Hogyan figyeltem fel a könyvre?
A borítója fogott meg, mikor szembe jött velem egy ismerős moly olvasásánál.
Akkor el is határoztam, fülszöveg olvasása nélkül, hogy nekem ez a könyv kell!
Így nagy boldogan, a várólistámat ismét sutba dobva, gyors el is kezdtem. Nem bántam meg.
Nem titkoltan a célközönségbe nem tartozom már, mert jócskán ifjúsági. De ami jó, az ennyi idősen is jó.
Első könyves és szerintem igen fiatal is az író(utóbbi csak megérzés!).
Ami néhol kicsit tapasztalható, de meglepően összeszedett, fantáziadús a könyv.
A történet iskolában játszódik, a fiatal főszereplők próbálnak boldogok, szerelmesek lenni, az iskolai dolgok foglalkoztatják őket erősen. Ennyiben ki is merül a megszokott, sablonvilág.
Örülök, mert sokszor még így is túl sok szó esik, túl sok fejezet szól ezekről a dolgokról. És ez már nagyon nem tudott lekötni a Szent Johanna gimi olvasásakor sem, azért hagytam abba az első résszel.
Az a szerencse, hogy nem csak iskoláról, tanulókról és a napi ritmusukról szól a könyv.
Írónk ezt ötvözi, egy nagyszerű kis fantasy elemmel, ami nem elcsépelt.
Szó sincs vámpírokról, boszorkányokról vagy farkasokról, sárkányokról..(már kezdek megcsömörleni, az igazat megvallva tőlük).
A könyv vége felé derül csak ki igazán, hogy most akkor kik is a szóban forgó, átlagos karaktereink?
De nem árulom ám el. Kíváncsi vagyok, hogy te olvasó, mikor jössz rá, mik is ők valójában?
Ez egy zseniális húzás volt!
A sok apró utalás, elrejtett fél mondatokból próbáltam összerakni(főszereplőnkkel), hogy akkor mi is lehet a helyzet, de elég nehezen ment.
Azért Amy-nél kicsit jobb nyomozó lennék.
Ha már Amynél tartunk, jöjjenek a szereplők.
Sokan vannak. Talán túl sokan is. Túl könnyen vált valaki mellékszereplőből főszereplővé(Kim). A neveket gyakran kevertem.
Nincsenek jól kidolgozva. Hiányoznak az érzelmeik, ha már fő karakterek.
15 éves létükre hol nagyon butácskák, hol pedig túl sokat engednek meg maguknak(és nekik is a szüleik) szerintem.
De így, hogy duplán annyi idős vagyok, lehet a múlt ködébe veszett már a saját fiatalságom ténykedései és azért érzem így.
Hogy ki volt a kedvencem mégis?
Nehezen, de talán Lea és Ash, akiket igazán megkedveltem.
Ami teli találat volt, az a zene részek. Imádtam, mikor össze állt a zenekar, a hangulatot, a zene szövegeket, mikor felléptek. Talán a legerősebb szála a könyvnek a misztikus részen kívül!
De kicsit hihetetlen volt első körben, hogy miért ilyen jól.
Amy, miért ilyen jó mindenben. És miért olyan szép mindenki...
Előre fentem is a tollam, hogy milyen kritikát fogok írni a könyvről, ám az utolsó pár oldalban mindenre megvan a teljes magyarázat.
A misztikus szál nagyon jól meg van írva, bár kicsit elnyújtott, a végletekig csigázza az olvasót!
Ezt fedje most homály. Olvassa el mindenki. csak ennyit mondok, hogy zseniálisan jó.
A könyv dinamikájáról annyit, hogy nagyon lassan csordogál, apró morzsákhoz jutunk, ami idegesítő.
A szóhasználat, a stílus jó. Igazán tetszett.
De ha még egy "mezítlábazást" olvastam volna, falnak megyek. Annyiszor le van írva, mint a Szürke árnyalatában a "szent tehén"!
A hangulat sötét, gomolygó, mint a történetben jelen lévő köd. Reményt keltő!
Várom a folytatást, ahol remélem az írónak sikerült kiküszöbölnie az apró kellemetlenségeket és a karaktereket is elmélyítette.
Egy igazán jó kis ifjúsági regény volt!
Szerintem kiválóan alkalmas arra, hogy az ifjúsági könyveket kedvelő fiatalok figyelmét felkeltse a misztikum, a fantasy világ felé.
Köszönöm az írónak a könyvet!
Fülszöveg:
Amy Soleil élete nem egyszerű.
Nem elég a kamaszkor nehézségeivel vívott, nyomasztó állóháború, az is megkeseríti életét, hogy szinte évente új városba költöznek, új iskolákban kell bizonyítania.Viszont azzal, hogy nem elég talpraesett, senki sem vádolhatja: amikor valami titokkal vagy rejtéllyel találkozik, azonnal fejest veti magát a megfejtésébe.Moonshadow viszont, ahol idén kikötöttek, igazán különleges hely: az iskola ódon kastélyra emlékeztet, szinte mindig fenyegető köd gomolyog csipkés tornyai között, a portás kardot visel, az igazgató leginkább egy hatalmas, fekete pókra emlékeztet, eltűnik egy közkedvelt tanár… Sőt, még Amy szülei és nővére is máshogy emlékszik a múltra, mint ahogy az megtörtént, furcsa, sosem volt eseményekről és ismeretlen helyekről beszélnek. De legnagyobb örömére a lány hamar egy zenekar dobfelszerelése mögött találja magát, és végre bandájával a vágyott hírnév közelébe jut.
Amikor ijesztő, kék köpenybe burkolózó emberek kezdenek ólálkodni az iskola körül, akiknek valahogyan minden titokhoz közük van, Amy pedig rálel saját magára egy közösségi oldalon, újdonsült barátaival kockázatos nyomozásba kezd, hogy megtalálja az egyre sokasodó rejtélyek kulcsát… amíg még lehet.
Bizony, Amy Soleil élete egyáltalán nem egyszerű.
A Holdárnyék-sorozat első részével kezdetét veszi az izgalmas, az egész világon és történelmen átívelő kaland.
Idézet:
Az élet igazságtalan a kedves, szép és ártatlan kislányokkal – szipogta Amy, és nekiállt a rántottájának –, úgyhogy olyan gonosz leszek, ahogy csak a csövön kifér.
316 oldal
Főnix könyvműhely
A könyvről és az írónőről:
http://holdarnyek.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése