Kelley Armstrong · Melissa Marr Loki farkasai

Dobj a poharadba némi nagyobb viking istenségeket, trollokat, alakváltókat és egyéb hátborzongató lényeket, pár jelentős tárgyat, amit meg kell keresni, és bolondítsd meg 13 évesekkel, nyűgjeikkel, kételyeikkel, mindezt helyezd el a jelenbe. 

Jól hangzik, ugye?

Persze, hogy engem is megfőzött. Továbbá a két írónő neve is jelentős húzóerő. Kíváncsi voltam, hogy hogyan fognak boldogulni közösen. Ilyenkor annyira kíváncsi lennék, hogyan dolgoztak össze. Ki adta a fő ötleteket, melyikük írt több fejezetet, hogy osztották el, kinek mi a területe...? De sajnos ezt megtudni nem fogom. Viszont nagyszerűen el tudom képzelni, hogy küldözgetik egymásnak az eszükbe jutó ötleteket, majd beépítik a műbe és közösen az asztal fölött görnyedve megvitatják, mi maradjon, mi mehet a kötetben. Naivság? Lehet ennél bonyolultabban oldották meg. Vagy végtelenül egyszerű a megfejtése a közös írásuknak.

Mindenesetre a művön nem érződött, hogy nem egy szerzője van. Azt mondhatom, simulékony volt a szövetségük. Nem hullámzó és töredezett a történet. Nem volt benne kettősség, mint az általam eddig olvasott dupla írós könyvnek.

A nyelvezet könnyed, néhol szlenges. Érződik az ifjúági vonulat, de még élvezhető formában. Be sem tudtam határolni a két írónő stílusjegyeit. Simán azt mondanám, ha nem tudnám kik írták, hogy egy 30-as hölgy első megjelenő kötete.

A szereplők érdekesek. Ami nekem nem jött be, az a koruk. Annyira hihetetlen, hogy 13 évesen ekkora felelősségük, felelősségtudatuk legyen. Nem akarom ledegradálni a mostani 13 éveseket ezzel. De számomra hihetőbb lett volna 16 éves szereplőkkel a történet. Bár így legalább megúsztam a szerelmi három vagy sokszögeket (a drámai féltékenységeket viszont nem)

Hogy tudtam-e közösséget vállalni bármelyikükkel? Elég nehezen. Nem csak a korkülönbség, hanem az életkörülményeik, élethelyzetük, stílusuk, viselkedésmintáik is messze áll tőlem. Laurie talán az, aki a legszimpatikusabbá vált. Őt éreztem a legjobb, legcselekvőképesebb, gondolkodóbb, bár kevésbé kifejtett szereplőnek.

Fen roppantul idegesített, pedig az ő jelleme a legfejlődőképesebb és legárnyaltabb. De nem tudott bevágódni nálam a folytonos morgásaival, védelmező ösztöneivel együtt sem.

Matt a főszereplő. Az elején kedveltem, de valahogy közömbös lett a történet előrehaladtával. Nem tudtám megmondani miért. Remélem tartogat ő még meglepetéseket.

Hármójuk (illetve további mellékszereplőink) érzelmei, érzései sok lapon kaptak helyet. Néha talán túl sokat is, a cselekmény rovására. Kettős érzésem volt, mert apró dolgon sokat töprengtek, míg egy halálon gyorsan felülemelkedtek. Ez kissé fura volt. Mondjuk abba a hibába nem eshetünk, hogy felületesen ismerjük csak meg a szereplőinket. Együtt érezhetünk velük, sajnálhatjuk vagy szerethetjük őket. Mindenki választhat hozzá közelebb eső karaktert magának, akivel azonosulhat, akiért szurkolhat. 

A misztikus stílusjegyeket jól hozza. Felvonultat megszokott és kevésbé ismert lényeket. Imádtam, ahogy a mitológiához nyúltak. Nem titkolom, szeretem a mitológiát lényestől, történetestől, egyszóval szőröstül-bőröstül, úgy ahogy van! Ráadásul ezt szórakoztatóan tárják elénk írónőink.

A cselekmény pörgős és nem csak az halad, hanem a bevezetés, a világfelépítés is gyorsan adagolt, ami tetszett. Első rész, érződött, hogy bevezető kötet, mert egyelőre nagyon nem lehetett eldönteni, hogy min lesz a hangsúly, a karaktereken, a mitológiai dolgokon vagy a megszerzős, esetleg a harcolós részeken.

Nagy dolog nem történt még. Kisebb csetepaték, összeveszések. Ármány és (egy) árulás. Nem okozott semmi meglepetést eddig. Nagyjából mindenre számítottam. Viszont reményteljes. Várom, hogy fog alakulni  a továbbiakban. Megvannak a hibái. De semmi zavaró. Kellemes kikapcsolódás volt. És valami nagyon jó kisülhet még belőle.

A borítója nagyon érezteti a tartalmát, megy a történethez. Örülök, hogy a kiadó megtartotta az eredetit.

A könyvet köszönöm a Gabo kiadónak!

Fülszöveg:

Az északi mítoszok megjósolták a Ragnaröknek nevezett világvégét, amit kizárólag az istenek akadályozhatnak meg. Amikor bekövetkezik az apokalipszis, nekik kell megküzdeniük a szörnyekkel: gigantikus farkasokkal és kígyókkal, amelyek mind el akarják pusztítani a világot.

Az istenek azonban már régóta nincsenek köztünk.
A dél-dakotai Blackwell városának legtöbb lakója egyenes ági leszármazottja Thor vagy Loki istennek, így a tizenhárom éves Matt Thorsen és két osztálytársa, Fen és Laurie Brekke is. Mivel számára ez a családtörténet része, Matt úgy ismeri az északi mítoszokat és isteneket, mint a tenyerét – ez azonban nem jelenti azt, hogy hisz is ezekben. Amikor tudomására jut, hogy közeleg a Ragnarök, és a végső harcban neki kell majd képviselnie az isteneket néhány gyerekkel, alig hisz a fülének. De a feladat akkor is rá vár, így Laurie és Fen segítségével megállíthatatlan csapatot hoz létre, hogy megelőzze a világvégét.

A Loki farkasaival indul K. L. Armstrong és M. A. Marr Blackwelli Históriák című sorozata lélegzetelállító kalandokról, mitikus figurákról és fordulatos csatákról.

Idézet:

– Te csak nem tágítasz, mi? Mondok valamit, te meg azonnal ellenkezel. Egyetértek veled, mire meggondolod magad. Ha azt mondom, hogy az ég kék, akkor ragaszkodsz hozzá, hogy bordó. 
– Nem így van. – Fen az éjszakai égboltra mutatott. – Fekete.

Ciceró kiadó (Gabo kiadó)

Fordította: Bihari György

304 oldal