Josh Malerman Ház ​a tó mélyén

Egy kis zsákbamacska volt e kötet. Az író előző könyve nagyon tetszett, így nem volt kérdés, hogy a könyvtár polcáról jön velem haza ez is. Csakhogy kevésbé volt reklámozva, a borítója nem fogott meg és a fülszövegben sem voltam biztos. Ráadásul 160 oldalas kis csekélység, ami szintén kétkedésre adott okot. 
Kicsit félve kezdtem az olvasásba.
Végül kellemes csalódás lett. 
Gyorsan haladtam vele, mert izgalmas és megindító volt.
Lassan épül fel, kockáról kockára építkezik és válik letehetetlenné. 
Nincsenek hatalmas nagy történések, nincsenek ijesztő lényeg, nincs új, kiépített világ, sokszorosan fölépített karakterek, látványos dolgok. Ám mégis hangulatos, borzongós könyv, amitől bizony sokszor alaposan berezeltem, pedig nem is biztos, hogy az volt a cél. 
Adva van egy ház, ami víz alatt van és senki sem tud semmit róla. Adva van két fiatal, akik megtalálják e házat és valami mást is. Egymást.
Ifjúsági kategóriás, ám mégsem éreztem ezt. Teljességgel megállja a helyét felnőtt olvasmánynak. Van ugyan benne tini románc, de csak hozzátesz a könyvhöz. Sőt, inkább megélt felnőtteknek ajánlanám, mert ők már értik az elsőtől való rettegést, az első szerelem lényegét. Értik a ház metaforáját.
A lélekig hatol. 
Nem keresi a hogyanra és miértre a választ.
Csak megélni kell és vigyázni rá, hogy ne illanjon el. 
A szerelem és a ház között van egy kapcsolat. Ahogy változik az első, úgy alakul a második is.
Meglepő, romantikus, izgalmas, félelmetes? Igen. 
Ugyan akkor érzelmes, elgondolkodtató, emlékeztető a saját múltadra.
Írónk jelen esetben megint  élt a változatos és rejtelmes hangulatkeltés eszközével. A meglepetés, a szavak kimondott és ki nem mondott erejével. Egyszóval nagyot alakított ismét!
Köszönöm e nagyszerű élményt. Várom a további írásait, alás szolgája!

Fülszöveg:

Mindketten tizenhét évesek. Mindketten félnek. Mégis mindketten igent mondanak.

Tökéletes első randinak tűnt: végigkenuzni az ikertavakon, szendvicsekkel és sörrel a hűtőládájukban. Ám a két tizenéves, Amelia és James felfedeznek valamit a víz felszíne alatt, ami örökre megváltoztatja az életüket.

Két emelet.

Egy kert.

És a bejárati ajtó nyitva áll.

Egy ház a tó mélyén.

A fiatalok egyetlen szabályhoz ragaszkodnak: nem kérdőjeleznek meg semmit. Így teljes természetességgel veszik birtokukba ezt a mesés otthont. Persze, hogyan is létezhetne egy ilyen lenyűgöző hely ellenszolgáltatás nélkül? Ez túl szép lenne ahhoz, hogy igaz legyen. Miközben Amelia és James lépésről lépésre felfedezik a házat és egymást a hullámok között, egy örök igazság könyörtelenül bebizonyosodik:

Attól, hogy egy ház éppen üres, még nem biztos, hogy senki sem lakja.

Idézet:
Megrohanta egy látomás, ahogy fehér teste belecsobban a vízbe, és egyedül ő mozog, reszket a sötétségben, világítótoronyként hívva magához a tó lakóját, akár egy lepkéket csalogató lámpa.

könyvtári

160 oldal

Fumax kiadó