Nem könnyű erről a könyvről írni. Szerintem nem napokat, hanem heteket ültem az értékelésen. Újra át és átírtam. De végül útjára bocsátom, mert a könyv megérdemli, hogy írjak róla.
Mikor megláttam a fordító nevét, biztos voltam benne, hogy elolvasom. Kleinheincz Csilla nekem a legjobb biztosíték arra, hogy a könyv nagyszerű és tutira nem nyúlok mellé. Fumax kiadó is, úgy általában. De Csilla igazi adu ász. Ahogy forgatja a szavakat, az maga fegyver. Át tudja adni a hangulatot, a stílust is, nem csak szavakat pakol egymásutánban, szövegeket fordít. Mondhatni a könyvei rajongója vagyok. Így némiképp elfogult is vagyok a történettel.
Nos, az írónő (fordító) most is hozta a formáját. A könyv felkavaró, szívig hatoló, meghökkentő, megrázó, szórakoztató...és még órákig tudnám sorolni a jelzőket, de nem teszem.
Tartalmilag megfoghatatlan. Egyensúlyoz a veszélyesen brutális valóság és az elmosódott, megfoghatatlan mese, természetfeletti vagy varázslatos között. Igazán veszélyes könyv, mert így mindenki azt lát bele a történetbe, amit akar.
Érzések garmadáját váltja ki belőlünk. Engem végig a hideg rázott. Nem tudom, hogy Csilla míves szavai ilyenek, vagy maga az író is izgalmas szövegkultúrával rendelkezik...De nem könnyed esti olvasmánynak titulálnám. Pedig úgy indítottam neki a könyvnek. Csak gyors bele kezdek és elalvás előtt olvasok pár oldalt, megnyugvásul, ellazulásnak, kikapcsolódásképpen. Hát nem ez a legalkalmasabb kötet erre. Csak úgy ontja a feszültséget, jó thriller módjára.
Kicsit olyan érzésem volt a természetfeletti részeknél, mintha be lennék rúgva/állva/bódítva. Egy függöny részbe bele kap a szél, fellibben valami, majd vissza is ejti azt. Egy kicsit látok valamit vagy mégsem? Beleképzeltem a dolgokat vagy ott is vannak?
A szereplők is megfoghatatlanok, kiismerhetetlenek, messziek. De talán ez adja az izgalmasságát a történetnek. Nem a szokványos. A szomszéd is lehetne vagy a sarki zöldséges, de mégis oly távolinak tűnik. Mintha velünk nem történnének ilyen dolgok. Pedig de. Csak ki kell nyitnunk az újságokat vagy bekapcsolni a TV-t.
A szereplők: A Hölgy nagy kedvencem lett érzéseivel, empátiájával, sejtelmességével.
A bukott pap, a bűnösök, az igazgató...mind-mind izgalmas karakterek, akik szép lassan viszik előre a történetet bússágával, töménységével együtt.
Töménységével, mert bizony tömény dráma, fájdalmasság, sötétség. Néhol egy kis fénypászma, de kihuny az is egy idő után. Totális letargia, bizonyosság, hogy ide sosem akarok kerülni.
Nézzük ami biztos. Egy börtön a semmi közepén, ami a legrosszabbnál is rosszabb. Egy élhetetlen élet, ahol eleve mínusszal indultak. Kilátástalanság. Embersorsok. Drámák.
A dolgok mögé nézet az író. Hiszen a legrosszabban is van egy csipetnyi jó. Ahogy a makulátlan sem teljesen az, van benne némi rossz is.
Te elképzelted már, hogy milyen lehet az az élet, ahol semmi esélyed? Ahol a megváltó végre vágysz? Mert a halál százszor csábítóbb, mint az élet! Ahol sosincs világos? Ahol mélyen elzárva vagy és sosem kerülhetsz ki? Vajon milyen cselekedet kell ahhoz, hogy annyira bezárjanak, hogy még a kulcsot is eldobják?
Bizony mégsem vagyok elégedett az értékelésemmel. Egy nagy kupac szó Csilla és Rene írásához képest. Nem tudom még csak megközelíteni sem nektek a könyv milyenségét.
Sejtetni, mint az írónő, talán. De nem többet.
Egy olyan könyv, amin izgulhatsz, drámát olvashatsz, sejthetsz, érezhetsz, várhatsz...
Ha a kézzel fogható dolgokat szereted és a szájba rágós mondatokat, akkor nem a te könyved. Ha a természetfelettit és a drámát nem kedveled, akkor sem ajánlom neked. Viszont ha egy jót akarsz olvasni, akkor vedd kezedbe mindenképpen!
A borítót értem és nem ronda a maga nemében, de nem adja vissza a hangulatot és a tartalmat.
Elmosódott, ködös, igazi lovakat jobban el tudtam volna képzelni a rácsok mögött.
Köszönöm az élményt a Fumax kiadónak!
Fülszöveg:
“Még a szörnyeknek is szükségük van a békére. Még a szörnyeknek is szükségük van valakire, aki valóban meg akarja hallgatni – és hallani – őket, hogy egy napon megtaláljuk a szavakat, amelyek többek üres dobozoknál. Talán akkor megakadályozhatjuk, hogy a hozzám hasonlók létrejöjjenek.”
A szigorúan őrzött börtön halálsorán raboskodó fogoly egyedüli menedéke a megálmodott szavakban rejlik, a nyelv hatalmán keresztül megteremtett világban. Nincsen neve, nem tudjuk a bűnét sem. De figyel, megérzi azt is, amire mások képtelenek. Látomásai, melyekben aranyszőrű paripák vágtáznak a börtön alatt, és olvadt fémként csurran hátukról a hőség, a börtönélet pusztító erőszakosságával ötvöződnek.
Két kívülálló lép világába: egy bukott Pap és a Hölgy, egy nyomozó, aki eltemetett morzsákat kutat a rabok múltjában, amelyek megmenthetik a kivégzésre várókat. Egy York nevű gyilkos múltjába ásva fájdalmas titkokra bukkan, amelyek felülírják a megszokott elképzeléseket áldozatról és bűnözőről, ártatlanságról és bűnösségről, míg végül a Hölgy saját megdöbbentő múltjára is fény derül.
És a rab várakozik, várja, hogy az ő történetét is meghallgassa valaki.
Mert még a szörnyeknek is van történetük.
Ez a fájdalommal teli, ugyanakkor költői regény emlékeztet a mindannyiunkat összekötő emberségre, és arra, hogy még a legszörnyűbb, rémálomba illő valóságban is létezhet szépség és szeretet.
A kötetet a neves műfordító és írónő, Kleinheincz Csilla ültette át magyar nyelvre.
RENE DENFELD hivatalos munkaköre szerint nyomozó, méghozzá a halálsoron várakozó elítéltek ügyeit deríti fel minél alaposabban, hogy minden kétséget kizáróan tisztázza bűnösségük kérdését. Publikált már többek között a világ egyik legrangosabb újsága, a New York Times hasábjain is. Az elvarázsoltak az első regénye, előtte három szociológiai-kulturális témájú kötete is megjelent. Három örökbe fogadott gyermeket nevel.
Fumax kiadó
222 oldal
Fordította: Kleinheincz Csilla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése