Borsa Brown A maffia ágyában

Érdekes cím, hangulatkeltő borító jellemzi a könyvet.
Fel is figyeltem rá rögtön.
Mindig érdekelt a maffia felépítése, milyen lehet belülről a szervezet.
Így azt vártam, hogy a könyv erről fog szólni nagy részt.
De nem így lett, a legnagyobb sajnálatomra.
Inkább egy romantikus könyv, aminek némi pikantériát ad a maffiás sztori.
Illetve egy kis feszültséget teremt a romantikus szálnál.

A történet alapsztorija, ötlete jó. A kivitelezéssel van némi gondom.
Kidolgozatlan és nem igazán következetes.
Túl gyorsan megírt, túl sok dolgot akart beleszuszakolni az író a könyvbe.
Legyen lélektani, krimi, romantikus...És így egyik részt sem dolgozta ki kellőképpen.
Hiányoltam a leírásokat, a helyszínek-szereplők kinézetét,a hangulatkeltő körítést. Ez hiányzott talán a legjobban. Nekem kellenek a metaforák, a helyszíni leírások, a tájak.


A szereplők jók, bár túl sok egyedi vonásuk nincs, amiért megjegyezhetőek lennének. Olyan tipikus női és férfi karakterek.
Suzanne egy tipikus naiv csajszi, aki lázadozik az elkerülhetetlen történtek után, nem érti meg, hogy az életével játszik. Néha én is felpofoztam volna legszívesebben. Néha? Inkább majdnem mindig. Annyira butus hozzáállása volt az egész dologhoz.

"Sosem tudtam megérteni, hogy mit vártak az ilyen nők. Más náció tagjába szeretnek bele, ami rendben is van. Na de nem olvas utána, hogy ez mivel jár? Nem veszi figyelembe a kultúrák közötti különbséget?"

Massimo tipikus macsó férfi, akitől sikítva menekülnék, nem hogy kikezdeni vele.
Már a bemutatkozó találkozásukkor sejteni lehet, mi lesz ennek a vége. Nem egy"jófiú"!

Kettősük nem hozott lázba. nem éreztem a nagy szerelmet köztük. T tetteik nem azt mutatták.
Hiányzott a szikra, ami kell egy szerelemhez, kell a szeretlek-gyűlöllek huzavonához!

A könyv nyelvezete rendben van, bár párbeszédekben sem túl erős. Erőltetett sok helyen.

Összességében véve nem volt rossz könyv, de akadtak javítanivaló hibái.
Nem lett az én könyvem, annyi szent.
A második rész hamarosan a boltokban. kíváncsi vagyok, mennyit alakult az írónő stílusa.


Köszönöm a könyvet az Álomgyár kiadónak!

Álomgyár kiadó:http://alomgyar.com/
saját, recenzió
312 oldal

Fülszöveg: 

Suzanne Roberts körül megfordul a világ: viharos gyorsasággal veszít el mindent és mindenkit maga körül, ami és aki addig fontos szerepet töltött be az életében. Szerencséjére a sors kárpótolja őt mindenért: megajándékozza Massimo, az ellenállhatatlan, művelt és jómódú ügyvéd szerelmével, aki rögvest szülővárosába, Palermóba röpíti álmai asszonyát. Itt véget is érhetne ez a romantikus történet… a happy end ezúttal mégis elmarad. Szicíliáról ugyanis kiderül, hogy távolról sem a képzelet mesés birodalma, s lassan Massimóról is lehull az álarc…

Idézet:Ha egyetlen szóval kellene őt jellemeznem, annyit mondanék: vezér. Vezér, mert elvezetett engem a szerelem ösvényein a teljes boldogsághoz – és vezér, mert megmutatta az utat a pokol legmélyebb bugyraiba.

Kinek ajánlanám?                                                                                                                                  A romantikát kedvelőknek, akik nem vágynak a boldog befejezésre                                                                                                                                                                                                             

Legjobb dolog a könyvben, amit a legjobbnak értékelek benne.

A borítója

Ami nagyon nem tetszett benne, kilógott a legjobban a könyvből.

Kidolgozatlan, lett volna még mit hozzáírni

Darynda Jones Első sírhant

Közel egy hónapja készülök ezt a bejegyzést megírni, ha nem régebb óta. Nem most olvastam a könyvet, így már nem túl friss az emlékezetem róla. Viszont a benyomásaim máig

élnek. 

Sok könyvnél van úgy, hogy elolvasom és el is felejtem pár nap múlva miről, kiről szólt. 

Felül írja egy másik történet élménye, egy másik szereplő fontossága, egy hangulat, egy szebb borító.

Most nem így történt. Nem tudnék oldalakat idézni belőle, de emlékszem rá.

Nem tudom nem össze hasonlítani egy másik kiadó hasonló könyvével. Valószínű az is az ihletadó. Bár nem teljesen ugyan az azért. Rá is lehetne írni a könyvre, hogy: 

Nyomokban AB-et tartalmaz...

(Laurell K. Hamilton, Anita Blake sorozata a szóban forgó regény.)

Ugyan olyan szókimondó, tökös a főszereplő csajszi. Humoros és önirónikus. A képességei is majdnem hasonlóak. Itt, és ott is van szex.

Viszont ez a könyv talán kicsivel több. 

Nem a szex a főszereplő, amit az elődjénél már meguntam és túl lett lihegve. Túl sok oldal szólt az öncélú szexről minden formában, elsikkasztva magát a történet szálát.

Itt is jelen van, de csak egy pirinyót, egészséges arányban és ez nagyon üdítő számomra.

Nem ment bele az író teljesen a részletekbe.

A paranormális(természetfeletti) rész nagyon jó, talán az tetszett a legjobban a könyvben a humor után.

Mert a csaj humora valami eszement. Jókat nevettem a beszólásain. 

Apropó csaj. Főszereplőnk, Charley egy kedves, talpraesett lány, aki néha csetlik-botlik, mindig rossz helyen van éppen rosszkor, az adottsága is rásegíti a humoros vagy éppen húzós történésekhez.

Bírtam őt nagyon. Laza csajszi nagyon és szimpatikus számomra, hogy mer nő lenni, érzékeny lenni, sírni ha kell. A többi szereplő is látványos, bár kicsit sablonos( bűnös szépfiú, gondos közeli rokon, szellembarát, kötekedő zsaru...)

A szépfiú arca is él a fejemben. De ő még olyan megfejthetetlen.

Még nem döntöttem el, hogy szeretem vagy sem. Viszont kíváncsi vagyok, mit tartogat számomra és Charley számára meg pláne.

Romantikus kategóriába van besorolva. Na ezt viszont nem értem, mert választottjának tárgya szellem vagy éppen kómában van és nekem nem jut eszembe a romantikus jelző a könyvre. A szó szoros értelmében nincsenek együtt. És a szexből nem következik a szerelem, romantika egyenesen.

Inkább krimis jellegű. Ami kidolgozása is remek, bár néhol elvesztettem a fonalat. Nem tudtam követni, hogy miből következtette ki ezt vagy azt a dolgot. És én szeretek nyomozni a főszereplővel.

A természetfeletti része a könyvnek még sötét ló. kicsit szokni kell a világot. kitapasztalni, jobban megismerni. Amihez kell a második rész is szerintem, mert egyenlőre kicsit zavaros.

Ezek mellett a könyv nagyon lendületes, szókimondó és szellemes.

Kíváncsivá tett az írónő a következő részre is, pedig megfogadtam, hogy nem kezdek bele új sorozatokba, amik csak hasonló jellegűek is.

De most nem csalódtam. A jelenlegi erotikus, fantasy piacon helye van, méghozzá elsődleges.

Megfelelőek az arányok, az írónő lebilincselő stílusban ír, a szereplők sem nyafogó tinik végre és nem minden oldalon a kamaty megy szerencsére!

A borító is tetszetős és figyelemfelkeltő. Viszont olyan érzésem volt, hogy ismerem már valahonnan a könyvön szereplő modellt.

A könyvet köszönöm az Athenaeum kiadónak!

Athenaeum kiadó:

saját, recenzió

424 oldal

Fordította: Varga Krisztina

Fülszöveg: 

Charley Davidson nyomozónő már 5 évesen beszélt a halottakkal. Sőt, az is megesett, hogy a halottak kértek tőle egy-egy apró szívességet, mint például igazságszolgáltatást a gyilkosaiknak. Charley azonban nagy árat fizet a képességéért, álmában ugyanis egy titokzatos idegen akarja megkaparintani magának a testét.. 

Szexi és fordulatos, humoros és kemény, paranormális-romantikus detektívregény.

Idézet:

 Először is, csak hogy tudd – mondta, és a hangja némi ingerültségről árulkodott –, kezdek hozzászokni, Miss Marólúg. Adj még egy kis időt! 
– Nem. 
– Másodszor – folytatta megállás nélkül –, beszélni akarok veled erről. 
– Én nem akarok. 
– Úgy értem, arról, hogyan működik. 
– Jól. 
– Mindig látod a halottak szellemét? 
– Minden második hétvégén, és ünnepnapokon. 
– És ott vannak, tudod… mindenütt? 
– És forog a Föld? És hideg a jég? És vízálló a béka segge?

Kinek ajánlanám?                                                                                                        
 Az ifjúságnak természetesen.                                                                                                                  
Legjobb dolog a könyvben, amit a legjobbnak értékelek benne.

A humor

Ami nagyon nem tetszett benne, kilógott a legjobban a könyvből.

-

Interjú Marcsival

A következő interjúmat, egy még alig ismert írónővel készítettem. Remélem az interjú és a könyvajánlóm egy kicsit megteszi a hatását, és még többen megveszitek és elolvassátok a könyvét!

Köszönöm Mária, hogy elfogadtad az interjút!

Civilben mi a foglalkozásod, amikor nem íróként tevékenykedsz?

Pár évvel ezelőtt nagyon beteg lettem, a halál küszöbén úgy éreztem, hogy át kell alakítanom az életem. A pályázatoké volt addig a főszerep. Civil és önkormányzati cégeknél írtam/bonyolítottam a projekteket, most egy szabadabb gondolkodásmóddal próbálom megtalálni önmagam.

Mi késztetett arra, hogy írni kezdj?

Mérleget kellett készítenem. Felgyülemlett bennem annyi fájdalom és negatív érzés, hogy meg kellett tőle szabadulnom. Az írás csak egy eszköze volt a múlt feldolgozásának.  Szeretek írni. Levelet a barátaimnak, pályázatokat, könyvet….gyakorlatilag mindegy. Ez egy belső késztetés, a folyton kavargó gondolataimat így tudom leginkább kordában tartani. Időről – időre megszabadulok tőlük és nem gyötörnek. Írok a velem történt jó és kevésbé jó élményeimről, de ez nem jelenti azt, hogy a könyvem siralmas, mert átitatja a rám jellemző fanyar humor. Kellő távolságból egy idő után minden jelentéktelenné tud válni, a lényeg, hogy az események üzenetét megfejtsük és tovább tudjunk fejlődni.

Írás közben gondoltad, hogy meg is fog jelenni nyomtatásban? Tudatosan készült a könyved kiadásra?

Persze….nem a fióknak szántam a kéziratot, hittem benne, hogy rövid időn belül kiadóm lesz.

Nem féltél az előítéletektől, hogy belekötnek, és nem fogják olvasni?

Megírtam, az én feladatom itt bezárult, ahogy a pályázatoknak, ugyanúgy a könyveknek is sorsuk van. Majd eljut olyan emberekhez, akiknek szüksége lesz rá, akiknek segít, akiket felbosszant, a lényeg, hogy hasson, érzelmeket váltson ki. Nem félek az előítéletektől, sajnálom azokat az embereket, akinek jut még arra energiája manapság, hogy bíráskodjanak és kizárólag a romaságom miatt félretegyenek egy könyvet.

Hogyan fogadták a könyved az ismerőseid, barátaid, családod?

December 01-én könyvbemutatóm volt. Ott volt mindenki, aki számít, a barátaim, közeli ismerőseim és a családom. Klassz nap volt. Vidáman, sok sütivel megünnepeltük a megjelenést.

Nagylányaid dicsekednek veled, vagy teljesen inkognitóban tartják az írói törekvéseidet?

Itthon csak az anyukájuk vagyok, nem számítók írónőnek, nem változott meg az életünk. A könyvben gyakran írók róluk, nagyon személyes dolgokat is elárulok magunkról, nem váltott ki tapsvihart ez a mozzanat, de ez rólam szól, így tolerálnak.

Ki vagy kik véleményét kérted ki az írásod befejezése után?

Volt egy kétszemélyes kontrollcsoportom. Ők folyamatosan olvasták a fejezeteimet, ha zagyva voltam, vagy követhetetlen, akkor jeleztek és átírtam. Nem lett ez bonyolult könyv, nem egy Új Magyar Lexikont írtam. A Húgom 52 perc alatt kiolvasott, azonban azt érzékelem, hogy néha mégis elcsúsztak az Olvasóim, mert volt aki olyan kérdést tett fel, hogy felmerült nem is az én könyvemet olvasta. Nem kell kapkodni, lehet rá fél órával többet szánni és máris kitisztul a kép. Nem vagyok az a típus, aki csontig rág egy témát, lendületesen mesélem el a történeteimet, hiszem, hogy minden soromnak értelme van.

Nehéz volt kiadót találnod?

A Kiadóm szakemberei csodálatosak, meglátták bennem a fantáziát és a kézirat megküldése után alig 2 hétre már meg is állapodtunk a kiadásban.

Mit szólnak a roma közösségekben a könyvedhez? Nem próbáltak meg bele szólni , hogy még jobban szóljon a romaságodról és ne rólad?

J Aranyos vagy! Nem különösebben fedezett fel egyetlen roma közösség sem. Egy megírt könyvbe végkép nem tudnánk már beleszólni. A romaságom és én egyek vagyunk, a személyiségem szerves része, tervezem, hogy írok még, a második könyvemben többet szánok a roma kultúrára illetve a megítélésünkre. Kötelességtudatból, hiszem, hogy a feladataim egyike az, hogy a rögzült kliséket oldjam az olvasóim tudatában. Ez a könyv egy modern nőről szól, az alcím sugallhatja egy sparhelt mellett álló, rántást kevergető nő életét, de a világ megváltozott és a mi életünk is változott vele együtt.

Az írók, könyvkritikusok, bloggerek hogy fogadták a könyved? Nem gondolod, hogy kevesebben merik elolvasni a történeted, mert roma vagy?Mert félnek, hogy miről szólhat a könyved?

Fél éve jelent meg a könyv. A bookline eladási listáján pár napra még Szabó Magdát is megelőztem. J  Aki eddig elolvasott, annak tetszett a szertelenségem, a csapongó stílusom. Az emberek nem szeretnek szenvedni, attól félnek, ha levesznek a polcról, akkor egy szociográfia tanulmányt fognak olvasni. A romasághoz hozzátartozik a nyomor, a szenvedés. Az átlag ember maga is megküzdi a hétköznapját, több fájdalmat nem tud már befogadni, így előfordulhat, hogy a cím alapján kevesebben olvasnak.

Hol írsz a leggyakrabban? Van kedvenc helyed, időpontod?

Reggel szeretek írni, közvetlenül ébredés után, kávézás közben, még hálóingben.

Miért önmagadról írtál és nem a most oly divatos témájú vámpíros vagy erotikus történetet?

Talán egyszer írok egy mesekönyvet Szottyos Szandiról, de az az opció, hogy vámpírokról írjak úgy a nullával egyenlő. Nem érdekel a divat, van egyéniségem, nincs szükségem a tömegek által diktált stílusra, vagy a könnyen fogyaszthatóra.

 Nem gondolkodtál azon, hogy írj magáról a roma kultúráról vagy valami hasonlóról esetleg még?

A roma kultúráról nagyon sok könyv megjelent már, tanulmányokat, felméréseket lehet olvasni, én magamról írok romaként, ilyet kevésbé találni. Egyetlen témának sem vagyok a szakértője, így kénytelen vagyok a grafomán, exhibicionizmusomat így kiélni. ;)

Hogy érzed, van még benned téma egy újabb könyvhöz?

1 könyv véletlen

2 könyv tehetség

3 könyv tudás

3 könyvet szeretnék. A második pár héten belül megjelenik „Elszakadás és Megnyugvás” címmel, mely hasonlóan nihillista lesz, mint az első.

Remélem eléred az álmod, a minimum 3 könyves létet!
Addig is érdeklődve várom a második kötetet.

A könyve recenzióját itt találod: 

http://adrikonyvmoly.blogspot.hu/2014/04/hajnal-maria-cseppek-es-csillagok.html

Marcsi elérhetősége: 

https://www.facebook.com/pages/Hajnal-M%C3%A1ria-szerz%C5%91i-oldala/721453087866974?ref=hl

Álomgyár kiadó: http://alomgyar.com/

Michelle Paver: Szellemvándor

A könyv első része nagyon ifjúsági kategória volt, de irtóra élveztem. Így most nagyon vártam, hogy kezembe foghassam a második részt.
Azt kell, hogy mondjam, beért az író, kicsit komolyodott, de a fantáziavilága még mindig megmaradt színesnek, érdekesnek.
A két kötet nem igazán függ össze, csak egy-egy utalás erejéig és a szereplők részben azonosak.
Külön-külön is olvasható és élvezető.

Azt hiszem, nekem ez a rész, még az előzőnél is jobban tetszett. Elmerültem a világban és egy nap alatt  kiolvastam.
Lendületes, érdekfeszítő és igazán jó karaktereket kaptunk hozzá.
Szerettem a természethez való hozzáállást, a fantázia lényeket, amik véltek vagy valósak voltak, csak ugye a kevésbé fejlett természeti népek hiedelmei szerint léteztek.
A helyszínek teli találatok voltak. Élethűen írta meg az író. Láttam magam előtt az érintett helyeket, éreztem az erdő illatát, a tenger veszélyességét és sós zamatát. Oda vágytam.Távol a technikától, emberektől.
Az a mód, ahogy harmóniában élnek önmagukkal és az állatokkal, növényekkel, irigylésre méltó.

.
Fordulatokban gazdag könyv, bár némileg kiszámítható.
A sodródó cselekmény kárpótol ezért az apró bakiért.
Jobban felépített, több szálas, logikusabb már, mint az eddig megjelent része.

Torak kezd felnőni, bár némi segítség még mindig kell neki főszereplő létére. Szegény nagyon szeretne tartozni valahová, családot szeretne, népet és nem veszi észre, hogy megvan a saját családja és népe, segítségei személyében. Még van érni valója. De szerethető kis figura a nagy szeretetigényével, ragaszkodásával és a képessége látványos kalandokhoz vezeti még. Mert gondolom nem ennyi volt a kalandjai sora. Várhatunk még részeket reményeim szerint.
Kisfarkast imádtam. Ennyi. Róla ömlengeni lennék képes. Szeretnék egy ilyen hűséges és okos társat!
Legjobban az ő gondolatait bírtam, és hogy bepillantást engedett az író az egészbe.

Amit hiányoltam a könyvből, az a szerelmi szál. Azt szoktam mondani, hogy nem kell minden történetbe romantika és szerelem. De valahogy itt hiányérzetem támadt. Alakul Torak és Renn kapcsolata, de nem tudom, hogy a szerelem felé tendál-e vagy csak baráti, családi marad.

A nyelvezete egyszerű, könnyen olvasható, ám nem butácska és lekezelő az olvasóval szemben.

Fülszöveg: A Farkastestvérben megismert Torak kalandjai messze nem értek még véget: most különös, alattomos és halálos betegség fenyegeti a Hollók törzsét. Elterjed a hír, hogy a Fóka törzs birtokában van az ellenszer, így Torak magányos útra kel, hogy megtalálja őket. A Fókák szigetén olyan világ tárul fel a szeme előtt, amely a legkevésbé sem hasonlít az övére: az élet itt a tenger ritmusához igazodik, a Fókák bálnacsontokból építenek maguknak kunyhókat, és gyönyörű kajakokban szántanak át a hullámokon.

Torakot kedves fogadtatásban részesíti a Fókák varázslója, Tenris, és néhány fiú a törzsből. De a látszat néha csal – Toraknak résen kell lennie, hogy képes legyen megítélni, kit tekinthet a barátjának, és kitől kell tartania.

Idézet:-
Kinek ajánlanám?                                                                                                        
A természetet kedvelőknek és az ifjúságnak természetesen.De én, mint öreg csont is szívesen olvastam és élveztem.                                                                                                                     
Legjobb dolog a könyvben, amit a legjobbnak értékelek benne.

A szereplők és helyszínek.

Ami nagyon nem tetszett benne, kilógott a legjobban a könyvből.

Túl rövid volt.

A könyvet köszönöm a Ciceró kiadónak!

332 oldal

saját, recenziós

Ciceró kiadó: http://www.cicerokonyvstudio.hu/

Fordította: Báldi Éva

Hozleiter Fanny: Te döntesz

Gondoltam, hogy önéletrajzi ihletésű könyv. Arra számítottam,  hogy szomorú lesz. És mekkorát tévedtem. Fannyról hallottam már, láttam a tv-ben is, olvastam is róla. 
Tudtam, hogy egy aranyos, életvidám kis nőci. De arra nem számítottam, hogy ez átjön a könyve lapjain is. 
Példát mutat vidámságból, emberségből, kitartásból és küzdésből. Jó kedvre hangolt néha. 
Néha pedig elgondolkodtatott, hogy biztos nekem bajom van a világgal, mikor szinte semmiség az én bánatom a világban történtekhez képest? 
Így elmondhatom, hogy sokat adott nekem a könyve és egyszerre semmit. 
Egyszerre semmit? Ezt arra értem, hogy igazából nem történik igazi cselekmény. Fanny csak leírja a mindennapjait. Ami valljuk be más személy esetén nem is érdekelt volna, pár oldal után félre is dobom a könyvet. De Fanny, alias Mosolyka élete egyszerre mindennapi( hiszen ugyan olyan nő, mint több ezren a Földön) és mégsem hétköznapi( minden egyes nap új kihívás elé állítja őt).
Érdekes volt szembesülni vele, hogy milyen nehéz lehet egy kerekesszékben élő ember élete, mennyire nem egyszerű megoldani a közlekedést vagy a mindennapi dolgokat. 
Szomorúvá is tesz. Mint ahogy a gonosz megjegyzések is, ami Fannyról lepergett. Mindig értelmesen, viccesen reagálta le a dolgokat.
Érdekes kérdésekre adja meg a választ a könyve, amit nem tudtunk a kerekesszékben élőkről, de kíváncsiak voltunk, csak nem mertük megkérdezni.
Az életútja küzdelmes, de tele érzelmekkel, érzésekkel, élni akarással. Sokan példát vehetnének róla.
Nem kesereg. Ezt ne is várjátok a könyvben! Leírja az élete történéseit, legyen szó egy nagy szerelemről, egy új munkáról vagy a betegség elleni küzdelemről, kezelésekről.

És nem, nem sajnálom őt. Ő egy hihetetlenül pozitív személyiség, aki zokszó nélkül viseli a csapásokat, nehézségeket, vidáman él, cselekszik. Példát mutat. Inkább csodálom. A kitartásáért, a pozitív életszemléletért. 

Kedvenc részem a fára kiragasztott mosoly akció volt. De a szerencse bab is nagyon okos ötlet, a reménykeltő mosoly bögréről nem is beszélve. vicces, egyedi ötletek, amik az ember napját szebbé, bizakodóbbá varázsolják.

Köszönöm Fannynak, hogy megírta a Mosoly könyvét, ezáltal az én napjaimba is mosolyt hozott egy kicsit.
A blogján bővebben olvashattok tőle:
http://mosolyka.blog.hu/

320 oldal
könyvtári
Libri kiadó: http://www.libri-kiado.hu/

Reményeim szerint vele is készíthetek interjút, ha az ideje engedi majd.

Fülszöveg:
Mivel töltenék ki egy napot, ha nem lennék kerekesszékben? Sosem feküdnék le, nehogy véget érjen az a csodanap! Fogócskáznék, dögös magas sarkúkban sétálgatnék, fára másznék és rengeteget táncolnék. Az összes számomra fontos ember nyakába beleugranék. Sétálgatnék a Duna-parton és a Városligetben, angyalkát rajzolnék a hóba vagy az avarba. És egyvalamit biztosan kipróbálnék nemcsak állva, de fejen állva is… 

Sokáig kerestem a miértekre a választ. Vajon miért lettem beteg? Miért küzdjek tovább? Mára azonban már tudom. Azért, hogy megmutassam a világnak: nincs lehetetlen!

Fanny izomsorvadással született. Az orvosok 18 évet jósoltak neki, ám ő ma már 25 éves, dolgozik és valóra váltja az álmait. Mindig mosolyog, pedig folyamatosan harcot vív a betegségével, az élettel, a hétköznapi nehézségekkel. Kerekesszékét oly könnyedén viseli, mint mások a magas sarkú cipőjüket. Bár egyedül nem tud megfordulni az ágyban, vagy egy kupakot lecsavarni az ásványvizes üveg tetejéről, de imád élni, és célja, hogy egyszer egy asztal tetején táncoljon szilveszter éjszakáján.
Fanny hozott egy döntést: nem hajlandó elkeseredni, és pozitív hozzáállása már többször átsegítette a leglehetetlenebb helyzeteken. Megható önéletrajza mindenkinek megtanítja: az életben minden csakis rajtunk múlik!

Idézet:
Ne gondolkozz túl sokat, menj és cselekedj! Használd ki az életet! 
És sose feledd: te döntesz

Egy könyvtáros szemszögéből

Kifejezetten szeretek könyvtárba járni. A sajátságos atmoszféra, a könyvek illata, a válogatás öröme és a felfedezések. Ha ehhez egy barátságos könyvtáros is rendelkezésemre áll, akkor még szívesebben.
Fontosnak tartom, hogy a kislányomat is már most ( két és fél éves) hozzászoktassam ehhez a millióhoz. Ma már ő is nagy várakozással áll elébe a könyvtári kiruccanásunknak, amit havonta legalább egyszer megteszünk, de inkább sűrűbben.
Megvan a jó része annak, ha sajátunk, birtokolunk egy könyvet, az már igaz. De nem tarthatjuk a polcunkon a világ összes könyvét. Van amit nem is érdemes.:) Így a könyvtár ideális hely ilyen szempontból. kihozom a kívánt könyvet, kiolvasom és ha nagyon tetszik, meg is veszem. Ha nem, akkor nem terheli a lelkiismeretemet újabb pénzköltés.


Olvasni szerető emberként mindig érdekelt, hogy a könyvesbolti eladók és a könyvtárosok hogy élik meg a mindennapokat, szeretik-e a munkájukat...
Így az utóbbit, kedves könyvtárosunkat, Annát kaptam tollhegy végre és faggattam ki.

- Mesélj kicsit magadról. 
- Hajóson, egy dél-magyarországi kisvárosban vagyok jelenleg főállásban könyvtáros. Könyvtárunk tavaly nyílt meg, és mivel településünkön közel két évtizeden át szünetelt a szolgáltatás, az elsődleges cél jelenleg az, hogy a lakosságot újra "becsábítsam", és rászoktassam az olvasásra.
http://www.bacstudastar.hu/hajos
https://www.facebook.com/pages/V%C3%A1rosi-K%C3%B6nyvt%C3%A1r-Haj%C3%B3s/188013448047478?fref=ts
Emellett középkori viking-varég életmód-rekonstrukcióval, hagyományőrzéssel is foglalkozom, a környékbeli Varajti Hagyományőrző Egyesület tagjaként a csapattal lépek fel országszerte, főleg a nyári szezonban.
http://www.kalocsaineplap.hu/hu/kalocsa/varajti_hagyomany_orzes_ijasz_sport_egye

- Már kicsi korodtól kezdve tudatosan könyvtárosnak készültél vagy csak így hozta az élet?
-Tudatosan nem készültem erre a pályára, viszont olvasni mindig is szerettem. Érettségi előtt, a jelentkezési papírok beadásakor választottam az informatikus-könyvtáros szakot. Első sorban erre volt a legnagyobb esély, hogy felvesznek, és testhez állóbban éreztem, mint mondjuk egy szabad bölcsész szakot, és reálisak voltak az elhelyezkedési lehetőségek is.
Aztán az egyetemi évek alatt megszerettem a szakmát, a könyvtári rendszert.

- Ha nem könyvtárosként, akkor mit dolgoznál szívesen? - Régész lennék, az biztos. Az igazi nagy gyerekkori álmom.

- Mit szeretsz legjobban a munkádban? -Természetesen a könyveket A viccet félre téve: kreatív, hiszen változatos programokat 
kell kitalálni és lebonyolítani, különféle emberekkel találkozom. Vannak nyugodtak napok, 
amikor elmélyedhetek egy jó könyvben, és vannak igazi pörgős napok is. Tehát változatos is.
Negatív oldala: A különféle statisztikák naprakész vezetése nem a szívem csücske. Valamint nincs túl nagy 
lehetőségem a karrierépítésre. Néha ez zavar, néha nem.

- Akkor elég korán kezdted az olvasást is gondolom.
-Igen, anyukámnak köszönhetően egész kicsi koromtól kezdve "könyvmoly" vagyok.

-Melyik az első olyan könyv, ami a kedvenced lett, ami megmaradt az emlékezetedben?
-Tagadhatatlanul én is a Harry Potter-nemzedék tagja vagyok, így ez a sorozat vált gyerekkorom abszolút kedvencévé. :)

- Milyen stílusban olvasol szívesen és hogyan tudsz meggyőzni valakit, hogy próbálja ki ő is az adott stílust?
- Első sorban a fantasy, urban fantasy, mágikus realizmus és a horror-thriller műfaj áll hozzám legközelebb.
Sokszor elvakult vagyok a legkedvesebb szerzőimmel, könyveimmel szemben, viszont nem szeretem "tukmálni" a kedvenceimet. Csak aki vitt már ki hasonló műfajú, témájú könyvet, azoknak merem ajánlani. A történelmi romantikus műveket favorizáló középkorú hölgynek azért nem reklámozom Neil Gaimant. Bár, ki tudja :)

- Szívesen ajánlasz más olvasnivalót a könyvtárba betérőknek akkor?
- Igen. Számos olvasó fordul hozzám azzal a kérdéssel, hogy ajánljak valami "jót" mondjuk egy adott témában.

- Meg tudod nagyjából tippelni, hogy a hozzád betérő olvasó körülbelül milyen könyveket fog választani?
- Aránylag nem nehéz megsaccolni.

- Mit szólsz ezekhez a váltakozó olvasási trendekhez? Követed te is?
- Könyvtárosként az a véleményem, hogy aktuális trendek, divatok ide vagy oda, az a fő, hogy olvassanak az emberek. Kicsik-nagyok egyaránt.
Megpróbálom követni, hiszen akkor tudok én is naprakész lenni, sikerkönyveket, bestsellereket ajánlani. Könyves blogokat, portálokat bújok, hiszen nem szeretnék lemaradni.

- Melyek most a legnépszerűbb, legkeresettebb könyvek a könyvtárunkba?
- Népszerűek a dokumentum-regények, a romantikus és ifjúsági regények és persze a fantasy-k. A Szent Johanna Gimiből sosincs elég példány.

- Van nálunk egy nagyon jó kis kezdeményezés a jóvoltodból, amit Könyvklubnak hívnak. Minden héten összegyűlik az olvasni szerető kis társaság, ahol megbeszéljük az éppen olvasott könyveket és jókat csacsogunk. Hogy jött a Könyvklub ötlete?
- Még az egyetemi évek alatt jártam néhány alkalommal a bölcsészkar kedd délutáni könyvklubjába, és mikor munkába álltam Hajóson, titkon reméltem, hogy itt is össze tudok hozni egyet. Szerencsére rajtam kívül akadt három lelkes jelentkező; és bár nem bővült a létszám, egy nagyszerű társaság jött össze.

-Szerinted mivel lehet a legjobban ösztönözni, rávenni a mai fiatalokat, gyerekeket az olvasásra?
- Iskolai könyvtáros kolléganőmmel próbáljuk megszerettetni a fiatalokkal az olvasást, hiszen általános iskolás korban lehet legjobban megfogni őket pár "jól irányzott" olvasmánnyal.
Játékos könyvtári órákat, versenyeket, olvasásnépszerűsítő programokat szervezünk, de szerencsére sok diák van, akik mindenféle noszogatás nélkül is rendszeresen járnak hozzánk újabb és újabb könyvekért.

- Könyvtárosként volt tapasztalatod fura kérésekhez?
-Természetesen. Mint a legtöbb szakmámban vagy szolgáltatóhelyen, én is szembesülök pár furcsasággal.

- Melyik könyvtári szituáció volt a legviccesebb? - Nem kifejezetten vicces, de aranyos esetek, amikor az idősebb, nyugdíjas korosztály
érdeklődik a számítógép-használat iránt, valamint próbálkoznak az internethasználattal. Valamint megmosolyogtató, amikor a főként általános iskolás diákok keresik az angolos hangzású címeket. Mivel nálunk a német nyelv oktatása a hangsúlyos, mindig bajban vannak a nevekkel, címekkel. Egy kislány fél éven át "feruák"-ot keresett, de nem tudta, cím-e ez, vagy szerző neve, nekem pedig fogalmam sem volt, hogy ezt eszik-e vagy isszák. Aztán nyitva volt az asztalomon egy könyves katalógus, a leányzó pedig kiszúrta a 'Fairy Oak' könyvsorozatot... volt nagy meglepetés De legalább fény derült a rejtélyre, és könyvtárközi rendeléssel azóta három kötetet is elolvashatott.

- Elégedett vagy a könyvtár forgalmával? - Nem Egy könyvtáros, főleg kisvárosban, sosem lehet elégedett a forgalommal. De azért persze nem panaszkodhatom, hiszen a település több, mint 12%-a van jelenleg beiratkozva, és legtöbben aktív könyvtárhasználók is. Szeretném, ha ezek a statisztikák kicsit javulnának.


- Bátran ajánlod a szakmádat a fiataloknak vagy inkább óva inted őket?
- Természetesen ajánlom, főleg a könyvet szerető fiataloknak. Változatos, és számos kihívásokkal meg kell küzdeni a könyvtárosoknak az információs technológia fejlődésével. Az elhelyezkedési lehetőség talán nem a legkönnyebb, de azt hiszem, manapság ez nem csak a szakmabelieket érinti.

Köszönöm szépen az interjút . 
Remélem más kíváncsi olvasóm kérdését is sikerült feltennem egy könyvtárosnak és kicsit sikerült ezzel az interjúval kedvet hoznom a könyvtárosi munkához vagy csak egyszerűen egy kis kiruccanást a helyi könyvtárba.