Nem is oly rég végeztem ki a Barbibébit, így igazán aktuális volt a második rész.
Itt olvashatjátok az akkori postomat:
http://adrikonyvmoly.blogspot.hu/2015/11/lakatos-levente-barbibebi.html
Ez ami ritkaság, hogy egy sorozat folytatása rögtön a kezedbe kerül(Igaz saját hibámból, mert nem olvastam a Barbibébit, pedig a polcomon csücsült már jó ideje. Féltem tőle. Pedig megtanulhattam volna, hogy Levente nem ír rossz könyveket, hiába az ijesztgetés.) Ami igazi felüdülés, mert nem kell tövig rágnod a körmöd, hogy mi történhetett a főszereplőkkel. Továbbá nem felejted el az író és a könyv stílusát, a történetét alakulását, a karaktereket sem.
Szerencsésnek tartom magam, hogy még megjelenés előtt elolvashattam Barbi és Krisz felejthetetlen második kalandját.
A két könyvet egymáshoz viszonyítva, hatalmas különbségek találhatóak benne.
Az első rész egy ízig-vérig szatíra, kifigurázása a celebeknek, a mai ifjúságnak görbe tükör. Nyafogás, nyafogás hátán. Sekélyes karakterek. Könnyed mondatok. Szórakoztatás jellemzi, némi érdekfeszítő gondolatmenettel, lelkizéssel megszakítva. A cselekmény sem túl ütős.
A Szeress Jobban! már kiforrottabb, izgalmasabb, érdekfeszítőbb és életszerűbb.
Akinek az első rész nem, vagy csak közepesen tetszett, élvezni fogja a folytatást.
Akinek pedig az első regény is bejött, az imádni fogja ezt a részt.
5 év telt el a két könyv történései között. Barbi és Krisz azt hiszik, hogy elérték az életcéljuk, révbe értek. Némileg talán igen is. De megint semmi sem az, aminek látszik.
Az 5 év jót tett a szereplőknek és az író stílusának is! Még ha ténylegesen nem is 5 év telt el a két rész megírása között.
"Ha a lelke mélyére néz, még a magát legszeretettebbnek érző ember is egyedül találja magát."
Úgy általánosságban.
A mondatok cizelláltabbak, mívesebbek, bonyolultabbak lettek(néha talán túlságosan is, mert így rendesen oda kell figyelni olvasás közben, ne m csak átszaladnia sorok között). Több a leírás, a hangulatok, benyomások keltette impulzus. A poénok erősebbek és tényleg viccesebbek. Nem érzettem azt, hogy erőltetett lenne egy-egy ironikus beszólás.
"Mire vársz csinike? Cuppanj rá, közben pedig kínálj meg szépen az egyik tequiláddal. Vattát köpök!"
A gondolatok mélyebbek, lényegre törőbbek. Számtalan érdekes gondolatot ki tudtam volna írni a könyvből, legyen szó szerelemről, barátságról vagy az élet nagy dolgairól.
A szereplők élőbbek, hihetőbbek. A cselekmény pedig tart valamerre.
Van értelme.
Itt is van krimi szál, ami erősödött kicsit és hihetőbb lett szintén.
"A boldogság az élet apróságaiból nyerhető. Nyüzsög körülöttünk. Annyit kapunk belőle, hogy minden egyes pillanatban akár duplán, sőt még annál is többszörösen kiélvezhetnénk, de pechünkre valamilyen buta gondolat folyton eltereli a figyelmünket erről."
Barbit az előző részben csak sajnálni tudtam, szeretni nem. Ma már elnézőbb vagyok vele. Kezdtem a könyv végére igazán megkedvelni. Humora és iróniája valami fantasztikus élt ad szerepének. Már igyekszik nem csak sodródni az életben, hanem részt is vállalni benne. Már nem sajnáltam. Kedveltem. Életre kelt!
Kriszt az előző részben józan, kedvelhető, ám önző fiúnak ismertem meg. De viszonylag csíptem.
Most fordult a kocka. Ahogy Barbit egyre jobban bírom, úgy Kriszt egyre kevésbé. Már nem annyira önző. De mégis eltávolodtam tőle. Pedig nincs nagy bűne. Nem tudom miért, de ő most nem működött annyira nálam. Talán tudálékossága, rendre osztogatott jó tanácsai miatt, amiket ő maga nem fogadott meg? Nem tudom megmondani.
A Barbival íródott részeket jobban is vártam mindig.
Mellékszereplők voltak bőségesen. Mindenki szépen kibontott személyiség lett, nem csak papírmasé karakter.
Sokukat megkedveltem. Vagy ellenkezőleg.
Szerelem? Van itt szerelem, barátság, szeretet, hiány, vágyakozás, szex...minden, ami szemnek-szájnak ingere.
Érzelmek garmadája.
Működik a kémia minden egyes erre kihegyezett résznél. És volt, ahol alaposan befűtött Levente nekünk a szexis részekkel. Néha kelti csak a feszültséget és nyakon önt egy pohár vízzel minket. Remek fogás, hogy ne bírjak aludni és éjjel egykor is olvassam még tovább...
Aztán, mikor nem várjuk, megjön az az érzékiség és erotika.
"Az álmok könnyen semmibe vesznek, sokan pedig a szertefoszlás után is még a megvalósulásra várnak."
A krimi izgalmasabb volt és hihetőbb, mint írtam is az elején.
Bár a fordulatok nem mindig leptek meg. Volt, mikor előre borítékolhattam volna a történéseket. De nem zavart a humorral, életigazságokkal átszőtt történések közepette. Nem hiszem, hogy mindenkinek evidens lenne majd. Máskor pedig megilletődően figyeltem, mert bizony nem gondoltam volna, hogy ez fog következni vagy pont így.
A könyvet jellemzi a száguldó történetvezetés, a lassú gondolatfoszlányok, az élet nagy dolgainak boncolgatása, ami mindenkit érdekel és érint.
Vannak benne kényes témák, erős életutak.
Érdemes kézbe venni a könyvet vagy ezekért, vagy a humorért, esetleg a romantikáért.
Egy szó is száz, imádtam!
U.I:: Írónkba, mintha több személyiség szorult volna egyszerre. Az eddig olvasott sorozatai mind másban jobbak, másban erősebbek.
Már csak egy gondolat foglalkoztat. Ugye lesz folytatás? Kár lenne egy ekkora ziccert kihagyni! Mert a befejezése nem függővég, de egy bombát robbant rendesen...
Köszönöm szépen a lehetőséget a Libri kiadónak és Leventének!
Idézetek:
A lánynak titkai lettek, amelyeket még Krisz előtt is féltve őriz. Az ifjúkori lázas barátságuk elcsitult, immáron nem többek ők régi ismerősöknél, akik lenyelt gondolatokkal és megtartott érzésekkel, gyanakvóan méregetik egymást. Kamaszkori fogadalmak ide, közös tetoválás oda, sem a kapcsolatban, sem a barátságban nincs örökkévalóságig kitartó bizalom.
Képesek örökké várni valami olyasmire, ami soha nem lehet az övéké. Eközben elszalasztják a pillanatot, mely az ábrándozásnál sokkal boldogabbá teheti őket.
Fülszöveg:
Barbara öt esztendeje megjárta a poklot. Az akkor tizenhét éves, mindent a pillanat szépsége alá rendelő lányt megkísérelték eltenni láb alól. Barbit a lehetőségek városáig, New Yorkig üldözi a múltja, ott igyekszik új életet kezdeni, tervei azonban sorra kudarcba fulladnak. A huszonéves lány vaskos hazugságokba burkolózva él, mígnem egy baljós éjszakán találkozik egy titokzatos, még nálánál is súlyosabb lelki terhet hurcoló férfival. Vajon sikerül megmenteniük egymást a sötétségtől?
Krisz öt éve tartó, tökéletesen gondtalannak hitt párkapcsolata egyik pillanatról a másikra összeomlik. A kiábrándult fiú New Yorkba menekül, hogy tisztázza felkavart érzéseit. Éppen amikor a háta közepére sem kívánja a társaságot, a sors összehozza egy agyontetovált, illegális küzdősportot űző férfival. A titkoktól kemény álca azonban nagyon is sebezhető szívet takar, amely most könnyen megrepedhet…
Barbibébi története öt évvel az első kalandot követően folytatódik! Mennyit változik az ember a felnőttkor küszöbét átlépve? Hogyan találunk valódi önmagunkra, pontosabban arra a személyre, akit majd néhány év múltán ismét átértékelhetünk? Áldozni kell-e a harmóniáért, és utóbbi egyenlő-e a boldogsággal? A legtisztább tükröt önmaguknak állíthatjuk, a kérdés, hogy van-e bátorságunk belepillantani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése