Alan Glynn Csúcshatás

A fülszöveggel kezdeném ez egyszer:
1 óra egy könyv, 
1 nap egy új nyelv, 
1 hét, és az egész világ felfigyeljen rád!

Képzelj el egy szert, amitől intellektuális képességeid felerősödnek, egészen a maximumig. Egy szert, amelynek egyetlen pirulájától órákon át pörög az agyad, és csúcsra járathatod a kreativitásod. Egy szert, aminek a segítségével 1 óra alatt kiolvasol egy könyvet, 1 nap alatt megtanulsz egy új nyelvet és 1 hét alatt az üzleti világ ura leszel. Egy szert, aminek hatására az emberek isszák a szavaidat, bárkit és bármit megkaphatsz. Végre teljes egészében megmutatod, ami benned lakik. A jövő gyógyszere? Már ma kipróbálnád, igaz?

Szokatlan tőlem, hogy ilyen témájú könyvet a kezembe vegyek. De jelen esetben a fülszövege merőben szokatlan és figyelemfelkeltő volt még számomra is.                                                         Fura a témaválasztás. Nem Ufok jönnek és nem valami furcsa új világban játszódik, hanem a teljesen jelentéktelen hétköznapokban, a jelenben.  Nem valami nagystílű változtatáson átesett jelenben, hanem akár most és itt is lehetne a könyv története. Hihetően előadva ráadásul. A szereplő volt az, aki nem igazán nyerte el a tetszésem és azért nem lett a kedvenc könyvem 100%-ban. De maga a történet érdekes. Ki ne szeretne egy olyan szert, amitől egy óra alatt elolvas egy könyvet és egy nap alatt megtanul egy új nyelvet. Millió  területen kipróbálhatná önmagát, mindenből mini zseni lehetne és egy nagy rakás pénzt is tudna kaszálni az okosságaival. Ez így szép és jó. De megéri bármilyen körülmények között? Mert mindennek, úgy ennek is van hátulütője. Semmit sem adnak ingyen és itt igencsak magas árat szabtak a lehetőségekért. Főszereplőnk okos lesz, de nem eléggé. Nem fogja fel, hogy lesz a sok jónak is böjtje és meg is kapja a végén csőstül.   

                                                                                                                                                                                                                Nem tudtam a szívembe zárni őt mégsem, pedig sok viszontagságon ment keresztül. Olyannyira nem, hogy a könyv elolvasása után két nappal már a nevére sem emlékszem, ami ciki. Elveszett a rengeteg adathalmazban. Jó karakternek sem mondanám. Nem tudom, hogy a szer hozta-e ki az egyszerű, szürke kisemberből, vagy csak felerősítette a negatív tulajdonságait, de nagyon nem jó ember lett a végén. Míg az elején unalmas volt szimplán és szánalmas, addig a végére már majdnem utáltam. Pedig neki kellett volna elvinnie a hátán a történetet. Nem is tudom olvastam-e olyan könyvet egyáltalán, ahol nem csak nem bírtam a főszereplőt, hanem még meg utáltam is a végére. A lelkéről, a gondolatairól nem esik egy szó sem, amit szintén hiányoltam. Így még annyira sem volt emberi, hogy minimálisan együtt érezzek vele.

A könyv másik nagy problémája számomra az volt, hogy annyira részletesen tár fel jelentéktelen apróságokat, amik kihangsúlyozzák főszereplőnk hirtelen jött okosságát, hogy fárasztó és az ember agya egy idő után kikapcsolt. Hacsak nem vesszük be mi magunk is a jó kis varázsszert.

Amit értékeltem az az, hogy az olvasása közben azon kezdtem el törni a fejem, hogy én mire tudnám felhasználni. Milyen tulajdonságaim erősítené fel.

Aztán mesterien van felállítva a könyv kerettörténete, a hangulati felépítése. Szépen felépítette a bevezetést, fokozást, és a levezetést is. Volt pár meglepő fordulat.

Az író stílusa nehezen emészthető. Ömleszti az adatokat. Töményen, néha nehezen értelmezhetően. Viszont hanyagolja a leíró részeket a külsőségekről. Hiányoltam az érzelmeket, érzéseket is.

A könyvet köszönöm a Partvonal kiadónak!

Partvonal kiadó: http://partvonal.hu/

342 oldal

Fordította: Nitkovszki Stanislaw

Idézet:
A hétvége hátralevő részét azzal töltöttem, hogy összepakoltam a maradék cuccaimat, és a nagy részüket átvittem a Celestialba. Megismerkedtem a recepción trónóló főnökkel, Richie-vel, aztán ellátogattam néhány további bútorszalonban, s megnéztem a legújabb konyhai berendezéseket és házimozikat is. Megvettem Dickens összes művét – amit már régóta terveztem –, megtanultam spanyolul – ami már szintén régóta tervben volt –, majd elolvastam eredetiben a Száz év magányt.

Kinek ajánlanám?                                                                                                                              Ezt a stílust kedvelőknek.

Legjobb dolog a könyvben, amit a legjobbnak értékelek benne.

Valósághű és érdekes ötlet az alapja.

Ami nagyon nem tetszett benne, kilógott a legjobban a könyvből.

Főszereplő jelleme.