Vivien Holloway: A bross és egy kis interjú a végére

Vivien Holloway: A bross

A könyv egy kis rövidített vidámság bomba, Winiék háza tájáról, hogy kibírjuk a következő kötetig. 
Van, aki nem ismeri még Winie sorozatát? 
Szerintem nem kell nagyon bemutatnom az ifjúsági korosztálynak, a steampunkot kedvelőknek, a magyar írókat támogatóknak, az igényes történeteket kedvelőknek...Ugye?
Na de ha még nem hallottál róla, véletlenül sem olvastad egy részét sem, az írónőt sem ismered, akkor elmondom, hogy egy magyar írónő nagyszerűen kitalált világába merülhetsz el részekről részekre, ami vidám, bohókás, szerelmes, steampunk. Jól megírt könyvek sorozata. Ám cselesen, igen rövidek, hogy a következő részt nagyon igényeld.

Hogy karácsonyi történet? 

És én éppen nyáron olvasom, nem pedig a hideg téli estéken, forró teát iszogatva, fa díszítése közepette?

Hát, az előfordul. Legalább a nagy melegbe egy kis hideget is hozott, az óriási mosolygások mellett. 

Mert egy merő humor és szeretet bomba. 

Szerintem Vivien egy kicsit a családja melegségéből is lopott hozzá. El tudom képzelni, milyen lehet Viviéknél és Winiéknél is egy egész napos karácsony. 

Vidám, meleg, megmosolyogtató, serény, bájos, fényes, kicsit sírós, kicsit kacagós. Winiéké pedig nagyon egyedi. Nem is lopom tovább a szót. Olvassátok el a könyvet. Hiszen felvázolhatnám a történet nagyját. Elég legyen annyi, hogy karácsony, egy bross, család és Winie. Kell ennél jobb kombó?

Na és akkor jöjjön a ráadás, amit szerintem mindenki várt az első sorom óta!

Winie kérdések:

-        Kedves Winie, minek köszönhetjük, hogy bepillantást engedtél e jeles ünnepetek a karácsonyi készülődésbe?

Gondoltam, lássátok ti is, mivel kell nekem megküzdenem minden egyes alkalommal. Mert ez mindig ilyen. Azt hiszem, öt-hat éves lehettem, mikor apám bezavart a kéménybe, mert épp karácsony napján dugult el valamitől. És akkortájt épp én voltam a legkisebb… én fértem be. Szedtél már kis félig sült, döglött galambot a kéményből? Hallgass rám, ne próbáld ki.

-        Miben tér el a ti karácsonyotok másokétól?

A karácsony nálunk egy jól szervezett káosz. A szervezést anyámék csinálják, a káoszt meg a gyerekek. Én, ha tehetném, egész nap aludnék, és csak akkor mozdulnék ki, mikor megérzem a sült pulyka és az almás pite illatát, egy perccel sem korábban. Igazából nem tudom, miben tér el a karácsonyunk másokétól, mert én csak miénket ismerem. Az is sok olykor.

-        Minek örülnél a legjobban, így karácsony alkalmából?

Nyugalomnak. Csendnek. Tizenkét óra zavartalan alvásnak.

-        A családod igazán különleges. Mit szeretsz bennük a legjobban és mitől tudsz a falra mászni?

Langtonok kiállnak egymásrét. Csinálhatsz akár milyen hülyeséget, a család akkor is beáll a hátad mögé. Legfeljebb utána közlik, hogy hülye voltál, de az adott pillanatban mindenki számíthat mindenkire.

Viszont mindig mindenről tudnak. Mindig. Mindenről. Nincs magánéleted. Egy perc se.

-        Van kedvenc ünnepi rituáléd?

Nézni, ahogy anyám süt, apám díszíti a fát, Audrey meg idegbajt kap. Ez utóbbi amúgy is a kedvenc hobbim.

-         Miben érzed ilyenkor otthon magad a készülődés közepén?

Nincs kedvenc ruhám. Az Audrey. Igazából, ha félig tiszta, nekem jó. Anyám ragaszkodik a teljesen tisztához, ilyenkor meg általában igyekszem a kedvére tenni

-        Sokan várják már a történeted következő fejezetét. Mikor tudhatjuk papíron?

Elméletileg idén ősszel, november körül.

-        Megtudhatunk némely kulisszatitkot a könyv keletkezéséről?

Túl sok kulisszatitok nincs. Mikor már eleget rágom Wee fülét, talán leül, és nekiáll írni is. Kicsit körülményes úgy tollba mondani, hogy folyamatosan rugdosnom kell, hogy haladjon már.

-        Hogy viszonyulsz a történeted megálmodójához? Te is annyira csíped, mint mi?

Egész jófej. Legalábbis nem nagyon szól bele abba, mit csinálok, ezzel pedig már előrébb van, mint a családom kilencven százaléka. Szóval igen, egész jól kijövünk.