Egy
olyan hölggyel készítettem interjút, aki viszonylag új, bár már nem
első könyves szerző. Nemrégiben olvastam az ifjúsági könyveit és nagyon
tetszettek. Ő pedig Tolnai Panka.
Köszönöm,
hogy vállaltad az interjút!
- Mikor éreztél késztetést
arra, hogy írni kezdj? Van pontos momentum, ami kiváltotta belőled az érzést?
Már
kisiskolás koromban is találtam ki történeteket, gimiben pedig verseket – vagy
legalábbis rímelő valamiket – költöttem főleg a tanárokról. Komolyabban az
egyetem elején kezdtem el írással foglalkozni, nagyon hamar az életem részévé
vált.
- Mit
szólt a közvetlen környezeted ahhoz, hogy alkotni kezdtél? És a már megjelent
könyveidnek volt visszhangja?
Eleinte
nem vettek túl komolyan – ennek ellenére biztattak –, néhány év elteltével
azonban már kénytelenek voltak beletörődni, hogy rengeteg időt töltök az
írással.
Eddig
néhány antológián kívül két könyvem jelent meg, a Zűrös társaság és a folytatása, a Zűrös hétvége. Szerencsére
egyre nagyobb az érdeklődés, egyre több olvasói levél és visszajelzés érkezik.
- Mely
könyv az, ami szerinted a legtöbbet formált a gondolkodás- és az írásmódodon?
Írástechnikailag
törekszem arra, hogy még véletlenül se vegyem át egy kedvencem hangját sem, a
gondolkodásmódomat azonban minden egyes könyv formálja, amit elolvasok, legyen
az szakácsköny, verseskötet, motoros újság vagy krimi. Sok emlékezetes és
meghatározó olvasásélményem van: Vonnegut Repülő macskája, a Szép új világ
Huxleytól, a Védett férfiak Merlétől, Stieg Larsson Millenium-trilógiája, Anne
Rice Vámpírkrónikái, a Senki madara Szabó T. Annától, Bíró Zsófiától a Boldog
hentes felesége… Azt hiszem, ezt a felsorolást még órákig tudnám folytatni.
- Kedvenc vesszőparipám a
kötelező olvasmányok.
Te mind
végigolvastad? Van kedvenced közülük vagy ellenkezőleg, ami nagyon nem?
Mindet?
Ugyan! Mindig szerettem olvasni, de a nyarakat leginkább a barátaimmal
töltöttem. Ettől függetlenül azért elég sok köteten átrágtam magam. Bulgakovtól
a Mester és Margarita, Kosztolányi Édes Annája és az Arany-balladák voltak a
kedvenceim akkor is és most is a kötelezők közül.
A Kőszívű
ember fiait viszont képtelen voltam végigolvasni, állandóan elaludtam rajta.
Ráadásul nem csak a regényen, a rövidített változaton és a filmen is. Lehet,
hogy újra kéne próbálkoznom, bár gyanús, hogy sosem fogom megtudni, miről szól…
-
Mennyire vagy elégedett az eddig megjelent könyveiddel?
Van hova
fejlődnöm és igyekszem napról napra jobban írni. Az írásaimat sokszor átnézem,
csak olyan szöveget adok ki a kezemből, amit elég jónak érzek. De az igazán
fontos az, hogy az olvasók szeressék a történetet és a szereplőket.
- Kinek a kritikájára,
megjegyzéseire figyelsz/figyeltél oda legjobban a készülő könyveidnél?
Van
néhány szakmabeli barátom, akiknek el szoktam
küldeni a félkész/kész írásokat. Szerencsére őszintén elmondják a véleményüket
akkor is, ha az negatív és nem esik jól.
- A karaktereid mintáztad
közvetlenül valakiről vagy csak innen-onnan összeollóztad a tulajdonságaikat
más és más emberektől?
Kilencvennyolc százalékban
fiktívek a karaktereim. Általában kitalálok nekik egy jellemet, de írás közben
formálják magukat és a végeredmény teljesen más, mint amit elterveztem.
- Melyik
szereplő lennél leginkább a való életben a könyveidből?
Egyik
sem. Az a regény még nem született meg.
- Honnan
jött az ötlet az első kötetnél arra, hogy választható opciók és életút
legyen?
Mely áll
hozzád legközelebb? A lázadó vagy a mindig jó kislány Roni?
Biztosan
te cselekedtél volna már másképp, mint a regény főhőse. Ezt a lehetőséget
szerettem volna megadni az olvasóknak.
Hozzám
egyértelműen a lázadó Roni áll közelebb, a gimis éveim alatt a tanulás
igencsak másodlagos szerephez jutott.
- Milyen a munkamorálod? Van
előre elkészített vázlatod? Egy megszokott hely, ahol írsz? Vagy napszak,
amikor alkotsz? Mennyi idő megírni egy fejezetet körülbelül?
Mondhatnám,
hogy a munkamorálom szigorú, de nem kell kényszerítenem magam az írásra, inkább
örülök neki, ha időt szakíthatok rá. Rengeteg jegyzetet készítek, tele velük a
telefonom és a pendrive, amin dolgozom. Emellett van egy hatalmas parafatáblám,
amire az aktuális regénnyel kapcsolatos anyagokat tűzöm fel, hogy szem előtt
legyen minden.
Változó,
hogy mikor megy jobban az írás, csupán az a biztos, hogy csendre és nyugira van
szükségem hozzá. Egy-egy fejezet megírásának nagyon változó a hossza, már csak
a terjedelem miatt is. Van, hogy egy este alatt legépelek öt-hat oldalt, de
előfordult (pont a Zűrös
hétvége írása közben), hogy
két hétig ültem néhány bekezdés felett.
- Adnak
kéretlen tanácsot, hogy írj, hogy alakuljon egy szereplő sorsa? Min változtass?
Általában
csak akkor, ha kifejezetten kérem.
- Hogy
viseled a kritikát?
Volt
olyan, amivel nagyon nem értettél egyet, inkább bántás volt, bírálat, de
jogtalan?
Amikor
elkezdtem írni, sok kritikát kaptam netes felületeken, néhányat elég nyers
modorban. Akkor nem estek jól, ám többet tanultam ezekből a félmondatokból,
mint az írástechnikával foglalkozó könyvekből.
- Mely
része legjobb az írói folyamatnak (Az alkotás, a szerkesztés, javítás, vagy
amikor már készen ki van adva)?
Az a
pillanatot szeretem a legjobban, amikor teljesen összeáll egy regény a
fejemben.
- Mely
stílusban próbálnád még ki az írás tudásvágyad és melyben tuti sosem fogunk
könyvet kapni tőled?
Előbb-utóbb
az idősebb korosztályt is megcélzom, ezen kívül pedig évek óta tervezgetek egy
fantasy regényt, ami ebben a tempóban úgy hatszázhúsz év múlva el is készül.
Hogy mit nem fogok írni? Lexikont.
- Van
olyan nagy álmod, vágyad, amit mindenképpen teljesíteni szeretnél?
Szeretnék
azzal foglalkozni, amit igazán szeretek. Eddig úgy tűnik, jó úton haladok.
- Mivel tengeted a
szabadidődet?
Írok,
olvasok, motorozom, futni járok, időnként bulizni is eljutok, de a legtöbb
szabadidőmet – amiből igen kevés van – a férjemmel, a fiammal és a tacskónkkal
töltöm.
- Most
min ügyködsz jelenleg, szabad tudni?
A
Zűrös-sorozat harmadik részét írom, fejben pedig a következő (befejező) részt
tervezem. Illetve van még valami, de ez legyen meglepetés
Pankáról
további tudnivalók megleshetők:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése