Ann Aguirre Helyőrség – Outpost

Az első rész kellően felcsigázott és hideglelést hozott rám. Nagyon élveztem minden egyes percét.
Így azt hiszem kijelenthetem, hogy ennek a sorozatnak a folytatását vártam a legjobban és végre meg is érkezett.
A sorozatokkal az a baj, hogy vagy laposak lesznek a következő részek és nagyon elrontja az író, vagy túl lassan jönnek ki a részek és beleunok a várakozásba. Most egyikről sincs szerencsére szó. 
Viszont az első rész lendületét és tökéletességét sajna nem ütötte meg. Nem volt rossz olvasmány, sőt. A kedvenceim között fogom számon tartani, de azért kicsit hiányérzetem volt az olvasása után.

Talán kezdjük is azzal, ami nem tetszett annyira.
Mint egy jó iskola, sokszor van visszautalás az első kötetre. Ezzel nem lenne baj, mert így legalább aki lemaradt róla, az is értheti a következő részt. De nem egyszer, nem kétszer van ugyan az leírva. 
Ami sokszor meglassította a cselekményt. És én pont a gyors és mozgalmas voltát szerettem nagyon.
De előnyére is változott a könyv. 
Több a lelkizés, több jelentőséget kapnak a szereplők jellemei. 
Jobban kidolgozott a háttér és a friss szereplők is.
A főszereplőknek is jót tett kifejezetten, hogy kidolgozottabbak lettek, árnyaltabbak.
Pikk szerethetőbb, kicsit esendőbb , finomabb lett, ami kifejezetten szerethetővé tette. Nőiesedik, ami bonyodalmakhoz vezet számára. Nehéz egyeztetnie az erős vadász énjét és a nőies, szerető, lányos oldalát.
Fakó volt a kedvencem. Most valahogy hű lett a nevéhez. Az író nagyon keveset foglalkoztatta, csak röpke pillanatok jutottak sorsául, akkor is undok volt vagy elfoglalt. hiányoltam nagyon.
Kósza is finomabb lett, pedig őt a keménysége miatt kedveltem. Most is ritkán szólalt meg, de akkor nagy igazságokat. Továbbra is kedvelem, sőt, valahogy még jobban el tudnám Pikk kedveseként képzelni.

Ha már szerelem. Több gyengédség, több érzelmesség szintén jót tett a könyvnek. Bár utána az író rögtön ki is húzta egy tollvonással az egészet. amit nagyon sajnáltam. De felcsigázott.
Kitaláljátok Pikk ki szerelmetese lett? Én nem árulom el....

A nyelvezet is ugyan olyan izgalmas, mint a történet. Tetszettek a párbeszédek és a leíró részek is egyaránt.

A világfelépítés egyre jobb. Egyre több dolgot tudhattunk meg. Aminek én szívből örültem.
Az első részben elkövetett apró bakikat is kiküszöbölte az író. Bár engem azok sem zavartak.
Ugyan olyan mozgalmas a történet vezetése, pillanatok állnak csak rendelkezésünkre a pihenéshez. Viszont kevesebb a csata jelenet, aminek valaki biztos örülni fog majd. Én kicsit hiányoltam azért.
Itt inkább arra hegyeződik ki az egész, hogy megszeresse és meg is védje a kis csapat a helyet, ahol lakik. Ne csak meneküljön. Tudják, hogy mit veszíthetnek. És van, amiért érdemes harcolni az életed árán is.
Sok van még a sorozatban. Úgy tudom, egy lezáró kötet van már csak hátra. Pedig még olvasnék bővebben is róluk. Az ellenség is kezd testet ölteni, a múltra is szép lassan fény derül, egy kis emberi gonoszság, boszorkány üldözés, titkok, viszályok, szerelmek és emberi kapcsolatok... 
Nem lehet, hogy pont a legjobbkor lesz vége? Ugye nem?

A borítója nagyon hasonló, mint az első könyvé. De illik a sorozathoz szerintem.

A könyvet köszönöm a Fumax kiadónak!

Fülszöveg: 

Sötét színek, hátborzongató történet… Ann Aguirre könyvét nem lehet letenni! – Gena Showalter, a New York Times sikerszerzője

Pikk egy új világban találja magát. Míg odalent a társai felnőttként, a közösség teljes jogú tagjaként kezelték, a városkában csak egy gyerek a sok közül, akinek az iskolapadban a helye. Pikk képtelen megtagadni magát, hiába igyekszik beilleszkedni a kisváros életébe, makacssága újabb és újabb konfliktusokba sodorja.
Ráadásul Fakó is hűvösen és távolságtartóan viselkedik vele, míg Kósza többet akar a puszta barátságnál. Az új környezetben a barátok egyre jobban eltávolodnak egymástól. Pikk nem tehet mást: a maga útját kell járnia, bármilyen fájdalmas és magányos legyen is az.
A tanév végén Pikk őrszolgálatra jelentkezik, hogy a kiválasztottakkal együtt megvédhesse a földműveseket a korcsok egyre hevesebb és kegyetlenebb támadásaitól. Az eseménytelenül induló küldetés azonban váratlan fordulatot vesz. A városlakók által alábecsült korcsok figyelik az embereket. Terveket szőnek és várnak. El akarják pusztítani Megváltás városát, és a végső katasztrófát csak Pikk látja előre…

Idézet:
Szeretni veszélyes dolog, sokat veszíthet az ember. Persze a magánynak is megvannak a maga hátulütői.

Kinek ajánlanám? 

Bárkinek, aki kedveli az izgalmakat és a szövevényes érzelmeket.

Legjobb dolog a könyvben, amit a legjobbnak értékelek benne.

A szereplők kidolgozottsága, a világ.

Ami nagyon nem tetszett benne, kilógott a legjobban a könyvből.

A sok ismétlés, visszaidézés az első könyvből.

Fumax kiadó: http://www.fumax.hu/

352 oldal

saját, recenzió

Fordította: Gálla Nóra