőjük.

- Hogy fogtál neki a Fekete láng urainak? Ez az első könyved, ami megjelent?
Igen, ez az első regényem.
 A fekete láng ura régóta foglalkoztatott: a természeti erőket már gyerekként is imádtam elképzelni, hogy hogyan néznének ki, ha valóban léteznének?
Milyen lenne a Szélkirály, Éjszaka, Tűz és Víz?
Férfiak vagy nők lennének?
Idősek vagy fiatalok?
Hogy hoznak ránk esőt, havat, szelet vagy tűzvészt?
Milyen a ruhájuk, a viselkedésük, az otthonuk?
Van néhány régi festményem arról, hogyan képzeltem el őket, aztán amikor írtam a regényt, meg is rajzoltam minden szereplőt.
Az ő ádáz harcukról szól a trilógia, melybe belecsöppen a főhősöm, egy fiatal fiú, Robert.
A falu, ahonnan ő útra kel, a nagyszüleim faluja, ahol gyermekként a nyarakat töltöttem.
Így egyesül a fantázia és a megélt élmények a történetben.
 És persze minden szereplő valahol itt él körülöttem, mindenkit mintáztam valakiről vagy valakikről, akikkel valaha találkoztam.

- Szóval akkor valóságban is megismerkedhetünk a szereplőkkel?
Nem teljesen. A képzeletem szüleményei, de mindegyikükben benne van olyasvalakinek a jelleme, aki szerepet játszott az életemben. Még Gidernek is megvan az emberi megfelelője

- Hány éves kortól ajánlanád olvasmánynak?
A történet mesebeli fantasy, valahol a népmese és a fantasy ötvözete, klasszikusan a jó és a rossz örök harcáról szól, de azért van mondanivalója, van a főhősnek útkeresése, és talán egyedi a környezet, amiben játszódik.
Mivel alapvetően meséről van szó, és már akár 10-11 éves gyerekeknek is ajánlanám ( van hatvan éves lelkes olvasóm is).

- Nagyon tetszik, ahogy a Természeti erőket ábrázolod, hogy jutott eszedbe, hogy a könyv fő témája ez legyen?
Ahogy említettem, régóta fantáziálok róluk.
Imádom kitalálni a külsejüket, az életüket, minden részletet alaposan kigondolok, de persze csak azt írom le, amit a történet szempontjából fontosnak tartok.
Csak azzal meg tudnék tölteni több kötetet, hogy hogyan képzelem el a helyszíneket, lényeket, a mindennapjaikat.
És imádok új szavakat alkotni: miket esznek, isznak, milyen tárgyaik vannak.
 Itt igyekszem újszerű és eredeti lenni, a regényben alig van olyan lény, amely  máshol  már előfordult volna és ezt nagyon élvezem kitalálni.

- Melyik szereplőd a kedvenced?
Mindegyiküket nagyon szeretem, még Tüzet is. A főhőseim mellett talán Gidert kedvelem leginkább.

- Álmodozós típusnak tudlak elképzelni a sztori alapján, igazam van?
Abszolút! Mesevilágban élek, ha egy erdő mellett autózunk a családdal, imádom elképzelni a hét törpe házát a fák között.

- Mennyi időt vett igénybe a könyv az ihlettől a papírra vetésig, aztán a kiadó keresésig, megjelenésig?
Kb. négy évet, de ez idő alatt szültem meg a második gyerkőcömet, és volt olyan is, hogy fél évig nem írtam (téli időszak, bacik érkezése az oviból).
A férjem maximálisan támogatott mindenben, ő az ügynököm és a menedzserem. Ő az első olvasóm és kritikusom, mondhatni szerkesztőm is (aki mellesleg informatikus).
A történetet eredetileg magamnak és a gyerekeimnek írtam, eszembe se jutott, hogy megjelenjen.
Aztán a férjem elolvasta és – bár ő egyáltalán nem fantasy rajongó – tetszett neki.
Az ő ötlete volt a kiadás és ő is intézett mindent.
 Szerencsés vagyok, amiért mindenben támogat és nekem „csak” írnom kell.

- A borító mese szép lett. Kié az ötlet? Saját?
Saját ötlet, a kezet és a gömböt én rajzoltam, a többit a férjemmel együtt találtuk ki és terveztük meg.

- Hogy képzeljünk el írás közben? Ülsz a kedvenc fotelodban és papírra veted ötleteid vagy számítógépbe pötyögöd ? Van papírokra vetett kósza ötletek, foszlányok vagy nagyon rendezett vagy?
Számítógépen dolgozom és nagyon gyorsan írok , tíz ujjal.
Általában a gyerkőcök alvásidejében, vagy délelőtt tudok leülni, és ilyenkor átkerülök egy teljesen másik dimenzióba, a zaj sem zavar.
Amikor nem tudok leülni írni, pedig jön egy ötlet, papírra írom és gyűjtöm egy mappába. Aztán onnan csemegézek, amikor ismét van lehetőségem pötyögni.

- Van olyan könyv, ami inspirál vagy nagy kedvenced?
Sok kedvencem van, sokat olvasok. Minden könyvből tanulok valamit.
 A régi korok uralkodóiról szóló, valós olvasmányokat különösen szeretem.

-Mit szeretsz a legjobban az írásban? Munka vagy kikapcsolódás számodra?
Az írás a férjem és a gyermekeim mellett életem nagy szerelme, általa vagyok igazán önmagam.
Imádok alkotni és szabadjára engedni a fantáziámat.

- Mit szólnál ahhoz, ha megfilmesítenék a könyved? Kiket képzelsz el szereplőknek?
 Ki lenne Tűz,Szikra, Parázs, Villám, Napkirály...
Imádnám! A szereplőkre konkrét ötletem nincs, de szeretném ha hasonlítanának a rajzaimra, amik a könyvhöz készített booktrailer-ben is láthatóak.
Amik itt megnézhetőek: 
A magyar trailer: http://www.youtube.com/watch?v=-d1c8Jxbl2c
Az angol nyelvű trailer: http://www.youtube.com/watch?v=8BVKdf0AQFM

- Jövőbeli tervek? Lesz második része is a könyvnek?
A második részt most írom, reményeim szerint ősszel meg is fog jelenni. és utána kezdem el a harmadik részt, aminek a részletes vázlata már megvan, hisz a rejtélyeknek össze kell csengeniük a három kötetben.
Az első rész angol fordítása is elkészült, jelenleg az amerikai szerkesztőnél van és várhatóan három hónap múlva jelenik meg e-book-ként.
 Kíváncsi leszek a tengerentúli fogadtatásra is.

- Milyen indíttatásból nyitottatok külföld fele is? És miért pont e-book formátumban?
 Azért nyitunk külföld felé (ez közös döntés volt a férjemmel), mert hiszünk a történetben és szeretnénk megmérettetni a nemzetközi színtéren is Robert és Marian kalandjait.
 Azért e-book, mert nyugaton egyre inkább így olvasnak a fiatalok (és papíralapon megfinanszírozni egy angol megjelenést óriási falat lenne bármely kiadónak).

A képen személyese B. B. Vajk látható, az egyik általános iskolában író-olvasó találkozón.

 Már  négy osztálynál jártam, ők 10-11 évesek voltak, vagyis a fő célcsoportom (imádok nekik írni, velük találkozni, a mesék az én világom és nagyon  nagyon jól sikerültek ezek a találkozók, hihetetlenül lelkesek voltak a gyerekek).

Nagyon szépen köszönöm az interjút és további sikeres könyveket kívánok neked!

A könyv facebook oldala: http://www.facebook.com/AFeketeLangUra

Én már el is képzeltem  a könyvet filmben.
Íme az én szereplőim:

Robert

Marian

Tűz













                                 Tűz gyermekei

                                                                       

                                                                        Villám

                                                                         Napkirály

Parázs

Gidert viszont lehetetlen képen vissza adni. Gider egyszerűen Gider. :)