Meggie vagyok.
Cassandra sangue, vagyis vérpróféta, azaz a bőrömet ért vágás nyomán
kiserken a vérem és látom a jövőt.
Ugye nem hallottatok még rólam és fajomról?
Majdnem teljesen ember vagyok.
Kívülről senki meg nem mondaná, hogy nem teljesen az vagyok. Próféta és
irigyelt életű lány is egyben.
Ám ha jobban megismersz, rájössz, hogy az életem
nem fenékig tejföl. A hegeim senki sem fogadná el helyettem. És a jóslatokért
nem biztos, hogy mindig megéri.
Most sikerült megszöknöm. Egy másik fura világba
kerülök, szerencsés véletlenek folyamán.
Új társakat kapok.
Akiket nem tudok, nem megkedvelni.
Tanulom az új életem.
Tartsatok velem és fedezzétek fel a Mások
világát, de előtte olvassátok el olvasóm, Adri könyvmoly véleményét a
könyvemről.
A könyv impozáns megjelenésével felkeltette az érdeklődésem.
Az első oldalaktól kezdve, nem csak a külcsín, hanem a történet is
fenntartotta figyelmem.
Nem szeretnék tömény, kétoldalas ömlengést írni, nehogy azt
higgyétek, hogy megvették a kritikám. Mert bizony elég kritikus alkat vagyok,
mostanság meg pláne, szőrszál hasogatóan. De nem tudok nem jókat írni csak róla.
Az elmond mindent a kötetről, hogy utána két napig nem tudtam semmi
új könyvbe bele kezdeni, mert folyton ez járt az eszembe és szereplői?
Fantasy rajongó vagyok, imádom a szőrös négylábúakat és vámpírok
történeteit. Ezért sok dolgot meg is bocsátok e könyvek szerzőinek. De itt nem
volt egy apróság sem, amit meg kellett volna. Nem tudok semmibe sem bele kötni.
Kerek egészet alkot a kötet az elejétől kezdve a végéig, oda figyelve a
történésekre, a karakterekre, a nyelvezetre, írásmódra, a stílusra, minden
részletre, hogy helyén legyen.
Szóval nézzük az alapokat.
Vámpírok, vérfarkasok, egyéb lények. Egy ember közéjük keveredik,
aki történetesen nő. És persze első körben nem megeszik és egyebek, mint
szokták, hanem elkezdik védeni, majd megszeretni. Mindenki szereti vagy
szerelmes belé, esetleg majd fog.
Titkok és árulás, izgalom és lezárás.
Eddig jó nagy klisé kupacnak hangzik, ugye?
Pedig írónőnk tudta ezt az alapot úgy kalkulálni, hogy ne tűnjön
annak. Vitt egyediséget, apró csavarokat, új lényeket, tulajdonságokat a
történetbe, hogy nem tűnik fel cseppet sem az alapkoncepció.
Imádtam, hogy végre egyszer nem az ember a fő faj, hanem
ellenkezőleg, ő az, aki megtűrés határán éppen, hogy van. Lavíroz a
határmezsgyén.
Kedvenc részeim azok közül kerültek ki, mikor ezek a lények
összefogtak, együtt célt értek a "rossz" ellen, bármilyen csoportba
tartoztak is. Ez az a dolog, ami emberekkel nem fordulna elő sosem. Nálunk
sosem lehetne elérni az összetartozást, egymás segítését, mert mindig lenne
valaki, aki kilóg, nem vesz részt benne.
Amit még kifejezetten szerettem, az irónia és humor nem épp
alacsony százalékának egyvelege, ami kifinomult és nem eltúlzott.
A szeretet kifejezésének apró rezdülései. A lények szemszögéből
bele látni a gondolataikba.
Ráadásul a könyv gyorsan száguldó vonat benyomását keltette
bennem, mert robogott és robogott, üresjárat és unalom nélkül.
Ha éppen nem történt semmi jelentőségteljes dolog, akkor egy
elejtett morzsát kaptunk a világfelépítésről vagy valaki gondolataiba,
érzelemvilágába kalauzolt el írónőnk.
Nem nagyon tudok olyan szereplőt mondani, akit ne kedveltem volna
a "jó" oldalról.
Mondjuk, ez a jó oldal attól függ, honnan nézzük.
Ha emberként olvasom, nem engedve a csábításnak hogy szeressem a
különleges lényeket, akkor igenis kegyetlen világgal találom szembe magam. Nem
mindig pozitívak a reakcióik, a világuk. De akkor is sokszor jogosnak éreztem
kegyetlenségük, morcosságuk, zárkózottságuk.
Ha az ő szemszögükből olvasnám a történetet, akkor pedig végképp
nem tudnék szabadulni varázsuk alól.
Pedig nem vagyok rajongó tinilány, aki bármit megtenne egy vámpír
harapásáért.
De nem tudtam sehogy sem, nem szeretni őket.
Külön-külön is megemlíteném némelyüket.
Kedvencem a hollók voltak szertelenségükkel, vicces apró
dolgaikkal.
Vagy imádtam a különleges pacikat is.
"Grizzly" pedig szintén belopta a szívembe magát.
Fő karakterek közül most nem említenék meg senkit. Nem emelem ki
őket a névtelen homályából. Ismerjétek meg őket a könyv lapjai által.
Jól kivitelezett szereplőket kapunk. Erre sem lehetett
panaszom.
Logikusan cselekednek, értelmesen beszélnek, hibáznak néha, szeretnek,
ha érdemesnek találnak, nem bugyuták vagy korlátozottak...
Maggie pedig eszményi főszereplő. Könnyű vele azonosulni vagy meg
szeretni. Néha butácska, a körülmények hatása miatt, de érthető módon. Naiv sok
kérdésben és tapasztalatlan. Ezt szintén a körülmények számlájára írnám.
De érző szívű, szerető lány, aki segít az elesettebbeknek, a jó
oldalért harcol bármi áron. Segít, ahol, és akinek tud.
Logikátlanság. Nem szívesen olvasok olyan könyvet, ami hemzseg
ettől. Itt is tapasztaltam két kisebb zavaró tényezőt. De tényleg csak apró,
így figyelembe sem vettem. Csoda, hogy a szemem elé került egyáltalán és nem
siklottam el felette.
Lehet, hogy ez a tény mást elbizonytalanít, de ne tegye. Nem is
biztos, hogy észreveszi, amit én.
Ne fossza meg magát egy remek fantasytől.
Azt hiszem a könyv visszahozta a kedvem e stílushoz, pedig az
utóbbi időben jócskán megcsappant.
Nem találtam jelentős, nem tucat fantasyt vagy dagályos, esetleg
túl könnyű történetet mostanában.
De most visszahozta a kedvem...
Továbbá új, kedvenc írónőt avattam! Mikor érkezik az új rész vagy másik sorozata?
A könyvet köszönöm a Twister média kiadónak!
512 oldal
Fordította: Bozai Ágota
Fülszöveg:
Meggie Corbyn cassandra sangue, vagyis vérpróféta, azaz ha a bőrén vágás nyomán kiserken a vér, látja a jövőt. Meggie ezt a különleges képességét inkább átoknak, mint áldásnak tekinti. Meg nem szabad ember. Tartógazdája rabszolgaságban őrzi, hogy csak ő szerezhessen tudomást látomásairól. Meggie azonban megszökik és az egyetlen biztonságos hely, ahol elrejtőzhet, a Lakeside Udvar nevű üzleti negyed, amit a Mások működtetnek.
Az alakváltó Simon Wolfgard vonakodik felvenni az Emberi összekötő állásra jelentkező idegent. Egyrészt azért, mert úgy érzi, hogy valami titkot rejteget, másrészt azért, mert nincs emberi prédaszaga. Ám egy erősebb ösztön arra készteti, hogy mégis alkalmazza Meggie-t. Amikor megtudja róla az igazat, és azt is, hogy a kormányhatóság körözi, Simonnak el kell döntenie, vajon megéri-e, hogy bekövetkezzen az emberek és a Mások között szinte elkerülhetetlen harc.
Idézet:
Még a barátság is tud fárasztó lenni, különösen, ha az ember barátai nagy és szőrös lények és szeretnek testileg érintkezni az emberrel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése