Richard Adams: Gesztenye, a honalapító

Sugallat alapján választottam a könyvet.
A fülszöveget nem olvastam, a címe és a borító sem mondott sokat. És különösebben sztároltnak sem sztárolt a könyv.
De nem bántam meg.

Azt viszont nem tudom eldönteni, hogy túl jól sikerült felnőttes gyerekmese vagy felnőtteknek túl mesés történet. Szerintetek? Érdemes elolvasni és így eldöntenetek, nektek melyik kategóriába tartozik.
Én nem tudom megmondani, az igazat megvallva.
Nem ajánlanám kisebb gyerekeknek, mert hosszú fejezetek, teológiai fejtegetések, néhol durvább vagy éppen unalmasabb, hosszabb leíró részek vannak benne. Nem hiszem, hogy túl emészthető lenne a kicsik korosztályának.
A tiniknek tetszene-e, azzal is bajban vagyok. Egy darab vámpír vagy hasonló lény sincs benne. Kifejezett gonosz is kevés. A tipikus szerelmi szál is hiánycikk.
Felnőtteknek meg valljuk be, eléggé fura a témaválasztás, a nyelvezet.
Hogy miért is?
Mert bizony ennek a történetnek a  főszereplői nem mások, mint a puha és bolyhos nyuszik, csak nem házi kivitelben.
Sokféleképpen fel lehet fogni az ő történetüket. Kivetíthetjük a társadalmunk kritikájaként is. De egy misztikus, világutazásként is a nyulak között. Esetleg egy igazi kis állat mesévé is, ami kissé terjengősre sikeredett.
Azt hiszem én hol így, hol úgy értelmeztem a könyvet és közben rettentőn jól szórakoztam, néhol tövig rágtam a körmöm, úgy féltettem őket.
Néhol jókat kacagtam a sors pálfordulásán vagy a nyúl karakterek kibontakozásán.
Igazán komplex, összetett történet.

A szereplőket nem lehetett, nem szeretni. Mindenki érdekes jellemet kapott, mint egy igazi társadalomban, az emberekre nagyon jellemzően.. A legfőbb gondjaik is hasonlítottak egy ember csoportéhoz.
Gesztenye a fú-fő szereplő, nekem úgy tűnt. Viszont mindenki egyformán kapott szerepet a könyvben. Alig volt mellékszereplő. Mindenki egyenrangú volt nagyjából. 
Gesztenye igazi jó vezető volt, bár néha vakmerő. De szerettem.
Ám a kedvencem Vakarcs lett a különös dolgaival.

Ha már Vakarcs. A nyuszi nevek igazán elbűvölőek és megjegyezhetőek voltak( Gesztenye, Tüdőfű, Berkenye..)
Ha valaha lesz saját házinyulam, tuti innen fogok nevet választani.

Miről nem ejtettem még szót? Talán a nyelvezetről.
Szerintem teljességgel rendben volt.
Szépen megszerkesztett párbeszédek, váltakozva ízléses leírásokkal,
Néhol durvább kifejezések, történések is megtalálhatóak olvasás közben. 
Tragikus végkifejlete, halál és szenvedés brutálisan nyersen leírva.
De kedves kis epizódokkal is találkozhattunk.
Ami nekem nagyon nem jött be és bevallom hősiesen volt, hogy átlapoztam  (tudom szégyenletes dolog) a nyúlvilág mitológiája, tanulságos történetecskéi, történelme vagy hogy is mondjam micsodájuk. Aranyosak és hordoznak mondanivalót, tanulságot, viszont rettentően vontatottak, hosszúak és a cselekményt nagyban megrekesztik. Én pedig nagyon vágytam tudni, mi fog történni a kis hőseinkkel!

Tetszettek a szép illusztrációk a könyvben, nagyban feldobták a történetet. Viszont nem értettem, hogy a képeket miért pár helyre tömörítették, és miért nem az adott szituációhoz kapcsolták?

Mivel nem első kiadás, azt hiszem a borítóját is dicsérhetem, mert igazán ízléses lett. A másik kiadás borítói nagyon gyermekmesékre hajaznak. Itt egy kicsit felnőttesebb  lett. 

Bár eléggé nagyra sikeredett, kemény kötésével együtt. Kis polcra nem ajánlom.

És simán elmegy önvédelmi fegyvernek is, ha találsz olyan táskát, amibe befér.

A könyvet köszönöm a Partvonal kiadónak!


Fülszöveg:
Vakarcs a legapróbb az egész nyúltanyán, de titokzatos képesség szorult beléje: tévedhetetlenül megérzi a jövőt. Íme, most is rátör a látnokok emésztő nyugtalansága, tudja, hogy a tanyát közeli végveszély fenyegeti. De ki hallgat a prófétára a maga hazájában? Mindössze egy tucatnyi társa kerekedik föl vele együtt a nyúltermészettel igazán ellenkező vándorútra, hogy száz veszéllyel dacolva új lakóhelyet találjanak. És amikor itt már biztonságban érezhetnék magukat, csak akkor törnek rájuk a még nagyobb veszedelmek, akkor várnak rájuk a még nyaktörőbb kalandok. Aki Gesztenye, Vakarcs, Bósás és a többi hős tapsifüles történetét végig izgulta, kétszer is meggondolja majd, hogy nyúlszívűnek nevezze a gyáva embert. 

Idézet:
 "Újra meg újra meg kellett pihennünk, ilyenkor behúzódtunk a turbolya közé. Én tele voltam türelmetlenséggel, de Vakarcs derűs volt, mint pillangó a kövön. Ült a fűben és fésülgette a fülét. „Ne izgulj – mondogatta –, semmi ok az aggodalomra! Ráérünk!” Ha azt mondja rókára fogunk vadászni, azt is elhittem volna, azok után, amiket láttam."

Kinek ajánlanám? 

Fogós kérdés, amit ki is fejtettem már. 

Legjobb dolog a könyvben, amit a legjobbnak értékelek benne.

A szereplők és az apró részletekig kidolgozott világ.

Ami nagyon nem tetszett benne, kilógott a legjobban a könyvből.

A nyulak mitológiája és a hosszú-hosszú felesleges szócséplés néha.

Partvonal kiadó: http://partvonal.hu/

saját, recenzió

416 oldal

Fordította: Székely Kata

illusztrálta: Aldo Galli