Stephenie Meyer: A burok
A Földet elfoglalta a világűrből érkező idegen faj, amelynek tagjai irányításuk alá vonják az emberek elméjét, miközben testüket érintetlenül hagyják. Az emberiség túlnyomó része feladta, az ő testük már csak egy burok. A betolakodók a Földet paradicsommá változtatták. Saját maguk számára. Amikor egy nagy hírű, különc, világról világra vándorló lélek érkezik a bolygóra, az utolsó lázadók egyikének testét kapja ittlétéhez. A Vándor, aki Melanie Stryder testébe költözik, ismeri a nehézségeket amelyekkel szembe kell néznie egy emberi burokban élve. Egyvalamire azonban nem készült fel: hogy új testének előző lakója nemhogy nem költözött ki a burokból, de egyenesen visszaköveteli a tulajdonát. Melanie megtölti a Vándor elméjét az emlékeivel és képekkel a szerelméről, aki egy távoli helyen bujkál, és még mindig nem adta fel a harcot az idegenek ellen. Mivel a Vándor képtelen ellenállni a rátörő érzelmeknek, vágyakozni kezd a férfi után, akivel még soha nem találkozott. Aztán egy váratlan fordulatnak köszönhetően Melanie és a Vándor szövetségesekké válnak, és a két lélek ugyanabban a burokban vág neki az arizonai sivatagnak, hogy megtalálják a férfit, akibe mindketten szerelmesek…
Nem szeretem az ilyen sci-fi jellegű könyveket!
De ez nagyon jó volt. Pedig azt gondoltam hogy Stephenie nem fogja tudni utolérni a Twilight-ot.
Nemhogy utolérte, de le is kőrözte számomra ezzel a történetével.
Nagyon jól leírja az emberek jellemét, a gondolatait,a kinézetét.
Tetszik a befejezése nagyon. Mindenkinek ajánlani tudom csak.
Nyaralás közben olvastam és így is alig bírtam letenni, már régen olvastam ilyen jó könyvet.:)
Szólt a 2011-es rövid értékelésem. Most egy kicsit leporolnám ezt a Mini Könyvklub kedvéért és írnék hozzá, némi bővebb értékelést. Olvasni nem olvasnám újra azért...
Nem kenyerem a Sci-fi. De néha azért megingok és elég jó könyveket fogok ki. Ezúttal is így jártam szerencsére. Megkockáztatom, nekem jobban tetszett ez a kötete Meyer kisasszonynak, mint a Twilight. A karakterek élethűbbek, összetettebbek, érdekesebbek. Maga a gondolat, hogy idegenek érkeznek és a testünk felett veszik át az irányítást, de minden marad a régiben, nagyon jó. Tetszik, hogy Melanie kettő az egyben. Így az emberi érzések, gondolatok, emlékek is megvannak benne és az idegen lényé is. Szerettem a fejében lenni. Szerettem a küzdelmét a hiábavalóval. Az emlékeket ahogy elárasztják az "űrlényt" és felfedezi az élet, az emberlét, a szerelem, a barátság érzéseit.
Az izgalmi faktor is megvan, hiszen van itt üldözés, bujkálás, ellenállás. Néhol nem sikerült túl jól ez a része, kicsit hiteltelen, de azért közepesen elmegy kategória.
A szerelem pedig mindent visz. Ezúttal is. A könyv fő mozgatórugója. És ez adja a történet sava-borsát. Ha nem lenne, akkor egy átlagos sci-fit tartanánk a kezünkben és hamar fel is adtam volna.
Szerettem a vívódásokat, az érzelmek garmadáját.
Az ellenállók lenti életét, ahogy berendezkedtek a mindenáron túléléshez, a harchoz és nem adják könnyen maguk.
Sajnálom, hogy folytatása nem várható. Harcoltam volna még az ellenállással szívesen...
A film sajnos nem adta vissza a történet érzelmi oldalát, ami fő vonzereje a könyvnek. de nézhető azért. néhol látványos megoldásokkal.
A borítója is nagyon szép.
Agave kiadó:
http://www.agavekonyvek.hu/
528 oldal
saját
10/9
De jó, hogy nem csak szerintem körözte le a Twilight-ot! :) Mondjuk nálam újraolvasós lesz.
VálaszTörlés