Bajban vagyok nagyon.
Az írót kedvelem, egy tündéri hölgyemény, de valahogy a könyve nem igazán az én könyvem. Nem szeretek negatív kritikát írni, még ha segítő szándék is lapul a soraim mögött.
De ha egyszer muszáj írnom róla...
Hogy került hozzám a könyv?
Csere útján. Szép, dedikált példány.
A fülszövege nagyon jól hangzott, így a borító miatti ellenállásom is legyűrte.
Viszont nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet. A fülszöveg nem fedi a beltartalmat. Besorolását például teljesen megtorpedóznám. Fantasynak fantasy, de horror nincs benne egy csepp sem. Talán krimi.
A jó és a rossz közötti harc megelevenedik, de minimális különbséggel.
A nyelvezete. Szépen megformált mondatok, szép hasonlatok vannak benne, amik ígéretessé tették a könyv elejét.
A párbeszédeken, a nézőpont váltásokon van még mit csiszolni, nem mondom, hogy nem. Sokszor volt hiányérzetem.
De vannak kifejezetten idézni való szösszenetek.
A tagoltsága nekem fura volt. Volt olyan fejezet, ami csak pár sorból állt. Nem szeretem a túl hosszú fejezeteket, de ezek a túl rövidek sem lettek a szívem csücskei.
Lehetett volna még mit beléjük írni...
Néhol nagyon éles váltások vannak a könyvben és csak kapkodtam a fejem, mikor ki beszél vagy hol vagyunk most pontosan.
Az alapötlet nekem nagyon tetszik és volt benne pár eredeti dolog is a történet szempontjából.
De kevés volt és nem volt teljesen kifejtve. Amit sajnálok, mert nagyon jó kerekedhetett volna ki belőle, további írással. Mintha egy vázlatot kaptunk volna egy picit részletesebben.
A szereplők nekem túl sterilek voltak. Mindenki valamennyire jó. Nincs fekete vagy fehér, hanem egy szín, némi árnyalattal. És így közel sem kerültek a szívemhez.
A gonosz legyen tényleg igazán gonosz és ne lehessen meggyőzni pár gondolattal.
A jó persze tényleg nagyon jó volt, ami unalmas kicsit így.
Hiányzott a kinézetük, a gondolataik. Nem csak leírásokat vártam, hanem a fejükben lenni és érezni, amit ők.
Viki testesítette meg a gonoszt, de messze nem volt félelmetes, gonosz, csak gyilkos és fura.
Kriszti volt az ellentétpárja. Benne lett volna némi lehetőség, de kevés jött át.
A két nyomozónk humoros volt, mint egy kabaré. Mit nyomoztak vajon? Mindig lemaradtak, kimaradtak az eseményekből. És nem igazán voltak kemény, tökös pasik.
Viszont a könyvben lenne lehetőség.
Azt tanácsolom Aurórának, hogy írjon és írjon. De többet. Ez a könyv nagyon kis vékonykára sikeredett. Ne féljen bátran írni, dagályosan, hosszan. Fejtsen ki mindent bővebben.
Köszönöm a lehetőséget, hogy elolvashattam a könyvét!
Holnap Magazin
120 oldal
saját
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése