Nem hittem, hogy könyv tud még újat mutatni nekem, elámítani és olyan mélységekbe röpíteni, mint a Gyűrűk ura. Ráadásul egy ifjúsági könyv? Biztos nem!
Ez a könyv márpedig mégis! Nincs kiemelkedő újdonság benne. Nem operál felejthetetlen karakterekkel. Nem egyedi fantasy vonulatot visz. Mégis megragad és nem ereszt. Két héttel ezelőtt olvastam és azóta is hatással van rám. Eszembe jutnak apró szikrák, beszólások, mondatok, összefüggések, a hangulata. Az írónő nagyszerűen csűri-csavarja a szavakat! Elképesztő "látványvilágot" tár elénk, élénk fantáziáján és írói tehetségén keresztül. Kicsit az volt az érzésem, hogy az apró részleteket innen-onnan elcsente, de csak az elején. Utána tovaszállt ez az érzés.
Méltó utódja Harry Potternek, a Gyűrűk urának és az Álomhajszának. Olyan könyv, amivel számolni kell! Remélem akkora sikere is lesz!
Egyszerűségével, ám mégis rafinált kidolgozásával olyan könyv, amit bátran a kezébe adnék mindenkinek. Lehet férfi, nő vagy egy tini!
Mindenki megtalálja benne azt, ami a kezébe ragasztja a kötetet!
Tiszteletre méltó hosszúságú és mégis kiolvastam 3 nap alatt. Ha tehettem volna, alvás helyett is olvasom. Nehezen tettem le utazás közben is. Férj szólt rám, hogy haza értünk, kiszállsz még a kocsiból ma?
Hiába, megfogott a könyv.
Kidolgozás annyira aprólékos. Minden a helyén van benne. A történet elhelyezése, a világfelépítés, az atmoszférája gondosan megkomponált és alaposan, a részletekig , logikus, összefüggő. Alapos volt az író. Nem találtam semmi belekötni valót, még nagyítóval sem.
A szereplőket amilyen nehezen szerettem meg, annyira nagyon a szívemhez nőttek a végére.
Az elején tartottam a távolságot tőlük. Biztosra vettem, hogy a főszereplőn kívül senki sem fog érdekelni, érdekesnek lenni. Ophélie, a hősnőnk egy fiatal, esetlenke lány, aki tudja, érzi hogy valami nagyra hivatott, pedig ő csak élné a saját életét, mindig hókuszpókusz, bonyodalom nélkül. Csak hát annak a fránya életnek is van beleszólása! Vele az elejétől kezdve rokonszenveztem. Tipikusan olyan nő, amilyen én is vagyok, így könnyű vele azonosulni. Az az érdekes, hogy nem igazán az ő bőrébe bújtam bele. Az írónő ügyes írásmódjával elérte, hogy apránként ismerjem meg, mint egy vele tartó kis szellem vagy barát.
Szürke kis egyszerű lány a felszínen, ám alatta igazi női hős. Nem dagad a muszkliktól, a nyelve sem penge éles, de nem is a könnyen elnyomható, folyton megvédeni kellő hölgyemény. Mindig jókor van jó helyen. Jó emberekkel barátkozik. Tudja kinek higgyen, nem ámítja el a széptevés, a dolgok mögé lát. Igyekszik vállalhatóan, elvei szerint élni. És bizony ennek a kishölgynek varázsos képességei is vannak ám, amit nagyon irigylek! Olyan átalakuláson megy át a könyv VÉGE feliratáig, hogy az tankönyvbe illő. De becsapós ám. Ő ilyen volt az elejétől is, csak nem tudta bizonyítani nekünk, mert nem volt lehetősége rá.
Thorn, a férfi szereplő igazi kemény dió és talány az olvasóknak. Míg Ophélie szívét beveszi, addig minket is lassacskán meghódít. De mivel is? Nem igazán tudnám megmondani. De szerintem hősnőnk sem.
A mellékszereplők is szerethető karakterek, a maguk módján. Fogjuk rá!
Jegyezd meg, hogy itt mindenki más, mint akinek gondolnád! Mint ahogy a történet során is rájössz, hogy semmi sem az, aminek kinéz. Valami mögöttes mindig van. Egy igazi ámítás az egész. Akár görbe tükör is lehet a valós világ számára.
Bevallom, a könyv annyira komplex, hogy kicsit túlmutat az ifjúsági történeteken. Ezzel nem butáznám le a tiniket, mielőtt valaki félre érti, hanem azt mondom, hogy mind nyelvileg, mind a történet kidolgozásában erős könyv. Nem butácska. Figyelni kell és nem felületes, könnyed olvasmány, hanem élvezhető ám összefüggésekkel teli, nyelvezetileg is izgalmas megoldásokkal dolgozó, profi karaktereket fölvonultató, aprólékos történet, szép vonalvezetéssel.
Repes a szívem, ha arra gondolok, hogy van még további része is a könyvnek. Bizony egy sorozat. Remélem eposzi hosszúságú, írja tovább a szerző a folytatásokat és hozzánk is el fog jutni. Mert ha nem, abba a szívem szakad meg. Bármikor újra olvasnám vagy folytatnám...
Azt hiszem figyelemmel kell kísérnünk a francia írókat ezután, ha ilyen csemegék kerülnek ki a tolluk alól!
Ha egy könyvet vehetnél csak meg ebben az évben, akkor ez legyen az!
A borítója remekül jellemzi a történetet. Talán valami sejtelmesség hiányzik belőle és ámítás, ami a történetben benne van.
A könyvet köszönöm a Kolibri kiadónak!
Fülszöveg:
Anima lakói szerint a tárgyaknak lelkük van, különös adottságaik révén pedig kommunikálni is tudnak velük. Ujjaik alatt összeforr minden, ami szakadt vagy törött, érintésük nyomán feltárul a tárgyak és használóik múltja is. Ophélie azonban nem csak ezért különleges: briliáns ügyességgel közlekedik a tükrökön keresztül.
Békés hétköznapjainak azonban a Matrónák döntése vet véget: el kell hagynia otthonát, férjéül pedig a megmaradt világ legrosszabb hírű Sarkáról származó, gyűlölt és rettegett kincstárnokot, Thornt szánják. De vajon miért éppen őt?
Új otthonában a Délibábosok trükkjeinek köszönhetően semmi sem az, aminek látszik. A lánynak az állandó káprázattal és a Sárkányokkal is meg kell küzdenie: a Légvár az a hely, ahol az ember a saját gondolataiban sem lelhet biztonságra. Ophélie ráébred, hogy a Légvár nemzetségei hatalmi harcának közepébe csöppent. Hogy megmeneküljön, álruhát ölt…
Történet egy felejthetetlen hősnőről egy részletgazdag és izgalmas világban, tele cselszövéssel és meglepetéssel.
Christelle Dabos trilógiájának első kötete számos irodalmi díjat nyert, és a legnagyobb francia kiadó, a Gallimard első könyveseknek járó elismerését is magáénak tudhatja.
Kolibri kiadó
580 oldal
Fordította: Molnár Zsófia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése