Egy jófajta felnőtt mesére vágytam, így a választásom e könyvre esett. Jól is tettem. Kellemesen elvarázsolódtam. De nem csak ennyit tud a könyv. Kellemes meglepetés volt, mert bizony meglepett. Azt hittem nem fog újat mondani, kiszámítható és tudom mi lesz a folytatás, a vége. De nem. Nagyon nem. Teljesen más irányba ment el a történet, mint gondoltam volna.
Az első részt kórházban olvastam, illetve "gyorsan végigrágtam magam rajta" a helyes kifejezés inkább. Tömény volt úgy, de élvezhető. Most is gyorsan haladtam, de hagytam időt a leüllepedésre, a megemésztésre.
A nagyon ifjúsági szereplők, első szerelem, konspirációk, iskolai dolgok, ki-kit nem szeret részek már nem az én asztalom. De hiába nem én vagyok a korosztály, aki a kiszemelt, mégis élveztem, ha ezeket a momentumokat eldugtam a tudatom mélyére. Így csak a poénokra, a sötétségre, a varázslat(os) világra koncentráltam. És persze arra, amit látni vélek a könyvben. Nem tudom más is így van-e vele, de egyfajta kifigurázását a meséknek, a mai rózsaszín világnak is(hűdemilyenszépmindenéstökéletes).
A humoron kívül a könyv legnagyobb erőssége az szerintem, hogy szinte minden korosztály megtalálja a neki tetszőt a történetben. Kinek a tinis csevegés, az iskolai jelenetek, kinek a romantika, kinek a világfelépítés, míg másnak a humor, a nyelvezet, kiszámíthatatlanság vagy éppen a mesevilág elferdítése, kifigurázása fog tetszeni.
A szereplőket az első részben élesen, meghatározóan érzékeltem, osztályoztam, tudtam kit szeretek, kit nem. Ez a határ kezd elmosódni. Már nem mindig szeretem ezt vagy azt a szereplőt. Ingadozok.
Az új karakterek ütősre és egyedire sikeredtek. Örülök, hogy sok mellékszereplő több jelenetet kapott, így jobban megismerhetjük. Mélységük lett, nem csak bábu karakterek, akik butácskák és csak úgy vannak. Két főszereplőnk szintén még jobban mélyült, alakult, változott, épült.
Még mindig imádom a könyv szóvicceit. Gazgató és Thénetész...
Még mindig imádom a könyv egyedi karaktereit, lényeit, világát.
A tanulságokat, a meghatározó idézeteket szintén. Hiszen van itt szó barátságról, szerelemről, külsőségekről, családról...
Nem beszélve az illusztrációkról, amik nagyban feldobják a könyv szépségét!
Tanulságos könyv és haladós is. Hamar végigszáguldottam rajta, pedig elég vastag könyv. Ám mégis rohantak a lapok, pedig nem tartalom nélküli, egyszerű kis könyvecske. Hiába, vittek a történések, a fordulatok, a vágy, hogy ismerjem a VÉGE szó előtti részt. Hát most jól megkaptam. Tűkön ülve, körmöt rágva várhatom a folytatást.
A könyvet köszönöm a Twister Médai kiadónak!
Fülszöveg:
Agatha már úgy érzi, bárcsak más boldog befejezést kívánt volna a mesének, ám ekkor véletlenül megtalálja és kinyitja a Jók és Rosszak Iskolájának kapuját. A lányok azzal szembesülnek, hogy az a világ, amit az első tanévben tapasztaltak, megváltozott.
A boszorkányok és a hercegnők a Lányok Iskolájában laknak. Elhatározták, hogy kirekesztik életükből a hercegeket. Tedros és a fiúk a Rossz Iskolája régi tornyainak lakói lettek. A két iskola között háború van kitörőben. Vajon Agatha és Sophie helyre tudják állítani a békét? Vajon Sophie jó tud maradni úgy, hogy Tedros állandóan üldözi? És kihez húz Agatha szíve? A barátnőjéhez vagy a hercegéhez?
Idézet:
""– Miért nem kaphatja meg egy lány mindkettőt? – kérdezte Sophie halkan. Az ágykeretben tükröződő fiúarcát nézte. – Miért nem kaphatja meg hercege szerelmét és barátnője szeretetét egyszerre?
– Azért, mert felnőttük, Filip – sóhajtott Tedros. – Amikor az ember nagyon fiatal, hajlamos azt hinni, hogy a legjobb barát, a legjobb barátnő a minden. De ha megtaláljuk igaz szerelmünket… ez megváltozik. A barátság azután már nem lehet olyan, mint volt. Mert akármennyire is igyekszünk mindkettőt megtartani, csak egyhez lehetünk hűségesek.""
544 oldal
Twister Media kiadó
Fordította: Bozai Ágota
llusztrálta: Iacopo Bruno
recenzió
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése