A könyv első része nagyon ifjúsági kategória volt, de irtóra élveztem. Így most nagyon vártam, hogy kezembe foghassam a második részt.
Azt kell, hogy mondjam, beért az író, kicsit komolyodott, de a fantáziavilága még mindig megmaradt színesnek, érdekesnek.
A két kötet nem igazán függ össze, csak egy-egy utalás erejéig és a szereplők részben azonosak.
Külön-külön is olvasható és élvezető.
Azt hiszem, nekem ez a rész, még az előzőnél is jobban tetszett. Elmerültem a világban és egy nap alatt kiolvastam.
Lendületes, érdekfeszítő és igazán jó karaktereket kaptunk hozzá.
Szerettem a természethez való hozzáállást, a fantázia lényeket, amik véltek vagy valósak voltak, csak ugye a kevésbé fejlett természeti népek hiedelmei szerint léteztek.
A helyszínek teli találatok voltak. Élethűen írta meg az író. Láttam magam előtt az érintett helyeket, éreztem az erdő illatát, a tenger veszélyességét és sós zamatát. Oda vágytam.Távol a technikától, emberektől.
Az a mód, ahogy harmóniában élnek önmagukkal és az állatokkal, növényekkel, irigylésre méltó.
.jpg)
.jpg)
.
Fordulatokban gazdag könyv, bár némileg kiszámítható.
A sodródó cselekmény kárpótol ezért az apró bakiért.
Jobban felépített, több szálas, logikusabb már, mint az eddig megjelent része.
Torak kezd felnőni, bár némi segítség még mindig kell neki főszereplő létére. Szegény nagyon szeretne tartozni valahová, családot szeretne, népet és nem veszi észre, hogy megvan a saját családja és népe, segítségei személyében. Még van érni valója. De szerethető kis figura a nagy szeretetigényével, ragaszkodásával és a képessége látványos kalandokhoz vezeti még. Mert gondolom nem ennyi volt a kalandjai sora. Várhatunk még részeket reményeim szerint.
Kisfarkast imádtam. Ennyi. Róla ömlengeni lennék képes. Szeretnék egy ilyen hűséges és okos társat!
Legjobban az ő gondolatait bírtam, és hogy bepillantást engedett az író az egészbe.
Amit hiányoltam a könyvből, az a szerelmi szál. Azt szoktam mondani, hogy nem kell minden történetbe romantika és szerelem. De valahogy itt hiányérzetem támadt. Alakul Torak és Renn kapcsolata, de nem tudom, hogy a szerelem felé tendál-e vagy csak baráti, családi marad.
A nyelvezete egyszerű, könnyen olvasható, ám nem butácska és lekezelő az olvasóval szemben.
Fülszöveg: A Farkastestvérben megismert Torak kalandjai messze nem értek még véget: most különös, alattomos és halálos betegség fenyegeti a Hollók törzsét. Elterjed a hír, hogy a Fóka törzs birtokában van az ellenszer, így Torak magányos útra kel, hogy megtalálja őket. A Fókák szigetén olyan világ tárul fel a szeme előtt, amely a legkevésbé sem hasonlít az övére: az élet itt a tenger ritmusához igazodik, a Fókák bálnacsontokból építenek maguknak kunyhókat, és gyönyörű kajakokban szántanak át a hullámokon.
Torakot kedves fogadtatásban részesíti a Fókák varázslója, Tenris, és néhány fiú a törzsből. De a látszat néha csal – Toraknak résen kell lennie, hogy képes legyen megítélni, kit tekinthet a barátjának, és kitől kell tartania.
Kinek ajánlanám?
A természetet kedvelőknek és az ifjúságnak természetesen.De én, mint öreg csont is szívesen olvastam és élveztem.
Legjobb dolog a könyvben, amit a legjobbnak értékelek benne.
A szereplők és helyszínek.
Ami nagyon nem tetszett benne, kilógott a legjobban a könyvből.
Túl rövid volt.
A könyvet köszönöm a Ciceró kiadónak!
332 oldal
saját, recenziós
Ciceró kiadó: http://www.cicerokonyvstudio.hu/
Fordította: Báldi Éva
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése