Könyvbe zárt karácsonyok

Mindig foglalkoztat a kérdés, hogy karácsony előtt mit is olvassak, hogy kellően hangulatba jöjjek, de ne legyen elcsépelt, unalmas és nyálas-romantikus sem.

Rendszerint hagyom a csudába és az aktuális könyvkészletem dézsmálom. 

Szerencsére idén kaptam egy kihagyhatatlan ajánlatot és még mások előtt elolvashattam egy szeretetcsomagot. Mert ez a könyv az. Színes, illatos, szeretettel teli, ámulatba ejtő, romantikus, fantasys, idegborzoló, KARÁCSONYIS!

Sokféle történet található benne, így mindenki válogathat kedvére. Bevallom nem egy kedvencet avattam.

legjobban egy olyan történet, ahol egy teljesen hétköznapi telefonhívás megváltoztatja több ember életét is. Csak egy pici odafigyelés és semmi más. Sok embernek kívánok ilyen apró, ám fontos gesztust!

Bátran ajánlom nőknek, lányoknak, férfiaknak, fiúknak, akik szeretnék, hogy egy kis hangulat, egy kis szeretet kússzon be a mindennapjaikba! Ez mellett remek ajándék is a fa alá olvasmányként, meghitten pihenni a rohanó, nyüzsgő mindennapokból kilépve.

Már a könyv létrejötte sem mindennapi. Egy karácsonyi pályázat keretein belül állt össze.

Nők és férfiak is ugyan úgy írtak bele, korosztályi megkötés sem volt. Így mindenféle szempontból, minden szemszögből kaptunk egy történetet. Kinek mit jelent a karácsony. Milyen érzéseket kelt benne. De nem csak karácsonyi történetek. Van romantikus és fantasy is. Ettől változatos.

A történetek szerzői:

Tapodi Brigitta

Kukucska Ferenc

Keresztesi Dorottya

Tolnai Norbert

Kimnach Alexandra

Szabó Péter

Görgei V. Andrea

Nagy-Rakita Melinda

Suhanyecz Szilárd

Somogyi Dénes

Posta Gábor

Dániel Boglárka

A megálmodó és szerkesztő: 

Nádasi Krisz

Kiadó: Underground kiadó

Három írót meg is interjúvoltam. A közös pedig az bennük, hogy mindegyikük történetében egyforma név szerepel, az Eszter. Minő véletlen, nem?

Nagy-Rakita Melinda

 Van olyan élményed, ami kifejezetten segítette, hogy az írás felé fordulj?

 Egy konkrét élményem nincs. Leszámítva azt a három darab 1-est, amit az egyik első írásomra, az általános iskola első osztályában kaptam a „Lajos fiú” iskolában Óbudán – mert csúnya volt, mert pacás volt, és mert beszélgettem az órán. Ez azonban nem sokat segített a későbbi írásaimban, azt hiszem. 

Ha mégis kell valami, akkor az olvasás az, ami egyértelműen vitt az írás felé. Amint megtanultam olvasni kb. úgy 7 évesen (év vesztes vagyok) – és az óta is – életem egyik legfontosabb tevékenysége az olvasás. Így óhatatlanul megtanultam írni is.

Kikapcsolódás vagy szórakozás az életedben az írás?

 Mindkettő. Ha elkezdek írni, egyből kikapcsolódom a világból és ezzel kiválóan elszórakoztatom magam.

 Romantikus történetet írtál a könyvben (vagy inkább máshogy jellemeznéd)? Romantikus alkat vagy?

Nem gondolom, hogy romantikus történetet írtam. A romantika a könyvben csak egy mellék szál. Sokkal fontosabbnak tartom a sci-fi vonalat, ami kiválóan tükrözi optimista lényemet. Azt az optimizmust, amely kis megingásokkal a legnehezebb időszakaimon is átsegített. Hiszem, hogy van jó a világban és remélem, hogy leszünk még elegen a nagy sorscsapások után is, hogy győzzön a jó. Erről szól az írásom.

Amúgy egyébként igen, határozottan romantikus alkat vagyok. És ezt minden körülmények között vállalom is.

 Ugyanakkor fantasy is valahol. Mi született meg előbb, a szerelmi történet és elhelyezted a jövőben vagy fordítva?

A történetet az egyik Minerva témára kezdtem el írni (Minerva Capitoliuma internetes irodalmi magazin). De hamarosan beláttam, hogy túlnő a Magazin méretein és elküldtem helyette egy régebbi írásomat, ami a természetről szólt.

Egyértelműen nem szerelmi történetet írtam már akkor sem. A jövő a lényeg és a világ sorsa addig és akkor. A történetet úgy kezdtem el, ahogy az első oldalon olvashatod, azon később sem változtattam. Tehát egyből a jövőről írtam.

  Kik inspirálnak az írásban?

    Az inspirációt a bennem élő világ adja és az, amikor egy-egy írásomra valaki azt mondja, hogy igen, ez nagyon jó! Írj még ilyeneket.

  A történet születésének körülményeiről mesélnél nekünk? 

   Amikor megtaláltam Krisz pályázati kiírását, eszembe jutott a félretett történet és elkezdtem ismét forgatni a fejemben, gondolkodni rajta.  Akkor írok, amikor megérik egy történet bennem.  Ilyenkor általában azonnal megszületik a végső változat. Később már csak némi stilisztikai és egyéb hibajavítás kerül bele.

Nincs olyan szereplőm, akit konkrét személyről mintáztam volna. A bennem élő élmények, tapasztalatok, megérzések alapján születnek a karakterek, nincs komoly ráhatásom a jellemükre, önálló lények.

Mennyi idő alatt született meg ez az írásod?

 Kb. egy hét alatt készült el az első, a pályázatra beküldött verzió, de úgy, hogy az első négy nap csak írogattam, viszont az utolsó három nap minden szabad percében ezzel foglalkoztam. (Persze mivel dolgozom napközben ez általában az éjszakába nyúlt).

Éjfél előtt két perccel küldtem el az e-mailt, mert a kiírásban az szerepelt, hogy éjfél után már nem fogadják el a pályázatokat.  Nagyon izgultam, hogy meg ne tréfáljon az internet, hogy biztosan elmenjen az írás.

A végső változat (bővítés, finomítás) később készült el a szerkesztővel, Krisszel folytatott kemény, interaktív kommunikáció során. Ebből sokat tanultam, amit a későbbiekben is tudok majd kamatoztatni. Köszönet érte.

Szerinted  a jövőben visszaköltöznek az emberek a természetbe a történetedben vagy maradnak bent? Tovább rombolják a világot?

Az én történetemben nem fogják tovább rombolni a világot az emberek. Néhányan nyilván visszaköltöznek majd a természetbe, ha már teljesen biztonságos lesz, de sokan maradnak a kényelmes Kupola alatt. Azért persze konfliktusokat el tudok képzelni abban a világban is (esetleg egyszer majd erről írok).

El tudnál képzelni egy olyan világot a jövőben, mint amilyet felvázoltál? Te hol élnél?

Ahogy látod, már el is képzeltem. Én valószínűleg a Kupola alatt élnék, de minden szabad percemet a természetben tölteném.

Családod mit szólt a történetedet olvasva? Támogatnak az írásban?

A családom maximálisan támogat az írásban. Ugyanez vonatkozik a közeli barátaimra is.

A történetet még csak egy nagyon kedves barátom olvasta a szerkesztőkön kívül. Neki tetszett, de az utolsó bekezdést elhagyta volna, ahogy az én eredeti történetemben sem volt benne. (Egyetértek vele.) A családtagjaimnak majd a könyvet adom oda, hogy abban olvassák. A könyv mégiscsak „komolyabb”, mint az elektronikus verzió, szerintem. Én még mindig a nyomtatott könyv varázsában hiszek.

                                                                                

Nálatok hogy telik a karácsony? Vannak külön szokásaitok? Dalok, amiket hallgattok? Megszokott menü?

 Az első gyerekem megszületése óta, mindig ragaszkodtam hozzá, hogy otthon együtt töltse a család a Szentestét. Szerencsésnek tartom magam, mert mind ez idáig meg tudtuk így oldani annak ellenére, hogy a két idősebb fiamnak már saját családja van. Kicsit ide-oda csúsztattuk az időpontokat, de együtt voltunk mindig.

Vannak saját dalaink, amit meghallgatunk. Ilyen egy Demjén dal a V-Moto Rock időkből és mindig elénekeljük a Kiskarácsonyt is.

Saját menünk van, amit elvárnak a gyerekeim. A klasszikus ételek mellől nem hiányozhat a saját recepttel készült babos saláta és a rántott csirkemáj (meg persze van bejgli is, mert mi szeretjük).

Mindig „igazi” fenyőfánk van, az ajándékokat a fa alá rakjuk, lehetőleg sok kisebb csomagba, és élvezettel keresgéli mindenki a sajátjait. Mindig titok a csomagbontásig, hogy ki mit kap karácsonyra (legalábbis a célszemély előtt).

A legszebb karácsonyaink azok, amikor sikerül könnyeket csalnunk valamelyik családtagunk szemébe egy-egy olyan ajándékkal, amire nagyon vágyott, de nem is gondolta, hogy megkapja.

Remélem, ez a rituálé, a családi karácsonyunk még sokáig a miénk marad annak ellenére, hogy egy fontos családtagunk ebben az évben már csak az emlékeinkben lesz velünk.

Görgeiné Vas Andrea

  

Mi indított el az írás felé?

Pár évvel ezelőtt egy irodalmi pályázatra írtam egy rövid történetet egy balatoni villával kapcsolatban. A pályázat befuccsolt, de az írásom a barátaim szerint nagyon jól sikerült, ezért tovább is adtam nekik a blogomon. Majd egy érdekes dolog történt miután haza tértem egy dél-horvát szigetről. Mindig, de úgy hidd el, hogy minden éjjel ugyan azt álmodtam. Nem vagyok babonás, nem hiszek az ilyesmiben, de volt egy megérzésem. A szigetről kell írnom és egy arctalan nőről, akiről álmodtam. Elkezdtem írni a regényt. Több próbaolvasóm mondta, hogy nem hagyjam abban, írjak és jelentessem meg, mert nagyon bejön. De ez már egy másik történet…

Kikapcsolódás vagy szórakozás az életedben az írás?

A kettőt nehéz elkülöníteni egymástól. Mindenképpen kikapcsolódás, ilyenkor se hallok, se látok, csak az írásra tudok figyelni, viszont közben nagyon jókat szórakozom. Hiába fáraszt a gépelés, a monitor, mégis feltöltődve érzem magam. Sajnos az utóbbi időben kevesebb időt tudok szánni az írásra, mint amennyit szeretnék. Most éppen a memorizáláson van a hangsúly, a félévi ZH miatt és a májusi szakvizsga miatt. Hiába jó pap is holtig tanul, tartja a mondás.

Romantikus történetet írtál a könyvben. Romantikus alkat vagy?

Abszolút igen! Viszont ott a de: néha elnyomom magamban, mert realista is vagyok. A kettő együtt nem mindig működik. Valahogy ez a műfaj áll hozzám a legközelebb. Könyvben és filmben is ezeket szeretem leginkább. Tévedés ne essék, szívesen olvasok még történelmi és fiatalos, lendületes könyveket is!

Kik inspirálnak az írásban?

Nem csak személyek, hanem dolgok, tárgyak, stb… Egy jó könyv, egy érdekes történetű film, egy szál virág, bármi, ami éppen a hangulatomhoz és a készülő művel kicsit is kapcsolatba hozható. Írás közben a zene, ami nagyon inspirál. A fülemen a fülhallgatóval hangos zeneszó mellett írok. Érdekes, tudok koncentrálni, pedig a gyerekeimet leteremtem, amikor zene mellett tanulnak. Egyébként a körülöttem lévő emberek, akik biztatnak, lelkesítenek. Nagyon jól esik, amikor kérdezik, mikor jön a következő novella.

A történet születésének körülményeiről mesélnél nekünk?

A nappaliban a sarok íróasztalnál szoktam írni, amin állandóan rendetlenség van, néha a klaviatúrát sem találom. Mielőtt írok, vagy mostanában tanulok, rendet rakok az asztalon és a környezetemben. Ha nem így teszek, nem tudok koncentrálni. Na azért nincs csili-vili rend, de még sincs káosz. Egyébként esténként és éjjel van időm írni, de azt vettem észre, hogy a kora reggeli írásnál valahogy másként alakulnak a mondatok, mint éjjel.

Mennyi idő alatt született meg e írásod?

A minnesotai postást tavaly karácsonykor írtam meg, vagyis a két ünnep közötti napokban. Megihletett a havazás, a hideg és hogy pont egy fontos csomagot vártam. Amint elkészült, azonnal megosztottam az olvasóimmal. Aztán nyáron olvastam a Krisz pályázatát, azonnal tudtam, hogy erre jelentkeznem kell, szemernyi kétségem se volt, hogy nem fog sikerülni. És sikerült! Krisz felhívott október közepén, hogy benne vagyok a legjobb 11-ben a novellámmal! Repestem az örömtől, ugrabugráltam, mint egy három éves, több napig folyamatosan mosolyogtam.

Szerinted hogyan folytatódna a történeted a jövőben?

A novellára gondolsz? Ki szeretném bővíteni regénnyé, izgalmas nyomozásokkal és a két főszereplő egymás bosszantásával, míg el nem jön az a pillanat, amikor igazán megkedvelik egymást.

Vagy egy teljesen új történet is születhet, ennek folytatásaként, amikor a főszereplők már egy párt alkotnak és megvalósítják, mondjuk az álmaikat. Hüm, nem is rossz gondolat az utóbbi.

Családod mit szólt a történetedet olvasva? Támogatnak?

A férjem először nem vette komolyan az írást, vagy inkább azt nem hitte, én nem veszem elég komolyan. Ezért jött egy csak azért is megmutatom periódus. Most, hogy megjelenik A minnesotai postás című novellám biztos, hogy büszke rám. A sógorom és a sógornőm lelkesedése mindig inspirálóan hatott rám.

Nálatok hogy telik a karácsony? Vannak külön szokásaitok? Dalok, amiket hallgattok? Megszokott menü?

Á, egy könnyű kérdés. 24-én délelőtt a gyerekek és a férjem feldíszítik a fenyőfát, amíg a lányok a konyhában tevékenykednek. Nálunk nem a hagyományos menü van, mert a fiúk horgászni szeretnek csak, de a halat elfogyasztani nem. Ezért húslevest vagy málnapürét készítek. A mákos guba teljesen hétköznapi étel a családunkban, helyette a fiam kedvence a Fekete-rózsa van és még sok-sok másik fajta sütemény. És az ajándékozás előtt mindig meghallgatjuk Ady Endre: Karácsonyi regéjét Szabó Gyula előadásában. 

Tolnai Norbert

Mikor döntöttél úgy, hogy írni kezdesz?

 Először idén januárban kezdtem írni. Kipróbáltam és tetszett, de nem éreztem, hogy meg tudom csinálni, mert nem láttam a történet végét. Utána megpróbáltam egy másik történetet, amelyet lényegesen rövidebbre terveztem. Azt sikerült befejezni, és a visszajelzések sem voltak rosszak. Azóta írok, és rengeteg ötletem van.

Kikapcsolódás vagy szórakozás az írás inkább?

 Ez szerintem összetettebb dolog ennél. Ha az ötletelést és a nyers kézirat elkészítését veszem, akkor szórakozás. Ha azt veszem, hogy sohasem tudtam úgy pihenni, hogy csak fekszek egész délután az ágyban, akkor végül is kikapcsolódás. Ha pedig javítani, szerkeszteni kell, az meg kemény munka.

Kik inspirálnak az írásban?

 Kedvenc íróm, rendezőm is van, de azt nem mondanám, hogy valaki hatására kezdtem írni. Ha nevet kell mondanom, akkor Stephen King a kedvenc íróm.

A történet születésének körülményeiről mesélnél nekünk?

 Írni itthon szoktam, a nappali sarkában, az íróasztalomnál. Legjobban este szeretek írni, persze csak ha nem vagyok hullafáradt. Maga a mű születése az egy elég hosszú történet, de nehéz róla úgy beszélni, hogy ne meséljem el a részleteket. Viszont az eredeti ötletből csak két dolog maradt meg: a megtört férfi a kocsmában és a sztori vége. A többi mind menet közben alakult. Egy-egy részlet kézenfekvő volt, másokon napokig gondolkoztam, mire rájöttem a legjobb megoldásra. A szereplőkkel ugyanez a helyzet. Természetesen van olyan, akit ismerősről mintáztam, sőt alig van olyan, akit nem.

Mennyi idő alatt született meg ez a mű?

 Olyan másfél hónapot vett igénybe, de abban már javítás és próbaolvasás is volt. Nem mellesleg, jó szokásomhoz híven, nem erőltettem meg magam az elején.

A története némiképp misztikus, de realisztikus is. Hiszel az angyalokban, a megérzésekben, bármilyen feljebbvalóban?

 Nem vagyok vallásos, de szeretném hinni, hogy van valami körülöttünk.

Mi segítette főhősünket végül ezek közül?

 Ezt én szeretném az olvasóra bízni. Szerintem mindenki beleszőheti a saját hitét. Lehet szó angyalról, Istenről, vagy csak egyszerű megérzésekről. De ha valaki nem hisz semmi ilyesmiben, akkor lehet csak a félelemre, vagy egy összezavart elme játékára fogni a történteket.

Melyik szereplő volt a kedvenced?

 Ez jó kérdés. Karcsi bá-t nagyon szeretem, még ha a végleges verzióban meg is csonkítottuk az ő részeit, mivel elvonta a figyelmet a fő szálról. Nindzsát is bírom, pedig az utolsó karakterek közé tartozott, aki belekerült a műbe. A kedvencem viszont maga a Tüskés. A kiskocsma, ami az én szememben szinte él.

Családod mit szólt a történethez? Támogatják az írást?

 Abszolút támogattak. Kétségeim gyakorlatilag szerintem csak nekem voltak. De nekem aztán annyi, hogy az utolsó pillanatig sem voltam biztos abban, hogy nem kimondottan rossz a történet. Ők beszéltek rá, hogy jó az írás és küldjem be.

Nálatok hogy telik a karácsony? Vannak külön szokások? Dalok, amiket hallgattok? Megszokott menü?

 Szerintem olyan szokásunk nincs, ami egyedi lenne. Családi körben töltjük az ünnepeket, rokonlátogatás, nagy kajálások vannak. A bejglit és a mézeskalácsot leszámítva szerintem nincs olyan étel nálunk, ami kimondottan a karácsonyhoz kötődik. Talán az különleges, hogy nem hallgatunk karácsonyi dalokat, nem szeretem ezeket. És az az igazság, hogy pár éve még én is kocsmában buliztam szenteste.

Nyomtatott könyv vásárolható:  http://undergroundbolt.hu/konyvbe-zart-karacsonyok-1344

E-könyv vásárolható:

Nádasi Krisznél: http://krisznadasi.wix.com/krisznadasiwrites#!karacsony/cpry

a Bookline-on: http://bit.ly/KZK_BL

a Librinél: http://bit.ly/KZK_Libri

a Google Play-en: http://bit.ly/KZK_Google

az Apple iTunesnál: http://bit.ly/KZK_itunes

a Book&Walknál: http://bit.ly/KZK_BW

a Publión: http://bit.ly/KZK_Publio

az Adamo Booksnál: http://bit.ly/KZK_Adamo

az ekönyv.hu-n: http://bit.ly/KZK_ekonyv

a DiBooknál: http://bit.ly/KZK_DiBook

a Smashwords oldalán: http://bit.ly/KZK_Smash

a Nornán: http://bit.ly/norna_books