Ez a képecske nem adja vissza az eredeti borító szépségét.
Egyszerűen annyira gyönyörű, hogy percekig forgattam csak, mikor megérkezett. Jó ránézni.
Anne Rice könyveket a régmúltban csak úgy faltam. Kevés részt nem szereztem meg valahogy. És ki más is lett volna a kedvencem, mint Lestat, a kópé királyfi.
Aztán valahogy elfelejtődött vagy nem került a kezembe új könyve. Talán a legutóbb olvasott kötet kis csalódás volt. Nem tudom megmondani mi okozta, de kimaradt Anne Rice a jelenlegi kedvenceim sorából.
Aztán megjelent ez a szépséges borítós könyv és tudtam, hogy nekem ez kell! Olvasnom kell!
Így nagyon megörültem, mikor a Libri kiadó rendelkezésemre bocsájtotta. Ezúton is köszönöm nekik.
Kicsit halogattam az élményt. Féltem és vártam is.
Aztán nem bírtam tovább és kézbe fogtam. Nem bántam meg.
Olyan jó volt megint a Halhatatlanok között bolyongani. Mindenki kapott egy picurka részt a könyvben, így barátként üdvözölhettem a régen "látott"ismerősöket, meglepődve olvashattam még általam nem olvasott nevekről. Új Halhatatlanok kerültek a képbe és új természetfelettiek is( nem csak vámpírok).
Sok-sok szereplőt vonultat fel a könyv.
Ebben megvan az a buktató, hogy a karakterek nincsenek eléggé kibontva, nem kapnak igazi jellemet.
Itt ezt okosan kikerülte írónőnk. Mindenki kap egy fejezetet, ahol elmeséli történetét és megismerjük bővebben, meghallgathatjuk gondolatait, a világhoz és a többi szereplőhöz fűződő viszonyát. Így aki alig ismeri Lestat világmindenségét, az is képben lehet, ha csak ezt a kötetet olvassa. Mégis kényelmetlenül érezheti magát tudatlansága miatt, mert a könyv folyton visszautal az előző történésekre.
Lestat van a középpontban, ő a karmester és mindenki "csak" zenekari tag és hajlong körülötte. Erősíti az hős szerepét, nagyságát. Így nem volt annyira szimpatikus, mint egykoron. Bár már akkor is voltak fenntartásaim vele.
A többiek is vannak, elvannak.
A történet nagyon töredezett lett. Sőt, inkább olyan érzése van az embernek, hogy egy bevezetőt olvas végig és történet még el sem kezdődött...
Pedig igen. A végén a sok fejezet összeáll eggyé, kibontakozik a konfliktus is és lezárást is kapunk. Utóbbi elég gyors, de kevésbé meglepő, túl kiszámítható.
De ezt nem bántam, mert a leíró részek kárpótolnak mindenért. Annyira szépen, érzékletesen ír Anne, hogy eszméletlen. Példát vehetne sok kezdő(és kevésbé kezdő) író. Szívesen a kezükbe nyomnám a könyvet, hogy így alkossatok. Ilyen színesen, kifejezően, ilyen szép szóképekkel.
Nem csak a szereplőket vagy a helyszínt írja le nagyszerűen, hanem az érzéseket, gondolatokat is. Ez a legnagyobb erőssége a könyvnek.
Leledzik benne pár magvas gondolat az életről, barátságról, szerelemről, a világról.
Már-már kedvem lenne halhatatlannak lenni...
De ettől elriaszt a vér, a földben alvás, az öröklét és az, hogy elmúlik mellettem az élet és mindenki, csak én maradok.
Meg hát itt van ez a "mindenki szeret mindenkit" filing, amit nem biztos hogy bírnék hosszabb távon. Kicsi az esélye, hogy nincs csata, nincsenek villongások, egymás felülmúlása, utálata...bármi, csak világbéke.
Márpedig úgy tűnik ebben a könyvben majd mindenki megússza és szeretik egymás, míg meg nem halnak. Akarom mondani örökre, mert nem halnak meg sosem...
És hogy a fantasy majdnem fantasztikus-misztikus-sci-fibe csap át egyes momentumaival? Meglepő volt, ám meglehetősen felesleges is.
Ami azért még tetszett, az az, ahogy a régmúltból szép lassan átjövünk a jövőbe, annak minden új vívmányával, könnyebbségével vagy épp ellenkezőleg, új nehézségeivel.
Elgondolkodik az ember, mely korszakban élne szívesebben...
Könnyen olvasható, gyorsan haladós könyv. A nyelvezete néhol kissé dagályos, de megfelel a kor és a stílus, a történet követelményeinek. Élvezhető és színes, izgalmas.
Kicsit túlírt, kicsit túl feszített, kicsit erőltetett, kicsit giccses és nyálas, következetlen, de mégis szerettem.
Visszahozott valamit a régi nagy rajongásomból és talán visszatalálok Anne Rice könyveihez újra.
Örültem, hogy újra részese lehettem.
Hogy van-e mondanivalója?
Talán csak annyi, hogy szép az élet, és éld túl mindenképpen!
A könyvet köszönöm a Libri kiadónak!
Libri kiadó
548 oldal
recenzió
Fülszöveg:
A világ megmaradt vérszívói közt káosz uralkodik… kárhozat és tűz, törvénytelenül burjánzó parazitasereg tombol mindenütt…
Egy Hang riasztja fel a föld mélyén szendergő öreg vámpírokat, azt parancsolja, válogatás nélkül égessék meg elszabadult ivadékaikat Párizstól Bombayig, Hong Kongtól San Franciscóig, szerte a világon. Fogy az idő.
Ismerős hőseink csapata, Louis, Armand és a legendás Lestat herceg, aki visszatér önkéntes száműzetéséből, nem kisebb kalandra vállalkozik, mint hogy rátalál arra a valakire – vagy valamire –, akinek a Hangja ezt a rejtélyes világot vezérli, és kideríti a szándékait.
Napjaink New Yorkjától az ókori Egyiptomig, Karthágótól a reneszánsz Velencéig végső küldetésre ébrednek az árnyékvilág legősibb és leghatalmasabb erői. Anne Rice legújabb regénye ott veszi fel a fonalat, ahol majdnem negyed százada a Lestat, a vámpír abbamaradt, hogy újult erővel ragadjon magával bennünket a Vámpírkrónikák feledhetetlen világa. De ez a könyv akkor is letehetetlen, ha nem ismerjük az előzményeket: az egész vámpíruniverzumot magában foglalja.
Idézet:
Része volt mindennek: az éjszakának, az édes, lágy esőnek, az illatos virágokkal és fákkal teli, suttogó kertnek, és az ágak között motozó szellőnek. És része volt a város zajának, mely körbevette, és a házból kiáradó, átható, csillogó muzsikának. Része volt a lába alatt zöldellő fűnek, és az aprócska, szárnyas lények hadának, akik már készültek szétrágni ennek az embernek a holttestét, amely gyámolatlanul várta, hogy megfelelő sírba helyezzék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése