Angela Marsons: Elfojtott sikoly

Esküszöm én próbálkoztam. Nagyon-nagyon erősen. 

De nem ment.

Egyszerűen nem tudtam letenni a könyvet. Magába szippantott és csak fogytak az oldalak.

Hátborzongató, ijesztgetős, szívfájdító, megrendítő, durva és mégis imádtam.

Ezer klisét felvonultat az írónő a nyomozó személyében? 

(Jellemzően csak a munkájának élő, traumatikus nőszemély, akinek még macskája sincs, de imádja ellenben a kávét, őt viszont kevesen, pedig csupa szív, a tüskéi alatt).

Na és? 

Imádtam, mert humoros, nagyszájú, szerethető kis paprikajancsi  hölgyben! 

Munkamániájánál már csak a "kedvesen" ironikus, pikírt megjegyzései a nagyobbak. 

Kevesen érték el nálam ezt a hatást, hogy nem csak megkedveltem, hanem erősen foglalkoztatott a jövője is.

Szeretnék még olvasni róla.

A mellékszereplők is izgalmasak. Sokukat megkedveltem. 

De volt, aki még homályban maradt előttem egyelőre.

Humoros. Kapaszkodjatok meg, de a könyv thrillersége ellenére humoros! 

Ráírnám a borítójára, hogy nyomokban feszültséget és meglepően sok humort tartalmaz.

Fordulatokkal teli.  Gondolatébresztő. Drámai. Megrázó.

És még rengeteg jelző eszembe jut a könyvről, ami nagyszerűen jellemzi. 

De ha egy szóban kéne összefoglalnom, akkor a bravúros jelenik meg rögtön lelki szemeim előtt.

Rég olvastam ebben a témában könyvet. 

Rég olvastam ebben a témában ilyen nagyon jó könyvet.

Már a beharangozó kezdet sem egyszerű. Árad belőle a baljóslatú hangulat, a félelmetes és szívszorító jövő előképe.

Tipikusan az a történet, ami nem ereszt el, még az olvasás abbahagyása után sem. Mert bele eszi magát a gondolataidba. Azon kapod magad, hogy már nincs kezedben a könyv, de még mindig nem alszol (pedig kellene, mert rögtön itt a kíméletlen reggel), csak agyalsz és agyalsz a történéseken.

Nincs olyan pontja a könyvnek, mikor alkalmas lenne félretenni, mert folyton történik valami jelentőségteljes. Lazán, de rohamos tempóban halad. Mondhatom azt, hogy gyors folyású történet. Mit gyors? Szélsebes!

Pihenni nincs idő. Folyamatosan éberen tartja az olvasó figyelmét, nem hagyja lankadni. Néha jó lett volna végig gondolni, mi is történt, mit tudtunk meg, hátha én is összeraktam volna a krimi morzsák darabjait. De valahogy folyton előttem jártak a nyomozók fél lépéssel. Így kapitálisan lemaradtam, csak a fejem tudtam kapkodni, hogy hogyan vonták le ezt a következtetést, hogy jöttek rá egy-egy fontosabb dologra.

Figyelni kell, mert összetett történet.

Sok apróság fontos, amiről nem is gondolnánk. Ha a karakterekre, nyelvezetre figyelünk főként, akkor elsikkadunk fontos darabkák fölött.

Végig bizonytalanságban tartott az írónő, teljesen mást sejtetett számomra végnek a történet.

Viszont egy észrevétel. Nehezen állt össze egésszé.

Szót emeltem már a történetről, a szereplőkről, de maga a krimi szálról még nem igazán, csak szőr mentén. Most pótolnám e hiányosságomat is.

Erős, követhető, ugyanakkor néhol sikerült belebonyolódnom, elveszteni a fonalat. 

Fordulatos, okozott több meglepetést is. 

Kitalálható, ha nagyon oda figyelsz, nekem mégsem sikerült.

Egyszóval jól megírt. 

Pont a határán mozog a túl sok és túl kevésnek!

Megfelelő felépítés, megfelelő történések, elegendő adalékanyag áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy fenntartsa a figyelmünk, kellően rejtélyes legyen mégis. Van, ami a képzeletünkre van bízva. Pont ahogy szeretem.

Nyelvezete igényes. 

A leírásokból nincs túl sok, hogy elnyomja a könyv pergő ritmusát, de megfelelő teret ad a képzeletnek. Nem nyelvújító, de véltem benne felfedezni egyediséget.

Ami még kimaradt eddig, az a téma. Durva témát választott írónőnk alapnak, de tudta úgy kivitelezni, hogy nem dühített fel, a gyomrom is egyben volt, mégis megérintett, elborzasztott. Nem részletezte a véres valóságot, csak elképzeltette. Ki-ki annyit lásson, mélyedjen el benne, amennyit bevesz a gyomra.

Ugyanakkor nem kicsinyli le, nem vicceskedi el és a felületesség is távol áll tőle.

Ideges leszek, ha egy fájó, nehéz témát választanak és teátrálisan lekezelik. Nem kell elmélyedni benne, de ne kezeljük normálisnak az ilyen dolgokat. Ne térjünk pikk-pakk napirendre felette.

Itt szó sincs róla szerencsére. Megfelelően kezeli a helyzetet, nem csak alapnak a könyvhöz.

Sokszor azt érzem könyvbújás közben, hogy erőltetett a történet, karakterek és minden, mintha nem hobbyból, szeretetből írták volna, hanem kényszerből.

Itt ezt nem tapasztaltam. Érződik a könyvön, hogy a létrehozója élvezte, szerette és gondot fordított könyvére és nem csak muszájból követte el.

Szép a külföldi borító, de a magyar sokkal szebb és mutatósabb!

Azért lessetek rá és mondjátok meg ti, melyik nyerte el jobban a tetszésetek.

Fülszöveg:

Öt alak áll körbe egy sekély sírhantot. Mindannyian kivették a részüket az ásásból. És egy életre némaságot fogadtak… 

Csakhogy a végzet és Kim Stone felügyelőnő elől nem lehet elbújni. 
Egy letehetetlenül izgalmas krimi, sokrétű figurákkal.

Idézet:

Sok tudós töprengett már a nagy kérdésen, hogy a pszichopata vajon annak születik, vagy azzá lesz?

General Press kiadó

360 oldal

Fordította: Szieberth Ádám