A következő interjúmat, egy még alig ismert írónővel készítettem. Remélem az interjú és a könyvajánlóm egy kicsit megteszi a hatását, és még többen megveszitek és elolvassátok a könyvét!
Köszönöm Mária, hogy elfogadtad az interjút!
Civilben mi a
foglalkozásod, amikor nem íróként tevékenykedsz?
Pár évvel
ezelőtt nagyon beteg lettem, a halál küszöbén úgy éreztem, hogy át kell
alakítanom az életem. A pályázatoké volt addig a főszerep. Civil és
önkormányzati cégeknél írtam/bonyolítottam a projekteket, most egy szabadabb
gondolkodásmóddal próbálom megtalálni önmagam.
Mi késztetett arra, hogy írni kezdj?
Mérleget
kellett készítenem. Felgyülemlett bennem annyi fájdalom és negatív érzés, hogy
meg kellett tőle szabadulnom. Az írás csak egy eszköze volt a múlt
feldolgozásának. Szeretek írni. Levelet
a barátaimnak, pályázatokat, könyvet….gyakorlatilag mindegy. Ez egy belső
késztetés, a folyton kavargó gondolataimat így tudom leginkább kordában
tartani. Időről – időre megszabadulok tőlük és nem gyötörnek. Írok a velem
történt jó és kevésbé jó élményeimről, de ez nem jelenti azt, hogy a könyvem
siralmas, mert átitatja a rám jellemző fanyar humor. Kellő távolságból egy idő
után minden jelentéktelenné tud válni, a lényeg, hogy az események üzenetét megfejtsük
és tovább tudjunk fejlődni.
Írás közben gondoltad, hogy meg is fog jelenni
nyomtatásban? Tudatosan készült a könyved kiadásra?
Persze….nem
a fióknak szántam a kéziratot, hittem benne, hogy rövid időn belül kiadóm lesz.
Nem féltél az előítéletektől, hogy belekötnek, és nem
fogják olvasni?
Megírtam, az
én feladatom itt bezárult, ahogy a pályázatoknak, ugyanúgy a könyveknek is
sorsuk van. Majd eljut olyan emberekhez, akiknek szüksége lesz rá, akiknek
segít, akiket felbosszant, a lényeg, hogy hasson, érzelmeket váltson ki. Nem
félek az előítéletektől, sajnálom azokat az embereket, akinek jut még arra
energiája manapság, hogy bíráskodjanak és kizárólag a romaságom miatt
félretegyenek egy könyvet.
Hogyan fogadták a könyved az ismerőseid, barátaid,
családod?
December
01-én könyvbemutatóm volt. Ott volt mindenki, aki számít, a barátaim, közeli
ismerőseim és a családom. Klassz nap volt. Vidáman, sok sütivel megünnepeltük a
megjelenést.
Nagylányaid dicsekednek veled, vagy teljesen inkognitóban
tartják az írói törekvéseidet?
Itthon csak
az anyukájuk vagyok, nem számítók írónőnek, nem változott meg az életünk. A
könyvben gyakran írók róluk, nagyon személyes dolgokat is elárulok magunkról,
nem váltott ki tapsvihart ez a mozzanat, de ez rólam szól, így tolerálnak.
Ki vagy kik véleményét kérted ki az írásod befejezése
után?
Volt egy kétszemélyes
kontrollcsoportom. Ők folyamatosan olvasták a fejezeteimet, ha zagyva voltam,
vagy követhetetlen, akkor jeleztek és átírtam. Nem lett ez bonyolult könyv, nem
egy Új Magyar Lexikont írtam. A Húgom 52 perc alatt kiolvasott, azonban azt
érzékelem, hogy néha mégis elcsúsztak az Olvasóim, mert volt aki olyan kérdést
tett fel, hogy felmerült nem is az én könyvemet olvasta. Nem kell kapkodni,
lehet rá fél órával többet szánni és máris kitisztul a kép. Nem vagyok az a
típus, aki csontig rág egy témát, lendületesen mesélem el a történeteimet,
hiszem, hogy minden soromnak értelme van.
Nehéz volt kiadót találnod?
A Kiadóm
szakemberei csodálatosak, meglátták bennem a fantáziát és a kézirat megküldése
után alig 2 hétre már meg is állapodtunk a kiadásban.
Mit szólnak a roma közösségekben a könyvedhez? Nem
próbáltak meg bele szólni , hogy még jobban szóljon a romaságodról és ne rólad?
J Aranyos vagy! Nem különösebben
fedezett fel egyetlen roma közösség sem. Egy megírt könyvbe végkép nem tudnánk
már beleszólni. A romaságom és én egyek vagyunk, a személyiségem szerves része,
tervezem, hogy írok még, a második könyvemben többet szánok a roma kultúrára
illetve a megítélésünkre. Kötelességtudatból, hiszem, hogy a feladataim egyike
az, hogy a rögzült kliséket oldjam az olvasóim tudatában. Ez a könyv egy modern
nőről szól, az alcím sugallhatja egy sparhelt mellett álló, rántást kevergető
nő életét, de a világ megváltozott és a mi életünk is változott vele együtt.
Az írók, könyvkritikusok, bloggerek hogy fogadták a
könyved? Nem gondolod, hogy kevesebben merik elolvasni a történeted, mert roma
vagy?Mert félnek, hogy miről szólhat a könyved?
Fél éve
jelent meg a könyv. A bookline eladási listáján pár napra még Szabó Magdát is
megelőztem. J
Aki eddig elolvasott, annak tetszett a szertelenségem, a csapongó
stílusom. Az emberek nem szeretnek szenvedni, attól félnek, ha levesznek a
polcról, akkor egy szociográfia tanulmányt fognak olvasni. A romasághoz
hozzátartozik a nyomor, a szenvedés. Az átlag ember maga is megküzdi a
hétköznapját, több fájdalmat nem tud már befogadni, így előfordulhat, hogy a
cím alapján kevesebben olvasnak.
Hol írsz a leggyakrabban? Van kedvenc helyed,
időpontod?
Reggel
szeretek írni, közvetlenül ébredés után, kávézás közben, még hálóingben.
Miért önmagadról írtál és nem a most oly divatos
témájú vámpíros vagy erotikus történetet?
Talán
egyszer írok egy mesekönyvet Szottyos Szandiról, de az az opció, hogy
vámpírokról írjak úgy a nullával egyenlő. Nem érdekel a divat, van egyéniségem,
nincs szükségem a tömegek által diktált stílusra, vagy a könnyen
fogyaszthatóra.
Nem gondolkodtál azon, hogy írj magáról a roma kultúráról vagy valami hasonlóról esetleg még?
A roma kultúráról nagyon sok könyv megjelent már, tanulmányokat, felméréseket lehet olvasni, én magamról írok romaként, ilyet kevésbé találni. Egyetlen témának sem vagyok a szakértője, így kénytelen vagyok a grafomán, exhibicionizmusomat így kiélni. ;)
Hogy érzed, van még benned téma egy újabb könyvhöz?
1 könyv
véletlen
2 könyv
tehetség
3 könyv
tudás
3 könyvet
szeretnék. A második pár héten belül megjelenik „Elszakadás és Megnyugvás”
címmel, mely hasonlóan nihillista lesz, mint az első.
Remélem eléred az álmod, a minimum 3 könyves létet!
Addig is érdeklődve várom a második kötetet.
A könyve recenzióját itt találod:
Marcsi elérhetősége:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése