Időutazás, színes, látványos borító, feltűnő fülszöveg.
Mi kellhet ennél több?
Gondoltam ez az én olvasmányom lesz.
Eszembe juthatott volna, hogy már a mások által nagyon favorizált, Az
időutazó felesége sem jött be kellőképpen.
Ráadásul a könyv besorolása nem igazán az én korosztályomba tartozik.
De nem szegte kedvem, gondolkodás nélkül belevetettem magam az olvasásba.
Végül nem is a korosztályi különbség miatt nem lett kedvenc, hanem teljesen más
okokból kifolyólag.
Úgy éreztem magam az olvasás közben, mint egy időutazó, akit elküldenek egy küldetésre, mindeközben teljesen homályban hagyják, hogy hová kell mennie, mit kell csinálnia, mikor jöhet haza, mikor ér a végére a küldetésnek...
Egyszerűen bedobtak a mély vízbe úgy, hogy nem tudok úszni
és mentőkötelem vagy övem sincs. Kissé fuldoklom. Aztán néha dobnak felém
egy-két kis kavicsot, ingerkedve, hátha elérem és kimenekülök.
Kevésbé szóvirágosan jellemezve, sokszor elvesztem a
könyvben, nem is kicsit. Néhol túl lassan és későn adagolja az írónő a
történet kertének szálait, a körülményeket. Néhol pedig dömpingben zúdítja ránk
és azt sem tudjuk, mire figyeljünk, mely dolog a fontos, mely kevésbé. Ez mellé
kapjuk ugye az időben utazást, aztán a múlt szálait. A végén szépen össze van
minden fésülve és megérthetővé válik. De addig is számtalanszor lapoztam és
lapoztam vissza,
Ráadásul több, apróbb részletben olvastam és így
teljesen szétesett a fejemben minden, nehéz volt összerakosgatni. Ezért talán
felületesebben is bújtam a könyvet, mint máskor.
Nem teljesen a történet hibájának rovom fel, hogy nem
értettem az összefüggéseket mindig, nem voltam vevő az utalásokra és így nem
kötöttünk közeli barátságot a történettel. Bennem is volt hiba.
A karakterek értékelhetőek, még ha zavaros is sokszor a körülmény.
Bree-t szerettem következetessége, nagyszájúsága és
önfejűsége miatt. Belevaló, igazi "tökös", vad főszereplő.
Nem kesereg, nem kér a megmentésből, hanem ha kell,
káromkodik, ha kell, verekedik vagy nyúlcipőt vesz fel.
Néhol túl csajos is volt és tinis számomra, de ez
tényleg csak a korkülönbségünknek tudható be.
Szerethető, félthető és kacagni is tudunk rajta. Nem
nyávog, bár élcelődik. Ironikus, ugyanakkor használja a fejét is néha.
Finn annyira nem lopta még a szívembe magát. Aranyos,
kedves, de tartottam végig tőle. mintha bármelyik pillanatban tudna egy
kellemetlenebb dolgot cselekedni Bree számlájára. Hogy is írjam? Talán az a
helyes kifejezés, hogy túl jó ahhoz, hogy igaz legyen.
Kettőjük kémiája alakulóban. Nem túl sok és nem túl
kevés.
Tetszett, ahogy lassan haladnak, változnak együtt. A
sok körülmény, ami megteremtődik számukra, elvarázsolt. Ahogy éltek is vele.
A mellékszereplőkről olvastam volna még többet.
Gondolom lesz még alkalmam rá a sorozat folytatásában. Van, aki kellőképpen
magára irányította a figyelmem, van benne potenciál...
Rengeteg szót írtam fel a könyv olvasása közben
jegyzetelésképpen. Csak pár a füzetkémből:
Bongás, repülő tehén, iskola keretein belüli időugrás,
vonatos utazás, segítő ketyere, mobil autó, chip...
Mind olyan dolgok, amik igazán érdekessé teszik az
amúgy már elégszer ismételt időutazást.
Az iskola nagyon jó keretet ad a történetnek, szívesen
olvastam volna még róla többet.
A világ felépítése alakul. Néhol kicsit logikátlan
vagy én nem láttam át kellően, de nem rossz. Szánhatott volna az írónő arra is
több időt, teret!
A fordulatok jelentőségteljesek és abszolúte nem
mindig kiszámíthatóak, ez felüdülés számomra.
A lendületességet is felróhatom a pozitív oldal
számlájára.
A nyelvezet, szleng, humor szintén a helyén volt.
Amit nem tudtam hová tenni, az a halászlé. Egy
kód akar lenni? Hogy kerül a könyvbe, hisz oda nem illő. Félrefordítás?
Tisztelgés a fordító hazája számára?
Az ötletek nagyon jók.
Időugró iskola...és ezért is ajánlanám
mindenkinek!
Nekem eszembe sem jutott volna így nyúlni ehhez a
témához, egyediséget kölcsönözve neki.
Vannak hibái. De nem eget rengetőek. Semmi olyan, amin
ne lehetne felülemelkedni.
Szórakoztató, vicces, könnyed, ugyanakkor érdekes
témát választott, egyedi látásmóddal kombinálva.
Az írónő stílusa pedig friss, üde.
A könyvet köszönöm a Gabo kiadónak!
Fülszöveg:
A tizenhat éves Bree Bennis olyan iskolába jár, ahol az időutazás kötelező tantárgy, és szó szerint veszik a történelmi kirándulásokat. Miután háromszor is kudarcot vall a XXI. századba tett félévi küldetésén, mert véletlenül túszul ejt egy fiút, már az ösztöndíja forog kockán.
Amikor visszaszökik a múltba, hogy hallgatásra bírja a fiút, nem megy elég messzire: Finn közben három évvel idősebb lett, ráadásul meg van róla győződve, hogy szerelmesek egymásba Bree-vel, vagyis a lány jövőbeli énjével, aki közel sem tartja olyan elviselhetetlennek. Még tovább bonyolódik a helyzet, amikor Bree akaratán kívül magával viszi Finnt a XXIII. századba, majd rájön, hogy valaki üldözi, aki nem csak őt akarja tönkretenni, hanem a múltat, a jelent és a jövőt is.
Idézet:
– Hé! Egy kicsi tehenet láttam elrepülni az ablakod előtt ma reggel. Egy tehenet!
– Pegamúnak hívják őket. Biztos valakié volt. Hírhedt szabadulóművészek.
– Én is akarok egy pegamút.
– Nem fogsz kapni.
328 oldal
Gabo kiadó: http://www.gabo.hu
Fordította: Heinisch Mónika
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése