Dan Wells Ruins Romok

Egy befejező kötet. Ritka, mint a fehér holló! 
Igaz a Fumax kiadóban eddig nem csalódtam, nem hagytak félbe még könyvsorozatot szerencsére és én sem untam bele a várakozásba, hogy ne olvassam tovább.

A Részlegesek sorozathoz fűződő viszonyom elég hosszú és vegyes.
Első körben az érdekes színű borító és a sok jó vélemény miatt kezdtem el olvasni a Partials – Részben ember-t 
Nehezen szoktam meg a világot. Annyira nehéz volt elhelyezkedni benne, bele élni magam.   
A főszereplővel, Kírával is nehezen találtam meg a közös nevezőt. 
Majd megszerettük egymást a könyv és én. Nehezen, talán az első rész vége címszóhoz nagyon közel változott jóra a véleményem. Az ötből négy pontot adtam csak, mert nem voltam elégedett vele teljesen.

Így a második résznél hezitáltam, hogy akarom-e én? De belevágtam a Fragments – Töredékek-be.
Nem telt el sok idő a két könyv olvasása között, így viszonylag könnyedebben olvastam és bújtam Kíra bőrébe. Itt már közelebb volt az öt ponthoz a csillagozásom, mint a négyhez. Izgalmasabb lett. Több szereplőt megkedveltem Kíra mellett. Tömörebb és jobban kibontott a világfelépítés.

Aztán jó hosszú kihagyás után jött a befejező kötet a Ruins – Romok . Megint nehezen vágtam neki és nem is igazán tetszett. Kevertem is a nagyon hasonló első résszel a borítót. Halogattam, pakolgattam a könyvet ide-oda. Míg rájöttem, hogy félek a befejező kötettől. Félek hogy semmitmondó lesz, unalmas, buta a befejezés, a karakterek fájók. Féltem, hogy nyálas lesz. Nem közelíti meg a második rész tetszetősségét. És hibát kerestem a záró kötetben mindenáron.
Letettem ezt a batyut és újult erővel kezdtem bele az olvasásba. Ha nem eszmélek fel, reggelig olvastam volna, annyira belejöttem végül.
Kimondhatom, hogy a Romok a legjobb a három rész közül. Méltó megkoronázása a sorozatnak. 

Ennyit a könyvek csatájáról. 
Most már csak egy kis ömlengés következik a Romokról.

Érzelmi hullámvasút. 
Ijedeztem, féltettem, sőt, rettegtem. Közben egy horror könyvet is olvastam( King: Álom doktor), de fele annyira sem paráztam be, mint ennek a könyvnek egyes oldalain. Sikeresen átéreztem pár részletet és alig bírtam elaludni. Majdnem hogy műfajt váltunk, az ifjúsági dísztópiáról horrorosra.

Romantikáztam, cseppet sem rózsaszínben. Hála az égnek! Megfelelő szinten volt ez a faktor, hogy érdekeljen. Nem lett túllihegve. Nem fordult csöpögősbe. És nem csak erről szólt a rész.

Ellenségek és barátok között lavíroztam. Vajon eltalálom, hogy a végső nagy összecsapásban ki a jó? Vagy végső soron honnan nézzük? Bizony mindkét sorban volt kedvencem. Voltak meglepetések és kellemes csalódások.

Siettettem, körmöt rágtam, hajszoltam, akár harcba is bocsátkoztam volna, ha tehetem! 
Erre egy új játékos is bekerült a kalapba! Most még jobban izguljak? de hogy a csodába? Így is a körmöm rágom.

Sírtam, nevettem, dühöngtem. Pár történésnél majdnem összetörtem és bizony megsirattam az elveszett szereplőket. 

Gondolkodtam, etikáztam. A két faj közötti összecsapás nem egyszerű dolog. Mindkettőnek igaza van és mégsem. Melyik oldalra álljak? Vagy inkább ne a fajok, hanem a kedvenceim alapján döntsek? Mit tennék én, ha ebben a helyzetben élnék? Nehéz kérdés!
Valahogy nem láttam a jó megoldást, hogy a két faj megmeneküljön. És mikor minden elsimulna, egy újabb és még egy újabb történés kibillenti a mérleg nyelvét másfele.

Kapkodtam a fejem. Sok szereplő főszereplővé avanzsált. Jót tett a könyvnek. Ráadásul szétszóródtak a világban és mindenki kapott feladatot, a túlélés mellett.

Jóslatokba bocsátkoztam, latolgattam a véget, álmodoztam. Minden második oldal után egy másik befejezés kristályosodott ki előttem. De nem nyertem, annyit elárulhatok. Meg sem közelítettem az igazi befejezést.

Ámuldoztam. A vége mesterien adott és elvett. Kicsit szirupos, de kellett a megfáradt idegeimnek!
Egy tollvonással megoldott nagy helyzeteket, kiírt főszereplőket, gonoszokat egyaránt.
Tanulságos végkifejlet, bár eléggé egyszerű. Több bonyodalmat vártam.

De jó könyv volt, annyi szent!
Szívem szerint újra kezdeném, mert másodjára tuti más élmény lenne és biztos találnék új dolgokat benne, amik felett átsiklottam.
A biológiai résznél néha pislogtam, értetlenkedtem, pedig eléggé egyszerű módon adja tudtunkra. 

Kíra és az én kapcsolatom nehezen indult. A végére beérett. Nem csak megszerettem és megértettem, izgultam érte, hanem teljesen a részemmé vált. Én voltam ő a sorozatban. Semmit sem csinálnék máshogy a helyében. 
Talpraesett, szókimondó,  jófej csajszi, akinek a szíve a helyén. Az elején lévő önzőségét is levetkőzte, ami irritált. A gondolataiba is jó volt benne lenni. 
Az érzelmi mozgatórugói is jól ki lettek fejtve
Samm kedvenc volt az elejétől kezdve, végig így is maradt. 
SPOILER!

Milyen ember az olyan, aki az ellenséges táborba egy piával felszerelkezve megy? Imádom!

SPOILER vége!

A többiekről is oldalakat tudnék megtölteni, de nem teszem.  Inkább olvassátok el és formáljatok ti véleményt róluk! Sokan vannak és sokfélék. Változatosak, még ha némelyik elég sablonos is.
Okoztam meglepetéseket sokszor különböző megjegyzéseikkel, cselekedeteikkel.

A történet váza szépen felépített. Változatos. Izgalmas. Fordulatokban bővelkedő!
Igyekezett az író gondolni minden apró részletre. 
Szerintem hihető világ, ami akár be is következhet.

Legyen folytatás! Akarom tudni, kivel mi lett később! Hogy éltek? Befejezték a háborút vagy később újra alakultak csak más szisztéma szerint a csoportok és folytatták? 
Annyi mindent kérdeznék még...

Köszönöm a könyvet a Fumax kiadónak!


Fülszöveg:

A legjobb döntést a legnehezebb meghozni.

Ahogy a Részlegesek végső lejárati ideje vészesen közeledik, a túlélők sorsát eldöntő háború immár elkerülhetetlennek látszik. Mindkét fél elszánta magát a végső pusztításra, abban a biztos tudatban, hogy birtokában van a fegyver, amellyel megsemmisítheti a másikat.
Samm és Kira Walker a két háborúban álló fél között ragadt, egymástól ezer mérföldnyi távolságra. Samm a kontinens túlsó végén az amerikai közép-nyugat hatalmas mérgező pusztaságain túl, Kira pedig dr. Morgan markában, akinek eltökélt szándéka megmenteni a még megmaradt Részlegeseket, akár Kira élete árán is. Ekkor egy rejtélyes lény bukkan fel, sem ember, sem Részleges, és komoran figyelmezteti a harcoló feleket egy újabb apokalipszisre.
Kirának egyetlen esélye van, hogy megmentse mindkét fajt és velük együtt a világot. De lehet, hogy ez az életébe kerül…

A Részlegesek sorozat befejező része epikus izgalmakat ígér, amelyben a bolygó utolsó megmaradt értelmes lényei összecsapnak egymással, hogy meghatározzák a jövőt.

Idézet:

– Csak a testemen keresztül! Gyerünk, próbálják csak meg! De figyelmeztetem magukat, hogy valószínűleg sírni fogok, ha fájdalmat okoznak nekem, és emiatt majd később nagyon rosszul fogják érezni magukat. 
Vinci ránézett. 
– Ezt nevezi maga kemény kiállásnak? 
– Így nyomom – mondta Marcus. – És még mennyi hasztalan hősködés van a tarsolyomban.

Fumax kiadó

saját, recenzió

Fordította: Bayer Antal

438 oldal