Daniel Keyes: Virágot Algernonnak
Két élőlény fejlődéstörténete: Algernont, a fehér egeret kiválasztják arra, hogy megnézzék, mesterséges beavatkozással növelhető-e az intelligencia.
Charlie Gordont, "a visszamaradt felnőttek osztályába önként jelentkező szellemi fogyatékost" szeretetéhsége hajtja a kísérletezők karmaiba.
Charlie azt hiszi, akkor fogják szeretni, ha megokosodik. Mindent vállal, kudarcot, önfeladást, kínlódást .
Mígnem ott találja magát valahol az emberi szellem legmagasabb csúcsán egyedül. A társak messze elmaradtak.A szerelem is elkerüli,valahol legbelül még mindig az a kisgyermek Charlie marad aki volt.
A tanulság az az hogy ha valaki kicsit is eltérő a mai normáktól azt kirekesztik.
Szellemi fogyatékosként látszólag kedvelik, de csak rajta nevetnek.
Zseniként pedig mindenki fél tőle, kerüli, mert megalázó hogy annyival okosabb, többet tud mindenkinél.
Főleg bejegyzésszerű a könyv. Az elején Charlie helyesírási hibáktól hemzsegő írását nehezen tudtam olvasni. Miután megműtik egyre feljebb és feljebb halad rendkívül gyorsan és olyan mélységekbe ássa magát, hogy nehezen követhető a mondanivalója.
Míg legvégül lassan ismét hanyatlásnak indul.
A szerelme a bájos tanárnő iránt csak rövid ideig teljesül be. Eleinte a szellemi fogyatékossága akadályozza és a neveltetése, majd a szellemi fölénye és a mélyben megbúvó eredeti Charlie.
Hűen tükrözi a szellemi fogyatékosok hányattatásait, hogy milyen sokszor kigúnyolják őket, nem veszik emberszámba még az orvosok sem.
Csak azért kap 6 pontot,mert az elején nehezen olvasható,a végén pedig a nagyon magasröptű beszédek érthetőek nehezen.
Európa kiadó:
http://www.europakiado.hu/
283 oldal
könyvtári
10/6
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése