Rendhagyó módon a fülszöveggel kezdeném.
Fülszöveg:
Park
Eleanor kezét fogni olyan volt, mint egy pillangót tartani. Vagy mint egy szívdobbanás. Mint valami teljeset, valami teljesen élőt fogni.
Park fogta már más lányok kezét. És eddig mindig kellemes volt. Nem sokban különbözött attól, amikor kiskorukban Josh-sal kézen fogva mentek át az utcán. Vagy amikor a nagymamája templomba vitte, és fogta a kezét. Talán egy kicsit édesebb, egy kicsit furább volt.
Amikor tavaly kiszáradt szájjal és a szemét majdnem végig nyitva tartva megcsókolta azt a lányt, azon tűnődött, hogy talán vele van valami baj. Még azon is eltöprengett – komolyan, csókolózás közben ezen töprengett –, nem meleg-e esetleg.
Vagy talán, gondolta most, egyszerűen csak nem ismerte fel azokat a lányokat. Ahogy egy számítógép meghajtója kiköpi azt a lemezt, amelyiknek nem ismeri fel a formázását.
Amikor hozzáért Eleanor kezéhez, felismerte őt. Tudta.
Park fogta már más lányok kezét. És eddig mindig kellemes volt. Nem sokban különbözött attól, amikor kiskorukban Josh-sal kézen fogva mentek át az utcán. Vagy amikor a nagymamája templomba vitte, és fogta a kezét. Talán egy kicsit édesebb, egy kicsit furább volt.
Amikor tavaly kiszáradt szájjal és a szemét majdnem végig nyitva tartva megcsókolta azt a lányt, azon tűnődött, hogy talán vele van valami baj. Még azon is eltöprengett – komolyan, csókolózás közben ezen töprengett –, nem meleg-e esetleg.
Vagy talán, gondolta most, egyszerűen csak nem ismerte fel azokat a lányokat. Ahogy egy számítógép meghajtója kiköpi azt a lemezt, amelyiknek nem ismeri fel a formázását.
Amikor hozzáért Eleanor kezéhez, felismerte őt. Tudta.
Eleanor
Jó volt egymás kezét fogni. Eleanor keze nem volt teljesen ciki. És a csókolózás biztonságosnak tűnt, mivel a duzzadt ajakkal nincs semmi baj – és mivel Park általában lehunyta a szemét.
Eleanor törzsén azonban nem volt biztonságos hely. A nyakától a térdéig nem akadt olyan pont, ahol észrevehető struktúrával rendelkezett volna.
Amikor Park a derekához ért, behúzta a hasát, és előrebukott. Ami ahhoz a katasztrófához vezetett… amitől Godzillának érezte magát. (Pedig még Godzilla sem kövér. Csupán gigantikus méretű.)
A dologban az volt az őrjítő, hogy Eleanor szerette volna, ha Park újból megérinti. Azt szerette volna, hogy állandóan tartsa rajta a kezét. Még ha emiatt Park rá is jön, Eleanor túlzottan emlékeztet egy rozmárra ahhoz, hogy a barátnője maradhasson… Ennyire jó érzés volt. Olyan volt, mint az a kutya, amelyik megízlelte az emberi vért, és attól kezdve mindig harap. Egy rozmár, amelyik megízlelte az emberi vért.
Eleanor törzsén azonban nem volt biztonságos hely. A nyakától a térdéig nem akadt olyan pont, ahol észrevehető struktúrával rendelkezett volna.
Amikor Park a derekához ért, behúzta a hasát, és előrebukott. Ami ahhoz a katasztrófához vezetett… amitől Godzillának érezte magát. (Pedig még Godzilla sem kövér. Csupán gigantikus méretű.)
A dologban az volt az őrjítő, hogy Eleanor szerette volna, ha Park újból megérinti. Azt szerette volna, hogy állandóan tartsa rajta a kezét. Még ha emiatt Park rá is jön, Eleanor túlzottan emlékeztet egy rozmárra ahhoz, hogy a barátnője maradhasson… Ennyire jó érzés volt. Olyan volt, mint az a kutya, amelyik megízlelte az emberi vért, és attól kezdve mindig harap. Egy rozmár, amelyik megízlelte az emberi vért.
Két rossz csillagzat alatt született fiatal története, akik elég okosak, hogy tudják, az első szerelem szinte sohasem tart örökké, de elég bátrak és elszántak, hogy mégis megpróbálják.
Nos. Nem vártam a könyvtől semmit. Olvastam már jócskán romantikusat és ifjúsági könyvet is. Így kellemes meglepetés volt a történet, pedig úgy voltam vele, hogy újat már úgy sem tud mutatni...
Tényleg romantikus könyv. De nem csak az. Meglepő finomsággal von a könyv a bűvkörébe és osztja meg velünk Park és Eleanor történetét, a megismerkedésüket, az apró lépéseiket a szerelem felé. Nem trappol a közepébe, nem csöpögős, nem "szerelem első látásra" hatású. Tele van érzelem gazdag, szépséges szóvirágokkal. Nem szokványos szerelem, két nem szokványos fiatallal.
A váltott nézőpont nagyon jó ötlet, amit alkalmaz az írónő. így mindkét szereplő gondolataiba, érzéseibe bele áshatjuk magunkat. Vicces volt olvasni, hogy néhol mennyire mást gondoltak ugyan arról a dologról ketten. Hogy a nemek eltérése miatt, a mentalitásuk vagy a neveltetésük miatt, azt nem tudnám megmondani.
De kicsit több, mint romantikus.
Érdekes témákat boncolgat még. Az iskolai piszkálások, a túlélés, a felnőtté válás, a családi társas kapcsolatok mássága, a rettegés, bántalmazás is helyet kapott rendkívül érzelem gazdagon, érzékletesen.
A szereplőkről:
Eleanor került hozzám közelebb. Nem egy felszínes, buta lány, de sok nehézségen megy át, így kicsit furán viselkedik/néz ki a külső szemlélő számára. De arany szíve van. Érző, érzelmes lány, akit nagyon lehet szeretni. Az elején fenntartásaim voltak vele kapcsolatban, majd a dolgok mögé láttatott az író és megkedveltem.
Park egy majdnem átlagos tini. De pár ügyes húzással kitetszik belőle is, hogy nem is oly átlagos. Vannak neki is fura dolgai.
Őt annyira nem szerettem meg. Inkább azt szerettem, ahogy Eleanort szereti, kigubóztatja a bábjából és kiáll érte.
Akire a legjobban haragudtam az Eleanor anyja és Park apja. Ők nagyon, de nagyon felidegesítettek! Elképesztő düh feszült bennem. Így elég nehéz volt leeresztenem, elvonatkoztatnom a könyv olvasása után.
A könyv végére nem találok szavakat. Nem lőném le a lényeget, de engem megdöbbentett. Teljesen más véget képzeltem el kettőjükről. Bár már az elején érezni lehet, hogy lesz dráma, fájdalom és érdekes végszó, egy nagy csavar és igazi meglepődés.
Tele volt a könyv érzésekkel, amit remekül közvetített kifele.
Tele volt nyelvi finomságokkal, mondanivalóval a könyv.
Tetszett a stílus, ahogy meg lett írva.
A könyv legnagyobb ereje az ábrázolás és a stílus!
Egy olyan könyv, amit bátran kötelezővé tennék a középsuliban!
Végezetül. Miért nem jelent még meg az írónőtől több történet?
A borító figyelemfelkeltő és 100%-ig tükrözi a beltartalmat!
Idézet:
A szülei sosem meséltek arról, hogyan ismerkedtek meg, de Park kisebb korában megpróbálta elképzelni. Imádta. hogy mennyire szeretik egymást. Erre gondolt, amikor ijedten felriadt az éjszaka közepén. Nem arra, hogy őt szeretik – a szülei, muszáj, hogy szeressék. Arra, hogy egymást szeretik.
Pedig azt nem volt muszáj.
Tényleg romantikus könyv. De nem csak az. Meglepő finomsággal von a könyv a bűvkörébe és osztja meg velünk Park és Eleanor történetét, a megismerkedésüket, az apró lépéseiket a szerelem felé. Nem trappol a közepébe, nem csöpögős, nem "szerelem első látásra" hatású. Tele van érzelem gazdag, szépséges szóvirágokkal. Nem szokványos szerelem, két nem szokványos fiatallal.
A váltott nézőpont nagyon jó ötlet, amit alkalmaz az írónő. így mindkét szereplő gondolataiba, érzéseibe bele áshatjuk magunkat. Vicces volt olvasni, hogy néhol mennyire mást gondoltak ugyan arról a dologról ketten. Hogy a nemek eltérése miatt, a mentalitásuk vagy a neveltetésük miatt, azt nem tudnám megmondani.
De kicsit több, mint romantikus.
Érdekes témákat boncolgat még. Az iskolai piszkálások, a túlélés, a felnőtté válás, a családi társas kapcsolatok mássága, a rettegés, bántalmazás is helyet kapott rendkívül érzelem gazdagon, érzékletesen.
A szereplőkről:
Eleanor került hozzám közelebb. Nem egy felszínes, buta lány, de sok nehézségen megy át, így kicsit furán viselkedik/néz ki a külső szemlélő számára. De arany szíve van. Érző, érzelmes lány, akit nagyon lehet szeretni. Az elején fenntartásaim voltak vele kapcsolatban, majd a dolgok mögé láttatott az író és megkedveltem.
Park egy majdnem átlagos tini. De pár ügyes húzással kitetszik belőle is, hogy nem is oly átlagos. Vannak neki is fura dolgai.
Őt annyira nem szerettem meg. Inkább azt szerettem, ahogy Eleanort szereti, kigubóztatja a bábjából és kiáll érte.
Akire a legjobban haragudtam az Eleanor anyja és Park apja. Ők nagyon, de nagyon felidegesítettek! Elképesztő düh feszült bennem. Így elég nehéz volt leeresztenem, elvonatkoztatnom a könyv olvasása után.
A könyv végére nem találok szavakat. Nem lőném le a lényeget, de engem megdöbbentett. Teljesen más véget képzeltem el kettőjükről. Bár már az elején érezni lehet, hogy lesz dráma, fájdalom és érdekes végszó, egy nagy csavar és igazi meglepődés.
Tele volt a könyv érzésekkel, amit remekül közvetített kifele.
Tele volt nyelvi finomságokkal, mondanivalóval a könyv.
Tetszett a stílus, ahogy meg lett írva.
A könyv legnagyobb ereje az ábrázolás és a stílus!
Egy olyan könyv, amit bátran kötelezővé tennék a középsuliban!
Végezetül. Miért nem jelent még meg az írónőtől több történet?
A borító figyelemfelkeltő és 100%-ig tükrözi a beltartalmat!
Idézet:
A szülei sosem meséltek arról, hogyan ismerkedtek meg, de Park kisebb korában megpróbálta elképzelni. Imádta. hogy mennyire szeretik egymást. Erre gondolt, amikor ijedten felriadt az éjszaka közepén. Nem arra, hogy őt szeretik – a szülei, muszáj, hogy szeressék. Arra, hogy egymást szeretik.
Pedig azt nem volt muszáj.
Scolar kiadó
könyvtári
334 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése