Ta-mia Sansa: Lélektelen

Hoztam nektek egy kis csemegét.

Egy nagyszerű könyvről fogok írni nektek!

De ne keressétek a könyves boltokban még, mert sajnos nincs kiadva.

Még!!!!!

Remélem, hamarosan megjelenik, mert ezt mindenképpen ki kell adatni, a sok buta, sablonos könyv után!

Sansa az író, volt oly kedves és rendelkezésemre bocsátotta a kéziratát.

Mikor megérkezett a posta, azt hittem hanyatt esek a több mint 700 oldaltól és a vastagságtól.

Már rég akadt méltó ellenfelem, amit ne végeztem volna ki két-három nap alatt.

Na, most sikerült kifognom. Utoljára talán Ken Folett Katedrálisa volt ilyen hosszú, amit olvastam.

Az elején nagyon nehezen ment az olvasás, fel akartam adni.

Érdekes volt a világ, a főszereplő, de annyira részletes és annyira aprólékos a leírás, hogy bosszantott. Nem haladtam vele.

Nem a megszokott "két nap alatt kivégzem kategória volt", aminél még gondolkoznom sem kell, éreznem sem kell, mert úgyis a számba rágják, mit érezzek, gondoljak.

Nem tudom megmondani mikor váltottam át erre az újszerű olvasásélményre.

 Mikor kezdtem el értékelni, megérzéseket érezni a szereplők sorsa alakulásáról.

Nem tudom, mikor vettem át a könyv tempóját és nem rohantam az olvasásával.

Egyszerűen a hatása alá kerültem és már nem zavart, hanem az előnyére változott a könyvnek.

A történet helyszíne és a világ, amit Sansa létrehozott zseniális.

Imádtam a kék fűhatású növényt!:)

Én kifejezetten fűnek éreztem, csak kékben. Tudom n az, de mégis...

Érdekes, hogy egy új világ és mégis ugyan azok a hibái, buktató, mint a mi világunknak.

 Egyfajta társadalomkritikának is beillik Sansától. Csak olvasni kell a sorok között.

Nézzük a szereplőket.

Nem feketék és fehérek, hanem sokszínűek, kiismerhetetlenek, élők, érzőek.

Cat a főszereplő alanyunk. Az elején egy ijedt, de erős kislányt látunk, aki időközben felcseperedik és változik a jelleme.

Ő egy bonyolult karakter, nem sablonos.

Szerettem. Szerettem, mert sokszor nem tudtam mit érezhet.

 Szerettem mikor tudtam mit érez.

Sajnáltam és becsültem azt, amit elért, és ahogyan.

Szerettem, mert azt hittem rokon lelkek vagyunk, majd a történet vége felé kezdett változni róla a véleményem.

Ekkor kértem meg Sansát, hogy még a könyv befejezése előtt mondja el, hogy jól érzem-e, jók-e a megérzéseim vele kapcsolatban.

És nagyjából bele is trafáltam.

De még így is okozott meglepetéseket a könyv vége.

Viliam már az elején sem volt szimpatikus. Sunyiságot éreztem vele kapcsolatban és tartottam attól, hogy mi lesz a vége. Reméltem, hogy nincs igazam.

Van pár mellékkarakter, akiket nagyon kedveltem annak ellenére, hogy nincsenek benne a fő szálban. De ők is szépen kidolgozottak. Ez tükrözi a könyv nagyon jó mivoltát!

Majdnem kihagytam a szüzeket. Még kevés szerepük volt, de kíváncsian várom, hogy mi jelentőségük lesz.

Romantika.

Szurkoltam kettőjüknek. Volt némi megérzésem velük kapcsolatban, de nagyon szurkoltam és reménykedtem, hogy nincs igazam.

És Sansa elbánt velem. Összetörte a mesés befejezésem. De nem bánom.

Nem kell minden könyvnek giccses happy end!

Rengeteg érzelem van a könyvben. Mindenféle. Már ezért megéri elolvasni a könyvet.

A könyv hangulata alattomos.

Nem is érzed, hogy van, csak az olvasásra sarkall.

Olvastam éjjel kettőig is, annyira elfelejtkeztem a külvilágról.

Humor. Van, ahol jelen van, de inkább szarkazmus csak. Nem hiányzott végül is.

A könyv nyelvezete jó.

Jók a párbeszédek, a kapcsolatok, a metaforákat is külön dicsérném.

Amivel nem voltam megelégedve a töredezettsége. Azon én kicsit változtatnék.

A vastagság. Inkább két vagy három vékonyabb kötetre szedném, adott a bontások miatt szerintem.

Így borzalmasan megterhelő és ijesztő a több mint 700 oldal.

Aztán a biológiai és egyéb kifejezések, a kutatások és pszichológia néhol túl sok. Az egyszerű olvasó vagy nem érti, vagy csak unja végig olvasni.

Ott lehetne egy kicsit átformálni, rövidíteni, megmagyarázni.

De ez nem az én posztom. van, aki nálam jobban ért ehhez!

Sansa így is remekül vissza tudta adni a dolgokat. Szerintem sok forrásmunka van a könyv háttere mögött.

A természetfeletti dolgok nagyon jók a könyvben.

Annyira egyediek és tetszenek!

Tudnék még írni a könyvről.

De röviden fogalmazva ez a történet szuper!

Könyvkiadóért kiált!

Végre nem egy sablonos, instant karakteres könyv.

És annak ellenére, hogy ilyen vastag egy hét kellett a kiolvasásához.

Mert annyira letehetetlen!

Mindenkit arra buzdítanék, hogy ostromoljuk a kiadókat és Sansát, hogy tessék kiadatni!!!!!

Akár az első leszek, aki megveszi könyvben, abban biztos vagyok.

Nálam ez nagy szó, mostanában nagyon megnézem, mit veszek meg, de legfőképpen semmit.

Nemsokára interjút is készítek Sansával.

Lessétek a blogot serényen.

És aki kérdezni szeretne tőle, az nyugodtan írjon nekem.

Felteszem én a kérdést neki.

 Borító nincs a történethez, de én így képzelem el:

Kék, hosszabb fű az előtérben, háttérben egy szőke kicsi lány sétál a nyomornegyed felé.