John Cure Hontalan lelkek

John Cure első kezembe kerülő könyvét élvezettel, rettegéssel telve olvastam, így nem volt kétségem, ha egy kis borzongásra vágyom, a másik kötetét is meg kell szerezzem. Sikeresen meg is érkezett hozzám hétfőn a könyv. Ma csütörtök van. Azt vettem észre, hogy témája ellenére hihetetlen gyorsan elfogytak a lapok, pedig nem rövid, vékonyka, kis olvasmányról van szó. Vitt előre a cselekmény és a lendület. Igazándiból ez az első könyve Johnnak, csak beszerezhetetlen lett, míg a Mogul Kiadó úgy nem döntött, helyesen, hogy javítottan újra piacra dobja. Ez egy nagyon jó ötlet volt, mert ennek a thrillernek nem szabad feledésbe merülnie. Nem tudom, mennyit javítottak rajta az első kiadáshoz képest, de egyszerűen hihetetlen, hogy egy első könyves író ennyire összeszedett, teljes, hibáktól mentes, élvezetes könyvet hozzon össze.

A borító. Hát ez bizony megér egy misét. Nem az a tipikus, jaj de szép borító. Szó szerint a frász kerülgetett, mikor kézbe vettem. Azt hiszem, jó mélyen eldugom a polcomon, nehogy véletlenül is meglássák a gyerekeim, és rémálmaik legyenek tőle. De ez a veszély erősen fenyegetett engem is, pedig egy sort sem olvastam még belőle. Nem az a könyv és borító, amit szívesen olvasnék akárhol is. Érzékeny lelkületűeknek ijesztő, nyomasztó és sötét.

Miután kiijedeztem magam, megcsodáltam a dedikálást és a nekem szóló sorokat az írótól. Ezért érdemes olvasni és írni a könyvekről. Mikor személyre szóló dedikálás van benne, nem tucat. Majd eljött az este, és kézbe vettem a könyvet. Bevallom, nehéz volt kivárni ezt az időt.

Erős nyitány.  Baljóslatú, ijesztő, sokat sejtető. Azt hiszem, a kedves olvasó rögtön előzetest kap a könyv stílusából, tartalmából, és eldöntheti, van-e mersze tovább olvasni, vagy inkább örökre búcsút mond neki! Nem csak a borító beszédes, hanem a Prológus is. Bevallom, teljesen egyedül itthon, nem biztos, hogy lett volna merszem végigolvasni. Így is rezgett a léc.

A kedves író úr az egyik legfélelmetesebb dologgal ijesztgeti olvasóit… halott gyerekek szellemeivel. Továbbá a könyvben még két hatalmas félelmem teret kapott. Mintha John a tudatom mélyéről ásta volna elő a dolgokat, személy szerint, nekem szánva a riogatást. Kísérteties.

A történet sok résztvevős, szerteágazó. Az elején nem is sejtjük, kik a főszereplők, és kiknek szán csak mellékszerepet szerzőnk. Azért én szép lassan elkezdtem megkedvelni a megfelelő embereket. Főként az élő gyerekeket, akikben nem láttam a potenciális gonoszt. Ha már szereplők. A felnőttek sötétben tapogatóznak, nem is kicsit. Némileg tesze-toszák. Tele vannak félelmekkel, hibákkal, rossz döntésekkel, titkokkal és megemésztetlen múlttal. De ettől élők és hihetők. Még az FBI kemény zsarujai is hibáznak vagy meginognak. Nem elérhetetlen idealizált emberek.

Az író zseniálisan keveri a lapokat, sokáig sejtésünk sincs, mi történik itt, ki a hunyó, mik az összefüggések. Teljesen hétköznapi emberek, hétköznapi élethelyzetek, kevésbé hétköznapi gyilkosságok. Csak az a fránya gyerekdal és a gyerekek ne lennének. Ők már sugallnak valami fontosat, amit a könyvből kiragadott részlettel jellemeznék:

 „…Hintába ültetnek a valóság és a képzelet elmosott határán.”

És hogy nektek is kellőképpen borsódzzon a hátatok, íme, a gyerekversike:

“gyerekek lelke, sötét az este 

este, este, a gyereket leste

leszállt az éj, minden sötét

Gerald eljön a gyerekekért”

Meséltem a szereplőkről, akik sokan vannak és átlagosnak mondhatók, míg nem látunk a dolgok mögé. Meséltem a bevezetésről. Azt hiszem, a könyv atmoszféráját is leírtam ezer szinonimával, milyen sötét, baljóslatú, rettegős, félelmetes, hátborzongató, lélekig hatoló…

Már csak azt nem fejtettem ki, milyen könnyed a szóhasználat, gyorsan olvasható és élvezhető. Falod az oldalakat, és sajnos menthetetlenül gyorsan elfogynak. A párbeszédek gördülékenyek. A hangulatérzékeltetés kielégítő. A leíró részek alátámasztják a hangulat aláfestését. Részletes, pontos. Az apró komponenseket kirakósként gyűjtögeted, majd megérted azt, amit a főszereplők csak sejtenek…

Úgy gondolom, ez egy remek regény volt a kategóriáján belül, nagyszerű kivitelezéssel. Bátran ajánlom a thrillert kedvelőknek, vagy az éppen ezzel a műfajjal ismerkedőnek!

A könyvet köszönöm a Mogul kiadónak, Johnnak és a Kildara csapatának!

Fülszöveg:

Egy regény, amiben minden lehetséges. Egy amerikai kisváros, ahol szörnyű gyilkosságok történnek. Egy Átjáró, ami a szellemvilágot összeköti az élővel. Egy Dögkút, amiről legendák keringenek.

Clive Wallace kiegyensúlyozott, idilli kapcsolatban él feleségével, Susannával, és két kisfiával, Timmel és Robinnal. Megszokott életük azonban váratlan fordulatot vesz, amikor a kisvárosban gyerekek tűnnek el nyomtalanul, miközben a szüleiket könyörtelenül lemészárolják.

Egy borús délutánon Tim és két barátja sárkányt eregetni indulnak a közeli tisztásra, nem is sejtve, hogy halálos veszély leselkedik rájuk.

Jack Homa, a város öregedő seriffje, próbál a rejtély megoldására bukkanni, azonban egyre nyilvánvalóbbá válik számára, hogy a kisváros lakói sötét titkot őriznek a múltból.
Mindeközben Clive-nak szembe kell néznie szörnyű rémálmaival, és eltitkolt múltjával, hogy a családját megmenthesse a borzalmaktól.

De kicsoda Gerald, aki kezében egy véres csákánnyal bújik meg a sötét árnyékban? És mit akarnak Robintól a halott gyerekek szellemei?

Mogul kiadó

432 oldal