Jodi Picoult: Sorsfordítók

Olyan misztikus a cím. Vajon az író mire gondolt, mikor a címet adta neki? Vagy a történet megírása volt elsőnek és ahhoz keresett valamit?
Nekem valami varázsos dolog jut eszembe róla. 
A sors fonala, ami gombolyodik és elszalad, alakíthatsz rajta némileg, de nem túl sokat, hisz előre meg van írva.

A történet tipikusan Jodi Picoult-os. 
Szeretem a könyveit. 
Ez sem okozott túl nagy csalódást. Talán csak annyiban, hogy követi a jól bevált sémát, újat nem hoz.
Az érem két oldalát mutatja be és végig csak sejtéseink vannak, hogy mi történhetett igazából. Persze a végén van egy nagy csavar, megdöbbenés és ügyvédi per is. 
Ismét nehéz témát boncolgat, amit van aki közel érez magához, tud azonosulni vele és jobban érdekli majd a könyv, van akit hidegen hagy. 
Őt esetleg Picoult stílusa, írásmódja győz meg mégis, mert írni nagyon tud.
Nem ad támpontot, melyik felet válasszuk, ki-ki, akit közelebb érzi magához. Ezt talán már írtam is más könyvénél.
Szeretem, hogy nem ítélkezik. nem áll egyik fél mellé sem, csak leírja.
Szeretem a karaktereit, akiket nagyon lehet szeretni vagy gyűlölni.

Chris és Emily születésük pillanatától együtt növekednek, így várhatóan nagyon közel kerülnek egymáshoz. Talán túlságosan is.
Gus és Melanie a szüleik nagy barátnők. 
Ám egy nap minden megváltozik.
Az elején már érződik a vészterhes légkör, benne rejtve magában a drámát.

Gondolkodtam rajta sokat, hogy mit írjak még a könyvről.
Írjak-e arról, hogy engem  melyik fél sorsa érintett meg igazán?
Talán fontos ez másnak? 
Igazából úgy is mindenki állást foglal majd.
De unalmas post lenne, ha a saját véleményen nem vinném bele.

Szóval én Chris fan voltam az elejétől kezdve. Nem tudom megmagyarázni miért. 
A másik félt kellett volna választanom, lévén lányom van és jobban meg tudnám érteni az ő szemszögüket.
De Emily és anyukája annyira távol álltak tőlem. Hidegek és élettelenek voltak, majdnem számítók. És sajnos ez egyre jobban kiéleződött. 
Chris anyukája, Gus a szertelenségével, vidámságával kedvencem lett.
A két apuka pedig nem lett a szívem csücske. 

Tele van érzelemmel. Túl is csordul talán a könyvből.
A gyermek-anya és gyermek-apa szálak érdekesek voltak, talán mert érintett vagyok. 
A szerelmi párosok már annyira nem tetszettek. A párok mintha el lettek volna cserélve. 
A fiatalok érzelmei pedig kuszák. Én is voltam tini, bele akartam halni apró problémákba. De ennyire azért nem.
De foglalkozik még az öngyilkossággal és még két húzós témával is, ami erőteljesen spoiler lenne, így most nem lövöm le.

A nyelvezet és a fordítás tökéletesre sikerült, mint mindig.
A könyv vastagsága ellenére gördülékeny, gyorsan olvasható, váltott szemszögű olvasmány. 
Imádom, hogy mindenki érzelmeibe bele láthatunk...

A borító...hát hintalovas. Mit szépítsek. Nem értem igazán, hogy miért. Nekem nem adja vissza a történetet. nem passzol hozzá. Inkább egy gyerekkönyvhöz illik.

A könyvet köszönöm az Athenaeum kiadónak!

Fülszöveg:
Egy volt a végzetük, más lett a sorsuk

Tizennyolc éven át egymás mellett laktak. Mindent tudtak egymás viselt dolgairól. A Hart és a Gold család élete elválaszthatatlanul összefonódott. A gyermekeik is együtt nőttek fel, nem csoda, ha Chris és Emily barátsága a középiskola évei alatt szerelemmé érett. Valódi lélektársak voltak de egy nap szörnyű hír érkezik a helyi kórházból. Emily öngyilkos lett. A halálos lövés Chris édesapjának fegyveréből származik. A fegyverben maradt még egy golyó, ezt Chris elmondása alapján neki szánták. Ugyanis a két kamasz titkos egyezséget kötött. A különös tragédia széttépi a két család közti szoros köteléket. Chris az egyetlen, aki tudja a titkot az egyezségről, de vajon az igazság megmentheti-e a barátságot, és van-e feloldozás? Megrendítő és elgondolkodtató regény a családi kötelékekről, és a legnagyobb áldozatról, amit a szerelemért hozhatunk.

Idézet:
És szerintem ez a szerelem – mondta halkan Chris. – Amikor az ember utólag hajszálpontosan látja, milyen a másik, mégsem változtatna rajta semmit.

560 oldal

Athenaeum kiadó

Fordította: Szieberth Ádám