Ez a könyv bizony erős érzelmeket vált ki!
Nagyon megosztó.
Az egyik fél utálta, sajnálta a papírt, ki nem állhatta a szereplőket, a helyzetet, a nyelvezetet, az egész könyvet, hihetetlennek tartja, utálja a marketingjét, úgy ahogy van...
A másik fél egekig dicsérte az izgalmakat, a döbbenetet, amit kiváltott, az erotikát...
Így persze, hogy kíváncsi lettem.
Hát megizzasztott és nem nagyon hagyott aludni. Feszített olvasási tempót követtem, részint a kíváncsiság miatt, részint az idő rövidsége miatt.
Felzaklató.
Csak kötélidegzettel ajánlanám!
Van benne hiba, (a végén és közbe-közbe szúrom majd) de jelentősen feledtette velem a történések gyorsasága, az izgalom.
Dühössé tett és dacossá!
Dühös vagyok a szereplőkre és a helyzetre. Hogy nem befolyásolhatom, nem javasolhatok, szólhatok bele. Tehetetlen vagyok.
Olvasom és olvasom, falom az oldalakat. Egyre dühösebb leszek.
Ilyen nem létezik! Senki sem élhetne így.
Senki nem lehetne ilyen rossz, elcseszett helyzetben.
Erotika? Egy frászt. Volt pár "izzasztó" rész, ami még annak nevezhető. Volt szikrázás és az az érzés, mikor piszokul vonz, ugyanakkor taszít valaki. Átjött a történeten. A veszély izgalma...
De csak rövid ideig. utána már erőszak és csupa helytelen dolgok következtek, amiket nem mindig vett be a gyomrom.
Szókimondó és megmondó. Felfedi az emberben rejlő sötétséget. A gazdagság árnyoldalait, ellensúlyként a szépségeivel együtt tálalja.
Kicsit túlírt. Néhol túl sok és néhol túl kevés. Ugyanakkor felzaklató mélységekig megy le.
A szereplők?
Áron a férfi főszereplőnk.
Karizmatikus, sármos, gazdag, roppantul figyelmes, erotikától fűtött nagybetűs FÉRFI.
A tenyerén hordoz, megvéd, mindent megad neked.
Egy álom!?
Szofi egy intelligens, öntudatos, magáért és másokért mindig kiálló, gyönyörű nő. Csupa báj, kedvesség, naivitás. Egy nő, akit mindenki akar(kicsit ez túlzás talán). A tökéletesség maga.
De vajon csak ennyi?
Ez csak a látszat!
Áron egy állat, aki néha megmutatja ember is tud lenni.
Szofi pedig egy önámító, naiv, becsapható, behálózható nő.
Kettőjük bombája alaposan robbant.
Nem tudtam kire haragudjak jobban.
Áronra, aki olyan, amilyen? Akivel nem szeretnék sosem találkozni? Akinek szinte minden őszinte megnyilvánulását gyűlöltem?
Vagy Szofira, aki hagyta magát? Aki önmagát is becsapta? Mindezt miért? Gazdagságért? A védelemért és a nyugalomért? Már az elején fejvesztve menekülnie kellett volna...Én azt tenném! Aki játszik a veszéllyel, megégeti magát.
Rengeteg érzelmet váltottak ki belőlem, de ámulatot nem. És a szerelem itt sosem volt jelen.
Mint egy kábulat. Egy álom, ami rosszá fordul.
Nem minden arany, ami fénylik…Itt tipikusan igaz a mondás. Túl szép, hogy igaz legyen. Aminek már az elején megéreztem a szelét.
Igazi kis közhelyek. Ezerszer hallotta mondások. De bizony igazak a könyvre és nem tudom kihagyni.
A keret jó, ami díszletül szolgál. A szereplők kellően idegesítőek, félthetőek egy pontig, majd túlfeszíti a húrt az író. Van, akinek szerintem itt szakadt a cérna. Én bírtam azért.
A plusz szemszögek néhol jól jöttek, néhol idegesítettek, mert anélkül is működött volna a dolog.
Ahogy írtam, volt, ami túl sok volt. Ilyen a rengeteg nyaralós, eszegetős, bulizós rész. Értem én, hogy kellett egy ellenpólus is, egy kis nyugi, magyarázat, felkészítés a következő "rosszra".
A rossz meg kellően szókimondó, felháborító, elítélendő, durva volt, bár azt hiszem abból sosem lehet túl sok valakinek. Nálam is néha lerakós volt a könyv, hogy emésszem. Pedig olvastam már cifrákat.
A nyelvezet is kicsit túlírt, a párbeszédek még alakíthatóak lettek volna. De szerettem a néhai líraiságot, gondolatokat, a szépséges dolgok ecsetelését, a bepillantást a miliőbe, ahová nem szeretnék tartozni semmilyen eshetőségben sem. A pozitív történéseket. A megmosolyogtató szereplőket.
A történet is oké. Ügyesen lavíroz a hiteltelen, túl sok és a túl kevés között.
A téma nehéz, amihez nyúlt az írónő és kevésbé érzékeny szociálisan. Az az, annyira könnyen ír le egy számomra főben járó bűnt, egy olyan életet, ami elítélendő és büntetendő, hogy csak lestem.
A besorolással van némi baj. Nem igazán erotikus, hanem inkább drámaian erőszakos, lélektani, nem is tudom minek tituláljam. Némi magyarázatra szorul, miért nem erotikus számomra.
Az erotikus nálam azt jelenti, mikor valakik szexelnek, szerelmeskednek, és mindketten beleegyeznek, benne vannak bármilyen formájában is. A továbbiakban erőszak, visszaélés és nem erotika. Egyébként divat a női megalázást, erőszakot most megírni. Egy érdekes szemszögből közelített a szerző is a témához.
A fülszöveg tökéletesen igaz a könyvre. Így mérlegelj, mielőtt kézbe vennéd.
A könyvnek amúgy is speciális esete van. Ki lett adva kicsiny példányszámban egy x kiadónál, most pedig egy teljesen új kiadótól érkezik új köntösben!
Az új borító nem lett annyira jó, mint az eredeti volt. Egy izgalmasabb betűtípus és a sárga szín lecserélésével talán jobban tetszene.
Ezúton is köszönöm a lehetőséget Művelt Nép Könyvkiadónak!
Fülszöveg:
"Ez nem egy rózsaszínű lányregény, ha arra számítottál, helyezd vissza a polcra, és felejtsd el! Ha mégis kinyitottad, akkor már csak egyet tanácsolhatok: vegyél ki szabadságot, kapcsold ki a telefonodat, és maradj egyedül!
Szenvedélyes szikrázás, pimasz őszinteség egy mindent elsöprő kínkötelékben és végül letaszítottság, a valóság létlejtőjén. Fehérgallér és hivalkodás, kozmetikázatlanul. Izgalom, erotika, titkok, luxus. Az alvilág összefonódva az ország rejtélyes, leggazdagabbjaival, mocskos magánéletük, különös szokásaik egy gyönyörű lány életútján át, szexszel ízfokozva.
Olvasol vagy lemaradsz?"
Idézet:
Egyúttal világossá teszi számunkra, mennyire gyenge is egy nő egyedül a világban, mennyire ki van szolgáltatva a szerelemnek, a sors fordulatainak, a férfiaknak, és mekkora függőséget okozhat az anyagi jólét.
484 oldal
Művelt Nép Kiadó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése