Eowyn Ivey: A hóleány

Rossz passzban talált meg pont.

Most olyan időszakomban vagyok, hogy vidám, könnyed könyveket olvasnék. Ám ez a történet akadt a kezembe, legfőképpen a szép borítója miatt, ami rögtön elvarázsolt. Aztán egy kedvenc molyom kifejezett kérésére vettem még kézbe.

Ilyen melegben nem is lehet jobb olvasmány valami havasról, hidegről, hófehérről, hóról és télről.

Tényleg hűsítő hatása van. De nem csak a testem hűlt ki tőle, hanem a szívem is még jobban.

Nagyon letargikus, drámai  történet.

Hiába talált meg rosszkor, akkor is a szívembe zártam rögtön.

Szomorúságos és szépséges nem csak kívülről, hanem belülről is.

Maga a hangulat a könyv.

A szépségesen, már-már szobrászi pontossággal megmunkált mondatok remekül érzékeltetik a szomorúságot, az alaszkai hideget, a kemény életet és bármit, amit az író közvetíteni szeretne nekünk.

Ez az egyik legnagyobb erőssége a könyvnek. Érzed a havat, a hideget, libabőrös leszel  egyes részeknél.

Meg kell mondjam, én a tavasz, nyár gyermeke vagyok. Ki nem állhatom a hideget, a havat, a nagykabátot és semmit sem, ami ezekkel jár. De mégis kicsit vágyódni kezdtem egy alaszkai úthoz. Kipróbálni, milyen ott az élet. Megkeresni annak a szépségeit is. mert írónk talált szépséget a nehéz életben is.

Úgy írja le a földmunkát is, mintha nem szükséges rossz lenne, hanem remek dolog.

 A hó ropogását érzed a talpad alatt, fütyül a szél, erdei állatok szaladnak el melletted, majd megfagysz, és mégis értékeled az életed, amid van.

Egyszóval a nyelvezete nem is lehetne szerintem jobb. Érzékletes és leíró.

A történt gördülékenyen halad, csupán apró megtorpanásokkal.

Nem krimi, nem romantikus, nem fantasy,  és mégis mind egy kicsit.

Valósághű, ám mégis mese vagy álom inkább.

Nem tudod mi az igaz és mi a mese része csak.

Én úgy döntöttem, hogy a mese részét választom.. Te lehet, hogy máshogy fogod látni és ez a szép a könyvben.

Nem történet, hanem karakter és hangulat központú.

Mégsem unalmas és öncélú. szép, valóságos.

A karakterek igazi emberek, igazi gondolatokkal, érzésekkel és fájdalmakkal. Nem egyediek, de mégis szerettem egytől egyig őket.

Nem tudom megmondani kit szerettem a legjobban. Mindenkit másért.

Faina megfoghatatlansága, zabolátlansága, rejtélyessége bűvölt el.

Mabelt azért szerettem, ahogy változik, kibontakozik, meglátja a szépséget is a világban.

Jacket szótlan szeretetéért, féltéséért szerettem.

Garretett megint másért szerettem.

Esther egyik nagy kedvencem a fesztelenségéért, szókimondásáért.

Szerettem az érzéseiket, a hangulataikat, amit mind közvetít az író. Megismerhettem életútjukon kívül a jövőjük ígéretét is. 

Azt az érzetet kapva, hogy változtathatok a leírtakon, a sorsukon. De aztán az író visszavette a történt cselekményét tőlem és nem azt a véget kaptam, amit szerettem volna, hanem a kézenfekvőbbet, a valószínűbbet. Pedig olyan jó volt eljátszani a gondolattal, hogy a lehetetlen megtörténik. És a melankolikus könyv mégis máshogy végződik, mint tragédiával, lemondással és szomorúsággal. De mégsem. 

Igaz feloldoz a végén, megszelídül a vég és beletörődünk, de mégis.. 

A könyv az érzelmeket is nagyszerűen ábrázolja, amit sok könyv csak leír. Itt sejtésekkel, fél szavakkal is kifejezésre jutnak.

Romantikát is úgy adagolja, hogy két, teljesen eltérőt is kapunk. 

A fájdalmat is más módon ábrázolja férfi és nő szemszögéből.

És még rengeteg érzékletes érzést kapunk, mélyeket és apró, alig érezhetőeket.

Egy szónak is száz a vége. Imádtam a könyvet minden egyes betűjéig és ez az a könyv, amit bárkinek szívesen ajánlanék!

Könnyeden, mint egy hópehely, leírja a történetet, bár az nehéz, érzelmektől teljes.

Betakar, mint a hódunyha

"Aznap este született meg számukra a gyermek, jégből, hóból és vágyakozásból."

"Soha nem tudhatjuk előre, hogy mi fog történni, igaz? Hol ide, hol oda vet minket az élet. Ez benne a kaland. Nem tudni, hol kötünk ki és hogy alakul a dolog."

"Egyenesen az északi fényre szögezte a tekintetét, azon tűnődve, vajon azok a hidegen égő jelenések nem szippantják-e el a levegőt, a lélegzetét, a lelkét a mellkasából, ki a csillagűrbe."

"Szeretet és odaadás, a megsemmisítő remény és félelem egy nő domborodó hasába zárva-ezek azok a dolgok, amelyekről nem beszéltek."

A könyvet köszönöm a Gabo kiadónak!










Gabo kiadó
340 oldal
saját, recenziós
Fordította: Bori Erzsébet

1.  történet: 5/5
2.  létrehozott világ: 5/5
3.  helyszín: 5/5
4. szereplők, karakterek megformázása, hitelességük: 5/5
5. kedvenc szereplő: mindenkit szerettem
6. akit a legjobban utáltam: -
7. érzelmek, érzések,romantika: 5/4.5
8.  erotika: -
9. dráma, drámaiság: 5/4.5
10. a könyv hangulata: 5 /5
11. legjobb jelenet: Faina megjelenése
12. legrosszabb jelenet : az esküvő
13. a történet párbeszédei, tájleírás, metaforák, nyelvezete : 5/5
14. misztikum: 5/4
15.  humor:-

16. kedvenc idézet : -

18.  fülszöveg: 5/5

19. a borító: 5/5
20. összességében: 5/5

Szilágyi Ferenc

Hóleány szerelme

Hóleánynak hófehér lőn teste, 
A bűn tüzét soha nem kereste. 
Ártatlanság fénye ült szemében, 
Körülötte csak az éj volt ében. 

Erény lánya, tiszta álmok híve, 
Jégkristályból volt talán a szíve. 
Állta ostromát a vad szeleknek, 
Hév buzgalmát, mint konok eretnek. 

Jött a tavasz, körbeudvarolta, 
Pajzán vágyát fülébe dalolta, 
Mosoly fakadt szája szegletében. 

Aztán lassan felolvadt egy csókra, 
Hólé lett belőle, szürke tócsa, 
Csendben elbujdosott szégyenében.