Samantha Shannon: Csontszüret

Felkeltette a figyelmem a különleges, újszerű világával, viszont nem mertem bizalmat szavazni neki, így a könyvtárból hoztam ki.
Nagyon felemások az érzéseim a könyvvel kapcsolatban, szóval cseppet sem bánom, hogy így tettem végül.
Sok dolog tetszett benne, viszont volt, ami nagyon nem.

Mímeslord, augur, rephaita, álomjáró, álomplán, emita....
És hogy mi fán teremnek ezek a különös szavak és kiket takarnak vagy miket?
Az bizony talány marad, míg el nem olvasod-e remekbe szabott könyvecskét.

A világ újszerű, izgalmas és tényleg egyedi. Viszont az író magától értetődőnek tartotta sokszor, amit én nem értettem. Túl sok az információ más részről, amit nagyon nehéz befogadni és megemészteni. Csak zúdul ránk és zúdul, az ember feje zsibog és szünetet kell tartson az olvasásban. De legalább folyamatosan kapjuk és nem egyben tálalva az egészet.
Kezdő kötetnek nem kispályás. Jól fel van építve, az apróbb bakikat eltekintve szerintem jól megálmodta. Részletes.
A szereplők is egyedire megálmodott karakterek a különös képességeikkel, ami a legjobban tetszett a kötetben.
Paige teli találat, főszereplő létére. Kicsit nehéz felfogású, de cselekvőképes és nem  folyton nyávogó nő, a fura helyzete ellenére sem. Él vele és felhasználja. De nem lopta a szívembe magát. Pedig normális csajszi, morális és etikai részről is a jó oldalon áll. De hideg típus. Azt hiszem ez okozta köztünk egyenlőre a különbözetet. Mivel sorozat és jó hosszúra tervezett(7 részes lesz) reménykedek benne, hogy változik majd még.
A mellékszereplők is jól kidolgozottak, pedig vannak benne szép számmal, talán csak érzelmeikben nem teljesen ábrázoltak.
Több kedvencem is lett a fantasztikus képességeik által. Nem neveznék most meg egyet sem. 

És hála az égnek nincs benne szerelmi háromszög, nyálas szerelmi vallomások, hiányzik a könyvből a szex is, mint figyelemelterelő a cselekményről vagy a történet kidolgozásának hiányosságai leplezésére.

A cselekmény gyorsan halad, beszippant és nem ereszt. rögtön a közepébe vágva, nem finomkodva és időt hagyva. Pörgős, gyorsan lehet haladni vele.

Első könyves szerzőként a nyelvezet, a jellemzések, a leíró részek, párbeszédek is rendben voltak.

Talán az a bajom csak a könyvvel, hogy túl sokat akart egyszerre, túl sok mindent beszuszakolni

Fülszöveg:
.2059-ben járunk. A világ nagyvárosai a Scion erőszakszervezet befolyása alatt állnak. Paige Mahoney a londoni Hét Pecsét fedőnevű bűnüldöző szervnek dolgozik. Feltöri mások elméjét, és a gondolataikban kutat fontos információk, összeesküvési tervek után. Paige ugyanis egy álomjáró, akit miután letartóztatják, egy még sötétebb és gonoszabb erő keríti hatalmába, mint a Scion. Oxford több évszázada lekerült a térképről, azóta titkos börtönváros, ahol a legmegátalkodottabb bűnözőket tartják fogva egy idegen faj felügyelete alatt. A Rephaimok álomjárókat toboroznak a hadseregükbe. Paige mentora és kiképzőtisztje egy Warden nevű alak, aki mestere és egyben halálos ellensége is lesz. Ahhoz, hogy szabaduljon, be kell törnie Warden elméjébe, és felfedni a titkát…


Idézet:

– A világtalanok elméje olyan, akár a víz. Szürke, csendes, áttetsző. Elég ahhoz, hogy életben maradjanak, de ennél többre nem. A tisztánlátók tudata viszont annál inkább az olajhoz hasonlítható, sokkal sűrűbb. És ahogy az olaj meg a víz sem keveredik, ez a két elme sem fog soha. (…) 
– Ha a látók elméje olaj… – Most nagyon gondosan mérlegeltem a szavaimat. – Akkor a tiétek mihez hasonlít? 
Egy pillanatig azt hittem, hogy nem fog válaszolni. Végül bársonyosan rekedt hangon egyetlen szóval felelt: 
– Tűz.

Kinek ajánlanám? 

A misztikumot, a látványos felépítésű új világokat kedvelőknek.

Legjobb dolog a könyvben, amit a legjobbnak értékelek benne.

A hangulata,az egyedi világa

Ami nagyon nem tetszett benne, kilógott a legjobban a könyvből.

Túl sok az információ egyszerre

524 oldal
Athenaeum kiadó
könyvtári