Nógrádi Gergely Hátborzongató históriák

Már jó pár napja ülök az értékelés előtt és üres oldalak köszönnek vissza. 
Egyszerűen nem tudom mit írhatnék róla!
Megrázó? Érdekes? Horrorisztikus? Nem életszerű? 
Kitalált történetek sorozata vagy nagyon durva, brutális élethelyzeteké? 
Gőzöm sincs, melyik az igaz. Bár a fülszöveg és bevezető alapján igaz történetek. Némelyiknél megkockáztatom, hogy tényleg az. Na de az összesről kötve hiszem. Szívesen megismerném a történetek hátterét, a kibontakozást, hogy mi lett végül a befejezés, hogy jutott el az író addig, hogy ezeket könyvbe öntse.
Olyan, mint egy lidérces, rossz rémálom a legtöbbje.
Van amelyik érdekes volt és megfogott, elgondolkodtatott, míg más nem érintett meg annyira. Talán az élethelyzetek változatossága miatt némelyiket közelebb éreztem magamhoz, míg a másikat kevésbé.
Tényleg ilyenek vagyunk mi emberek?

A borítója nagyon izgalmas. Ez az, ami miatt felfigyeltem rá. Nógrádiról eddig gyermek kötelező könyvek jutnak eszembe, amiket szintén nem olvastam még. Így őszintén meglepett a stílusa, az írásmódja, legfőképpen a könyv maga. Nem ír rosszul. Izgalmasan haladnak a történések. Jól felépített minden egyes novella, megfelelő drámai érzékkel, nyújtva a megoldást(katarzist) a végsőkig. De mégis hiányolok valamit. Hogy mit, azt ne kérdezzétek, mert én sem tudom igazán.

15 novella. 15 életút vagy inkább dráma.

A helyzet az, hogy csűrhetem-csavarhatom tovább, de előrébb nem jutok. Nem tudom, tetszett-e igazán a könyv. Nem tudom valós események szolgálnak-e alapul. Nem tudom mit írjak róla, ami nem tűnik erőlködésnek. És azt sem tudom, kinek ajánljam. Olvassátok és kész!
Én lehet újra neki futok az olvasásnak, hátha tisztázni tudom az érzéseim, élményeim.

Köszönöm a könyvet az Athenaeum kiadónak!

Fülszöveg:

„…batyumban ott lapulnak a soha meg nem írt történetek. A történetek, amelyek közlésével várnom kellett. Talán, mert amikor újságíróként »találkoztam velük«, sokkoltak.
Bár, ha nagyon őszinte akarok lenni, ma, évek távolából is beleborzongok némelyikbe…”

Nógrádi Gergely tizenöt novellájának mindegyike olyan hátborzongató történet, amelyről szeretnénk hinni, hogy mese, és nem ilyenek vagyunk mi, emberek. Pedig de. Sőt…

Idézet: 
Vége hát. Szeretett, remélt, szenvedett, elmúlt. Ilyen az élet. És ennyi.

238 oldal
Athenaeum kiadó