Hogy találtam a könyvre? Első körben a nagyszájú, ám humoros és igencsak ironikus(ami nagyon a kedvemre van) írónőre figyeltem fel egy könyves oldalon(moly.hu).
Kíváncsivá tett a könyveire és önmagára. Mikor egy rövid interjút készítettem vele, volt olyan kedves és küldött nekem egy gyönyörűséges, dedikált példányt.
A könyv borítója ámulatba ejtő és talányos. Nem tudtam várjak vele vagy rögtön olvassam.
Egy biztos, minden egyes percét kiélveztem.
Az iróniát, az érdekes szóhasználatot hozta is, ahogy gondoltam. De ez mellé szépséges és rémséges szóképek garmadáját. Hangulatot. Izgalmakat. Borzongást és rengeteg találgatást. SZEREPLŐKET. Azért csupa nagybetűvel, mert ők bizony szereplők voltak. Nem könnyen kiismerhető, gondolkodás képessége nélküli, nyafogó papírmasé figurák, hanem izgalmasan csavart emberkék. Nem mondom, hogy mindenki 100%-os, de közel járnak hozzá. Van, akit nem kifejezetten kedveltem meg, de ez nem gond. Nem a "rózsaszín, romantikus, mindenki jófej és szeressük, csak a gyilkos galád" felépítés szerencsére.
Szerettem a könyv hangulatát és talányait. Sötét és kifejezetten agytornáztató! Agyaltam és agyaltam a gyilkos kilétét illetően. Még tippem sem volt. Márpedig egy krimi attól jó krimi, hogy nem lövi le a poént az első sorban. Sőt. Még később sem. Ennek a kitételnek nagyszerűen megfelelt.
De szerencsére nem csak ennek. Kellően kiszámíthatatlan.
Mondtam már hogy a hangulat is gyilkos? Azt hiszem, vagy háromszor említettem már, hangulatkeltésben nagymester az írónőnk.
A krimi szál nem a letisztult vonalat viszi végig, hanem a többfelé futó, szétágazó, találgatós és nem kiszámíthatót leginkább, abból is a sötétebb, néhol gyomorforgatóan részletes és brutális vonulat.
A történetvezetés pergő, gyors ritmusú, könnyen olvasható.
Így gyorsan haladtam vele, köszönhetően az izgalmi faktor magas számának. Visz előre a cselekmény, magával ragad és a végégig nem enged, csak a hatalmas csattanónál.
De még utána is veled van, mert megállásra késztet, átgondolni a történteket, visszagondolni részeket, újraolvasni és kiírni részleteket(ami alatt fél oldalakat értek olykor).
Bár a 3. legjobb romantikus könyv a moly értékelése szerint, én nem mondanám ebbe a kategóriába sorolhatónak, hiába vonultatja fel jól, az érzelmek garmadáját. Csak egy szegmense a könyvnek, de nem ez jellemzi leginkább.
Kicsit spoileres
Elárulom, hogy a legkedvencebb részeim a levelek, amik kiemelik a történetet és az írónő egyedi stílusát.
Még tudnék írni a könyvről, de azt hiszem önmagát tudja bemutatni a legjobban!
A könyv borítója ámulatba ejtő és talányos. Nem tudtam várjak vele vagy rögtön olvassam.
Egy biztos, minden egyes percét kiélveztem.
Az iróniát, az érdekes szóhasználatot hozta is, ahogy gondoltam. De ez mellé szépséges és rémséges szóképek garmadáját. Hangulatot. Izgalmakat. Borzongást és rengeteg találgatást. SZEREPLŐKET. Azért csupa nagybetűvel, mert ők bizony szereplők voltak. Nem könnyen kiismerhető, gondolkodás képessége nélküli, nyafogó papírmasé figurák, hanem izgalmasan csavart emberkék. Nem mondom, hogy mindenki 100%-os, de közel járnak hozzá. Van, akit nem kifejezetten kedveltem meg, de ez nem gond. Nem a "rózsaszín, romantikus, mindenki jófej és szeressük, csak a gyilkos galád" felépítés szerencsére.
Szerettem a könyv hangulatát és talányait. Sötét és kifejezetten agytornáztató! Agyaltam és agyaltam a gyilkos kilétét illetően. Még tippem sem volt. Márpedig egy krimi attól jó krimi, hogy nem lövi le a poént az első sorban. Sőt. Még később sem. Ennek a kitételnek nagyszerűen megfelelt.
De szerencsére nem csak ennek. Kellően kiszámíthatatlan.
Mondtam már hogy a hangulat is gyilkos? Azt hiszem, vagy háromszor említettem már, hangulatkeltésben nagymester az írónőnk.
A krimi szál nem a letisztult vonalat viszi végig, hanem a többfelé futó, szétágazó, találgatós és nem kiszámíthatót leginkább, abból is a sötétebb, néhol gyomorforgatóan részletes és brutális vonulat.
A történetvezetés pergő, gyors ritmusú, könnyen olvasható.
Így gyorsan haladtam vele, köszönhetően az izgalmi faktor magas számának. Visz előre a cselekmény, magával ragad és a végégig nem enged, csak a hatalmas csattanónál.
De még utána is veled van, mert megállásra késztet, átgondolni a történteket, visszagondolni részeket, újraolvasni és kiírni részleteket(ami alatt fél oldalakat értek olykor).
Bár a 3. legjobb romantikus könyv a moly értékelése szerint, én nem mondanám ebbe a kategóriába sorolhatónak, hiába vonultatja fel jól, az érzelmek garmadáját. Csak egy szegmense a könyvnek, de nem ez jellemzi leginkább.
Kicsit spoileres
Elárulom, hogy a legkedvencebb részeim a levelek, amik kiemelik a történetet és az írónő egyedi stílusát.
Még tudnék írni a könyvről, de azt hiszem önmagát tudja bemutatni a legjobban!
Köszönöm a könyvet az írónőnek!
Fülszöveg:
Sikolya szólított, a lelke csalogatott ide. A múltadnak ma vége.
Szeretnék halott lenni. A kertedben saját véremmel festeni. Elegem van.
Az önsanyargatás sosem lesz megoldás. Menned kellene, míg megteheted.
Kihez beszélsz leveledben, hová tűnsz, mikor feljön a nap? Istenem, nem teheted ezt velem, fedd fel magad!
Miért kell mindent megnehezítened, mi oly könnyű lehetne?
Ki kell zárnom mindent a lelkemből, de a soraid nélkül már nem vagyok önmagam.
Kértem, hogy menekülj, helyette visszavágytál a pokol ölelésébe.
Nem kereshetem tovább holmi mesékben a megoldást. Ebből már nem kaphatok választ.
Nem sejtetted, hogy bár mögötted lépkedtem, mindig előtted jártam.
Az önsanyargatás sosem lesz megoldás. Menned kellene, míg megteheted.
Kihez beszélsz leveledben, hová tűnsz, mikor feljön a nap? Istenem, nem teheted ezt velem, fedd fel magad!
Miért kell mindent megnehezítened, mi oly könnyű lehetne?
Ki kell zárnom mindent a lelkemből, de a soraid nélkül már nem vagyok önmagam.
Kértem, hogy menekülj, helyette visszavágytál a pokol ölelésébe.
Nem kereshetem tovább holmi mesékben a megoldást. Ebből már nem kaphatok választ.
Nem sejtetted, hogy bár mögötted lépkedtem, mindig előtted jártam.
A homokszemek pörögnek. Indulnod kell, mert lassan késő lesz…
Idézet:
Hallod te magad? Tisztellek, becsüllek, de néha olyant szólsz, hogy meg lehet kapálni. A tököm tele van a tündérmeséiddel.
216 oldal
Underground kiadó
recenzió, saját
Idézet:
Hallod te magad? Tisztellek, becsüllek, de néha olyant szólsz, hogy meg lehet kapálni. A tököm tele van a tündérmeséiddel.
216 oldal
Underground kiadó
recenzió, saját
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése