Trux Béla: A templomos lovag

Nagyon fájt a fogam már valami jó kis történelmi regényre. Utoljára talán a Katedrálist olvastam, amit nagyon szerettem.

Így akadt a kezembe a Templomos lovag című könyv, ami többszörösen meglepett!

Első meglepetés okozója maga az író volt, hogy magyar. 

Nem emlékszem, hogy olvastam-e ebben a műfajban magyartól, főleg nem kortárs írótól.. Vagy igencsak keveset.

Aztán a könyv vastagsága is meghökkentett. Igazi tömény olvasmány.

Harmadik elképedésem a történet folyamán bontakozott ki.

Az eleje tömény, nyálas, romantikus. Atya-gatya, gondoltam ez nagyon nem az én könyvem lesz.

És ebből kell nekem közel 600 oldalt elolvasni?

De szép lassan  giccsből átvándoroltunk igazi történelmi csemegébe. 

És még továbbiakban is tudott döbbenetet kiváltani belőlem a könyv. Amit nagyon, de nagyon bírtam.

A történet lassan bontakozik ki, a tipikus lassú víz, partot most irányelv alapján.

Szépen megformált mondatok, érdekes, néha mélyenszántó gondolatok, alapos beszélgetések, amik nem rohannak, ráérősek...

A tájleírások elég hosszadalmasok, de érzékletesek. Döntse el mindenki maga, hogy ez jó, vagy sem.

Siettettem volna az izgalmat, a lendületet, de nem ment ennél a regénynél. Amit végül is nem bánok. 

Nem a gyorsan kiolvasott könyvek tömegét szaporítja, hanem a  részletekbe menő, megrágott mondatok, az alapos olvasás kategóriájába kerül.

Mindig érdekeltek a templomosok, de csak nagyon kevés információt sikerült összeszednem olvasmányaim, filmjeim közben róluk. Igazán nem mentek bele a részletekbe sehol sem.

Most pedig, gondolom alapos nyomozó munka után az író részletesen elénk tárta az ő világukat, szabályaikkal, szigorú életükkel, de nem elfogultan, mert hibáikat is felfedte előttünk. Ez roppantul szimpatikus hozzáállás nekem. Nem foglal állást ez az életvitel mellett, de ellene sem. Próbálja átadni nekünk ítélkezés nélkül  az ő életüket.

Nem Szent Grál lovagoknak ismerjük meg őket, hanem hús-vér embereknek, akik bizony hibáznak olykor nagyot, olykor kisebbet. 

Itt már sokat bizonyított az író nekem.

Szépen szövi a szálakat, az emberi sorsokat.

Néhol túlságosan bő lére eresztve, morális és vallási kérdéseket kivesézve, néhol harcokat, a másik tábort, az egyszerű életet is bemutatva, tragédiákkal tarkította a megismert szereplők életét. 

Azt kell mondjam, hogy a negyedétől kezdett el igazán érdekelni a könyv.

Aztán megint csavarint az író, és a már amúgy sem egyszerű történetbe ismét egy új szálat hoz be, ami számomra a legérdekesebb volt.

Kapunk egy kis misztikumot, egy kis igézést, bizonytalanságot, a szerelem ígéretét, a jó és a rossz harcát feledve.

És új szereplőket, akik feldobták a történetet.

Ez után olyan hirtelenséggel zárja az egész könyvet és a szálakat, hogy hiányérzetünk támad.

Fel sem tűnt, hogy végigolvastam a 600 oldalt.

A szereplők szépen, lassan és alaposan fel vannak építve. Van, akit jobban megismerünk, van, akit kevésbé, de kell a történethez a szereplése.

Tristan a fő résztvevő, aki állandó. Hozzá köthető majdnem minden további szereplő, mint egy háló középpontja. 

Viszont még nem tudtam ennyi oldal után sem eldönteni, hogy szeretem-e igazán vagy sem. 

Helyette két mellékszereplőt szerettem  nagyon meg, Roult és Adlint is.

Van, aki még kevés szerepet kapott. Bizonyára a második részben fog kikristályosodni az ő szerepe igazán.

Kiemelném, hogy majd minden korosztálynak és mindkét nemnek érdekes olvasmány lehet.

A szerző kedvez a nőknek a románccal, a férfiaknak a brutális harcokkal.

Utóbbi miatt nem ajánlanám a zsenge korúaknak, de onnan felfelé bátran bármelyik korosztálynak.

Ami számomra fontos egy történelmi regényben, hogy hihető legyen, alapos háttérvizsgálattal. Itt meg is kapom pontosan, hibák nélkül. minden apró részlet pontos és valósághű. 

Így a rossz kezdet után, menthetetlenül beleszerettem Trux Béla létrehozott világába, szereplőibe.

Remélem, hamarosan megkaparinthatom a következő részt is.

És ez az a történet, amit szívesen látnék megelevenedni a színességével, a szereplőkkel, a világok különbözőségét megmutatva a képernyőn!

A fülszöveggel viszont van némi gondom. Szerintem túl sokat árul el magáról a történetről. Kevesebb elég lett volna.

A könyv borítója is kellemesen sejtelmes.

Köszönöm a könyvet Az Atlantic Press kiadónak!

686 oldal

saját, recenzió

Aba kiadó, Atlantic Press: http://www.atlanticpress.hu/

1.  történet: 5/4.5
2.  létrehozott világ: 5/4
3.  helyszín: 5/4
4. szereplők, karakterek megformázása, hitelességük: 5/4
5. kedvenc szereplő: Adlin, Roul
6. akit a legjobban utáltam: -
7. érzelmek, érzések,romantika: 5/4
8.  erotika: 5/4
9. dráma, drámaiság: 5/4
10. a könyv hangulata: 5 /4
11. legjobb jelenet:-
12. legrosszabb jelenet : -
13. a történet párbeszédei, tájleírás, metaforák, nyelvezete : 5/5
14. misztikum: 5/5
15.  humor:5/3

16. kedvenc idézet : -

18.  fülszöveg: 5/3

19. a borító: 5/5
20. összességében: 5/4