Lányok a kastélyból és amit a szerzőről tudni kell

Hogyan jött az ötlet, hogy egy még új, friss íróval készítsek interjút?
A Kiskegyedben felkeltette az érdeklődésem egy cikk, pedig nem szokásom Kiskegyedet olvasni.
A cikkben Rupáner-Gallé Margóról volt szó és anyukám szülőfalujáról Hartáról, na meg az akkor, frissen kijött könyvéről...
Rögtön felkaptam a fejem, így természetesen elolvastam a cikket és a könyvet feltettem a beszerzendők listájára.(Lányok a kastélyból)
Közben kiderült hogy több szálon is ismerősnek kellene lennünk és mégsem sikerült eddig még találkoznunk.
Sorsszerűnek éreztem, hogy mindenképpen megkeressem és interjút készítsek vele.
Ami kicsit nehezített a dolgon, hogy  angyali kislánya mellé egy pici újszülött babát is haza vihetett nemrégiben. Így nem akartam zavarni az újdonsült családod.
 De remélem hamarosan élőben is tudunk találkozni, nem csak interneten keresztül beszélgetünk.


Ime az interjú:

– Hogyan kerültél kapcsolatba az írással?

Erre a kérdésre nehéz válaszolni, de minden bizonnyal még valahol az iskolapadban kezdődhetett. Amióta megtanultam a betűket, imádok olvasni, az írással pedig egy eszközt kaptam a kezembe, hogy megírhassak olyan történeteket, amiknek én irányítom az eseményeit és a végkifejletét, illetve az én értékrendem szerint vannak felépítve.

– Hogyan tudod egyeztetni a családot az írással? Hiszen két csodaszép kislányod van és ők bizonyára sok munkát adnak neked.

Erre azt kell válaszoljam: eddig nagyon egyszerűen. Mivel általában késő estétől éjszakába nyúlóan van az az intervallum, amikor írok, így nem okoz különösebb bonyodalmat.

– Van időd mellettük írni máskor is napközben?

Amikor alszanak, vagy amikor Laura elmegy valamelyik családtaggal „csavarogni”, ahogy ő mondja. De ennek az eseménynek egybe kell esnie azzal, hogy Liza aludjon, és nekem ne legyen semmi fontos elintéznivalóm otthon. Erre pedig igen kevés az esély, így általában maradnak az esték.

– Van külön olyan napszak, amikor jobban jön az ihlet?

 Vagy amikor éppen eszedbe jut valami érdekes, papírra veted?

Nagyon ritkán fordul elő olyan nap, hogy ne írnék legalább egy keveset, erre pedig, mint már említettem, leginkább este kerülhet sor. Tehát igen, tulajdonképpen van olyan napszak, amikor mindig írok. Ha eszembe jut valami nap közben, azt sem szoktam papírra vetni, egyszerűen megjegyzem, és adandó alkalommal előhívom.

–Kisgyerekes anyukaként fontosnak tartom már korán a gyerekek olvasási szokásait megalapozni.

 Melyik könyv lesz az, amit feltétlen a gyermekeid kezébe fogsz adni?

A Légy jó mindhalálig. Benne van minden erény és emberi érték, amit én nélkülözhetetlennek tartok, és amiket szeretnék, hogy a gyermekeim számára is ugyanilyen jelentőséggel bírjanak.    

– Te hogyan próbálod majd az olvasás felé terelni őket?

Minden este mesét olvasok Laurának, idővel majd Liza is csatlakozik, illetve már velünk is tartott néhány alkalommal, amikor éppen ébren volt. Szerintem az esti mese egy biztos alap, „terelni” pedig leginkább azzal fogom őket az olvasás felé, hogy én magam is nagyon szeretek olvasni. Úgy gondolom, ha ezt látják a kezdetektől, számukra is természetes lesz.  

– Vannak kedvenc könyveid?

Nem szoktam kedvenc könyveken gondolkozni, de az első, ami most eszembe jut az Saint-Exupéry-től A kis herceg.

– Melyik könyv az, amit feltétlen ajánlanál, miért?

És melyik az, amit nagyon megbántál, hogy elolvastad?

Olyan, amit feltétlenül ajánlanék, sok van, így nehéz választani. Van azonban a könyvespolcomnak egy lakója, ami különbözik a többiektől. A másság abból ered, hogy szinte évről évre újra elolvasom. Nem azért, mert annyira szeretem, hanem azért, mert eddig minden olvasásnál más benyomásom alakult ki vele kapcsolatban. Továbbra is úgy érzem, hogy többször el kell olvasnom ahhoz, hogy egyszer megértsem teljes valójában. Nem véletlenül emlegetik „örök történet”-ként, számomra biztos, hogy az marad. Ez pedig nem más, mint az „Üvöltő szelek” Emily Jane Brontë-tól.

Nem szoktam megbánni a rossz könyvek elolvasását sem, mert még azokból is lehet tanulni, bár akadnak olyanok – mint például a szürrealista és expresszionista művek, vagy Voltaire morbid humora –, amik aztán végképp távol állnak tőlem.

– Van írói példaképed?

Ilyennel sajnos nem szolgálhatok, nem választottam példaképet. Sok írót szeretek, mindet másért-másért, de felnézni igazán csak akkor tudnék bárkire, ha magánemberként is lenne alkalmam megismerni.

– A karaktereket valakiről mintázod, vagy fejben születnek meg?

A karaktereimet nem mintázom konkrétan senkiről, de utólag véltem már felfedezni hasonlóságot bizonyos jellemvonásokban, viselkedésformákban általam ismert emberekkel. Ez azonban nem tudatos, és nem is általános.

– Ha elakadsz az írásban, mi ad inspirációt?

Még nem akadtam el az írásban. Olyan már előfordult, hogy aggódtam napközben, ha a folytatásra gondoltam, mert semmi ötletem nem volt. De amikor leültem a géphez, a történet mindig folytatódott, sokszor még engem is meglepve.

– Egy eldugott kis faluban laksz ( Harta ), szerinted mennyivel volt nehezebb dolgod az írással, mint a Pesten élőknek?

Nem hiszem, hogy nehezebb dolgom volt. Úgy gondolom, nagyon szép helyen élek, egy kedves közösségben, ahol harmónia és nyugalom vesz körül. Ez rengeteg inspirációt ad.

– Jelenleg mit olvasol?

Jelenleg Dr. Csernus Imre Ki nevel a végén? című könyvét olvasom, ami számomra most elsősorban pedagógusként aktuális, de szülőként is roppant a tanulságosnak érzem a jövőre nézve.

– Mesélnél nekünk egy kicsit a most készülő írásodról? De csak ami már publikus...

A Nászajándék Salzburgból a következő kiadásra váró írásom. Ez egy romantikus történet, ami a Lányok a kastélyból című regényem folytatása. A héten lett túl az utolsó korrektúrán, igazán nincs vele több dolgom. Amin ténylegesen dolgozom az a harmadik rész, melyben ezúttal Márai Izadóra életébe pillanthatunk bele, és a „Malom a tóparton” címet viseli.

– Mennyi beleszólásod volt a könyv kiadásából? (Borító és ilyesmik...)

Mindenről kikérték a véleményemet, rendszeresen tájékoztatva vagyok az új fejleményekről. Szerkesztés után is átnézem a könyvet, a jóváhagyásom nélkül semmi lényeges nem változhat. Ezek apró változások, a fő momentumok nem változnak, apróbb igazítások lehetnek, hogy a történet ne fusson mellékvágányra.

– Hobby? Mesélhetnél bőven róla...

Mivel nagyon sok minden érdekel, így hobbim is akad jó pár, más kérdés, hogy időm kevésbé. Amikbe eddigi életem során bele-belecsíptem: szertorna, zongora, éneklés, tánc, aerobic, spinning, hastánc. Ezek olyan dolgok, amiket egy-kettő, esetleg több évig csináltam, de mára már nincs rájuk időm. Amik ma is aktív hobbijaim és szinte egytől egyig gyermekkorom óta elkísérnek, azok az olvasás, a lovaglás, a főzés, a kézműveskedés, és végül, de természetesen nem utolsó sorban az írás.

– Mit szólnak ahhoz a falubeliek, hogy írsz? Családod? Barátok? Rokonok?

Természetesen mindannyian nagyon örülnek, és maximálisan támogatnak mindenben. Bár elsőre sikerült őket meglepnem, mert egyáltalán nem tudtak róla, hogy írok.

– Mondj magadról 3 személyes dolgot, amit megosztanál az olvasóiddal.

Imádom a gyerekeket, pocsék vagyok matekból, és nem vagyok anyagias. Hirtelen ezek jutottak eszembe.

– Melyik könyvet vinnéd magaddal egy lakatlan szigetre?

A Robinson Crusoe-t, vagy egy cserkész-könyvet. Hátha hasznukat venném.

– Mit szólnál ahhoz, ha megfilmesítenék a könyvedet? Kiket képzelsz el szereplőnek?

Meglepődnék, és nagyon örülnék, de elképzelésem sincs arról, kiket szeretnék szereplőnek. Mivel minden szereplőmről saját kép él a fejemben, természetesen hozzájuk hasonló lenne a legideálisabb. Lévén pedig, hogy nem hírességekről lettek mintázva, egyikre sem hasonlítanak, így valószínűleg általam nem ismert színészek és színésznők jöhetnének szóba, ha engem kérdeznének. De nyilván nem tiltakoznék a hírességek ellen sem, ha arra kerülne sor.

– Melyik könyv az, amire jelenleg a legjobban vágysz most? Hátha valaki olvassa pont az interjúnk és meglep vele.

Nagyon kíváncsi vagyok Trux Béla A templomos lovagjára, bár idő hiányában egyelőre esélyem sincs az elolvasására. Az a könyv nem olyan, amit majd napi egy-két oldalával szeretnék olvasni, úgyhogy még várat magára.

– Mit szeretsz a legjobban az írásban?

Azt, hogy általa megírhatok olyan történeteket, amiket szerettem volna elolvasni, de ez idáig senki nem írta meg.

– Ha bárhol máshol élhetnél, hova költöznél?

Sok hely van, amit szívesen megnéznék, esetleg hosszabb időt is tartózkodnék ott. De nem költöznék sehová, mert az otthonom itt van Hartán, ahol a családom és a gyökereim.

 Egy kis összegzés Margóról a saját szemszögemből.

 Beszélgetéseink által egy roppant kedves és intelligens nőt ismerhettem meg, aki nincs elszállva az ismertség miatt. 

Egy szépséges kis faluból tör az ismeretség felé, közben neveli lányait, háztartást vezet és próbál némi időt magára, az olvasásra is szakítani. Nem hagyta el magát, mer nő lenni és roppant csinos is.

Sokat beszélgettünk gyerekekről, családról és sok közös ismerős, pont is van az életünkben.

Blogot is vezet, igaz nem a könyvéről és a készülő könyveiről, hanem az életébe enged némi bepillantást .

Amit élmény volt olvasni.

 http://lifemagazin.hu/eletmod/babanaplo-1-a-szules-es-liza-erkezese

http://www.kiskegyed.hu/baba-mama/baba-mama/babanaplo-liza-laura-117583

Nagyon szépen köszönöm az interjút és remélem hamarosan a könyvedről is tudok majd írni egy postot.