J. A. Redmerski A soha határa

Az idei év egyik legkeresettebb könyve, azt mondhatom.

Rengetegen szerezték be és olvasták. Nem volt olyan nap, hogy ne botoljak bele egy postba, vagy a könyv reklámjába, ajánlásba vagy éppen akcióba, amiben a könyv is részt vett. Csak is jókat hallottam róla, így nem féltem beszerezni. Ráadásul a borítója miatt is nagy port kavart, mert egy megszólalásig hasonló borítós könyv is kikerült a piacra.

Naná, hogy az első nagyobb akciónál landolt az én kosaramba és könyvespolcomon is!

Mivel nem mentem nyaralni és ez lett volna a nyaralós könyvem, így most sorra is vettem, azaz szabadságoltam magam nagyjából. A listámat és a kötelezőeket félre tettem, amit jelen esetben nem is bántam meg.

Kellett már egy romantikus könyv, kellett már valami jó a lelkemnek. És jól is választottam, a könyv telitalálat volt. Igaz nem teljesen, mint másoknál. Én találtam azért benne némi hibát, még ha csak aprócskát is. De ez csak személy szerint engem zavart. A végén ki is fejtem majd.

De a könyv csupa nagybetűvel A KÖNYV! Mert piszok jó!

Az ötlet nagyon tetszett. Nem csupán egy jól megírt romantikus könyv, jó szereplőkkel, hanem kicsit több annál.

Két fiatal elindul egy hosszú utazásra, de nem csak a buszon utaznak együtt, hanem az élet nevű tengeren is. Megismerkednek és közel kerülnek egymáshoz, apró titkokat osztanak meg az életükről, érzéseikről,  a világnézeteikről. Pici lépésekben haladnak, mindig éppen csak egy kis titok felfedésével. Így nagyon szépen fel van építve a könyv, amiért hálás vagyok.

Kellemes, vicces és nagyon kellemetlen témákat is boncolgatnak, a megfelelő lelkiállapotnak megfelelően. Így az olvasónak is töprengeni van kedve, hogy miért is él, boldog-e vagy szabad. 

Az olvasó is átéli a szerelem kezdeti rezdüléseit. 

Az olvasó is felszabadul a napi mókuskerék nyomása alól. Hol nevet a beszólásokon, vicceken, hol sírni támadna kedve a szereplőkkel.

Az író ért a finom hangulatkeltéshez, a lélek apró rezdüléseinek árnyalásához.

A karakterek megformázása is nagyon jellegzetes volt és érdekes. Éltek a szereplők, nem papírmasé figurák.

Minden érzésük, gondolatuk igazinak hat. 

Mind a lány, Camryn, mind a fiú, Andrew szerethető. Nem bánik kesztyűs kézzel a sors velük, de mégis minden nehézségen átevickélnek, és bár megtépázva, de győztesen kerülnek ki. 

Szerettem mindkettőjüket valamennyire. Ami a meglepő, hogy most a női szereplőt kedveltem meg a legjobban, ami nagyon-nagyon ritka nálam. 

Camryn érzései hasonlók voltak hozzám. A gondjai ugyan nem, de megértettem őt. Átéreztem azokat.

Nem egy nyafka, buta lány. A kemény sorsa ellenére is erős marad, bár 20 éves létére még szörnyen naiv. De az életkorának megfelelően gondolkozik, sőt érettebb inkább a kortársainál. Azért is csíptem szerintem annyira.

Andrew nekem néhol túl szabadszellemű és agresszív volt egy ideális társhoz képest, de végül megértettem, miért ilyen ő. Mi alakította ilyenné. 

Ezek ellenére tudott  álompasi lenni, akibe bárki beleszeretne.
És minden női olvasó szívébe belopja magát, azt hiszem.

Ami talán a leghangsúlyosabb és a legjobb a könyvben az az alakuló kapcsolatuk, ahogy eljutnak egyik fejezetről a másikig…

 Nem giccses és nyálas, agyonírt romantikát kapunk. Nem a megszokott köröket futja a két szereplő.

Bár szerelem első látásra majdnem, de mégsem rögtön nagy lángolást kapunk, hanem egy kipattanó szikrát, ami lassan lánggá alakul, de nem biztos égésű, törékeny kis lángocska még, amit óvni kell. Különben egy nagyobb fuvallat  kiolthatja.

Óhatatlanul hat az egyik ember a másikra, megismerkedésük pillanatában, én azt vallom. 

Ők is összekerülnek, alakítják egymást, ezáltal változik a világlátásuk, kicsit tovább fejlődnek, megtesznek olyat, amit sosem tennének.

A kapcsolatuk csak barátságnak indul, mert mindkettő fél, hogy megégeti magát, de érezhető az elején, hogy itt valami szépséges van kialakulóban, hiába is kapálóznak ellene. 

És pont addig jut, ami fordulópont egy kapcsolat életében, mindezt egy nem szokványos utazás keretében.

Ez az, ami eredeti benne. Nem a megszokott megismerkednek egy buliban vagy új fiú/lány kerül a suliba téma, hanem teljesen máshonnan közelíti meg a történetet a szerző. 

Tetszett, ahogy az író manipulál minket, és nem tudjuk eldönteni, hogy akkor most ők együtt maradnak vagy sem. A könyv végéig nem tudtam, mi lesz a végkifejlet.

A végén pedig majdnem összetörte a szívem a befejezés.

A hangulatkeltés, a nyelvezet, a párbeszédek, mind kifejezőek és jók. Ezen a téren sincs okom a panaszra.

A könyv szerkezete, a váltott nézőpont, a lassú adagolása a dolgoknak, a sok apró és nagyobb titok is feldobja mind-mind a könyvet.

Plusz jó pont a zenei utalások miatt. Egytől egyig meghallgattam a zenéket, így pár új zenével szélesítve a látókörömet.

A szabadságvágy és  életérzés, az érzelmek, az érzékek jó megformálása is tökéletesít a világon. 

Azt hiszen nem is kellett volna több a könyvbe. Minden megvan benne, ami igazán érdekessé teszi, pedig cselekménye kevés, igazán széppé teszi, pedig nem csak pozitív történések vannak.

Most jöjjenek azok a dolgok, amik nem tetszettek. Igaz tényleg csak szőrszálhasogatás. Csak egy pici momentum, ami zavart, mint a fejed körül döngicsélő légy.  

Romantikus rész, romantikus részt követ, majd hirtelen nagyot fordul a világ és bekerül egy igencsak erotikus rész. Nincs bajom vele. Minden kapcsolat eljut ideáig egy szint után. A leírásával sincs bajom. De valahogy olyan éles a váltás, hogy kicsit illúzióromboló. Hirtelen nyakon borítottak vele és meglepődtem. Egy szelíd könyv kap egy erotikus töltetet, ami szerintem simán kimaradhatott volna belőle vagy kapott volna nagyobb hangsúlyt. 

A másik dolog, ami nem tetszett, az a befejezés. Nem is tudom, hogy fogalmazzam meg. Olyan rózsaszín és szirupos. kicsit csalódás volt számomra. Nem tetszett volna a másik befejezés sem, mert fájt volna, de lehet, hogy jobban viseltem volna, mint így.

Vagy egy kicsivel kevesebb kellett volna a végkifejletnél.

De a könyv az üzenetét átadta szerintem minden fiatalnak és a kategória lelkes olvasóinak is, mindegy hány évesek.

Merj az lenni, aki akarsz, ne mások elvárásai szerint élj. Ha szabadon, hát szabadon.

Merj cselekedni, mert nem tudhatod, mit hoz a holnap.

És keresd a szerelmet, ami nem tökéletes sosem. De nem alárendelt és nem megalázó, nem kell megjátszanod magad, hanem azt mutathatod, aki vagy. Önmagadért szeressenek, a lényedért. Ez az igazi szerelem, nem más.

És ami még szerintem nagyon jó, amit Andrew mondott Camrynnak. A természetesség szebb, mint a túlzott mázolmány, túlzott erőlködés az öltözködésnél, sminkelésnél...

A fiúk valahogy jobban szeretik, mint a vastag vakolatot, a túlcicomázást.

A fiúk pedig néha merjenek érzelmeket kifelé közvetíteni, nem szörnyű, ha sír valaki. És az sem égő, ha meri lenyűgözni kedvesét azzal, amihez ért. Ha főzés, akkor azzal, ha éneklés, akkor azzal.

A fülszöveg:

Camryn Bennett még csak húszéves, de azt hiszi, pontosan tudja, milyen lesz majd az élete. Ám egy vad éjszaka után az észak-karolinai Raleigh legmenőbb belvárosi klubjában ismerősei és önmaga elképedésére úgy dönt, otthagyja megszokott életét, és elindul a vakvilágba. Egy szál táskával és a mobiltelefonjával felszáll egy távolsági buszra, hogy megtalálja önmagát – és helyette rálel Andrew Parrish-re.

A szexi és izgató Andrew úgy éli az életét, mintha nem lenne holnap. Olyan dolgokra veszi rá Camrynt, amilyenekre a lány sosem hitte magát képesnek, és megmutatja neki, hogyan adja meg magát a legmélyebb, legtiltottabb vágyainak. Hamarosan ő lesz Camryn merész új életének központja – olyan szerelmet, vágyat és érzelmeket kelt, amilyeneket a lány korábban elképzelni sem tudott. De Andrew nem árul el mindent Camrynnak. Ez a titok vajon örökre összehozza őket – vagy mindkettőjüket elpusztítja?

1.  történet: 5/4.5
2.  létrehozott világ: -
3.  helyszín: 5/4
4. szereplők, karakterek megformázása, hitelességük: 5/5
5. kedvenc szereplő: Camryn
6. akit a legjobban utáltam: -
7. érzelmek, érzések,romantika: 5/5
8.  erotika: 5/4
9. dráma, drámaiság: 5/4
10. a könyv hangulata: 5 /5
11. legjobb jelenet: 

Andrew mikor a tetoválásáról beszél, mit jelképez neki.

Amikor az esőben ülnek a kocsi tetején.

Az éneklős rész.
12. legrosszabb jelenet:  a wc-s jelenet
13. a történet párbeszédei, tájleírás, metaforák, nyelvezete: 5/5
14. misztikum:-
15.  humor:5/5

16. kedvenc idézet: 

" A szív mindig győzedelmeskedik az értelem felett. A szív, legyen bár meggondolatlan, öngyilkos hajlamú és mazochista, mindig eléri a célját. "

18.  fülszöveg: 5/5

19. a borító: 5/4
20. összességében: 5/4.5

Ulpius kiadó

506 oldal

saját

Fordította: Medgyesi Csilla

És egy kis utóirat, így a könyv elolvasása után, ami eszembe jutott Andrew ténykedéseiről

Mikor szexi egy pasi a kinézetét leszámítva)?

- Mikor énekel neked vagy gitározik (feltéve, ha tud és van hangja)

- Mikor főz neked  (ha ehető)

- Mikor ír neked egy szép levelet/verset/történetet

- Mikor megóv és védelmez

- Mikor felszabadít téged, magad lehetsz, nem kell szerepet játszanod, nem kell félned a következményektől

- Mikor úgy ad, hogy ő nem kér

És még tudnám sorolni. Andrew azt hiszem majd minden pontnak eleget tett.