Ó igen, megint egy dísztópia. De kicsit más.
Cecelia Ahern híres és ismert romantikus történeteiről. Több könyvét is
élvezettel forgattam vagy a kívánságlistámon van. Ezúttal tőle teljesen elérő
műfajú könyvvel jött ki, így persze hogy kíváncsi voltam az éles váltásra. Azt
kell mondjam, nem is ment neki rosszul. Sőt! Megmerem kockáztatni, hogy ez a
műfaj jobban is feküdt neki, mint a romantika. Korosztályi ugrást is
végrehajtott, mert eddig az idősebb nőknek írt főként, most a fiatalabb
generációt célozta meg, fiatalabb főszereplőivel.
A létrehozott világ, a szabályok érthetőek, alaposak, hihetőek és
értelmezhetőek. Azért némi gondom akadt vele, de csak egy aprócska. Lentebb
kitérek rá bővebben.
A történet közel áll a mai társadalmi normákhoz, Ahern nem változtatott
sokat a könyvben ezen. Talán azért is annyira dühítő és elhisszük neki, hogy
működne. Azért nehogy egy lelkes király vagy politikus eszébe jusson ám
megalkotni! Kizárt, hogy én bírnám.
Adva van egy társadalom, ahol nem mindenki kerül börtönbe, ha valami
"rosszat" cselekszik, hanem rásütik a Vétkes bélyeget. Ez szó szerint
értendő. Egy háromfős bizottság dönti el ki Vétkes és ki nem. Elképesztő
helyekre ítélik meg a billogot, ezzel kirekesztve őket a társadalomból, mint
régen a pestiseseket. Nem tudom,ki hogy van vele, de nekem ez valahogy apró
vétségért durvább büntetésnek számít, mint maga a börtön. Mert oda bevonulsz,
aztán ha letöltötted, kiszabadulsz és senki sem tudja megmondani rólad, hogy
elítélendő dolgot cselekedtél. De egy Vétkes felirattal a homlokomon mindenki
láthatja és megítélhet. Ráadásul úgy, hogy a miérteket, az alap szituációt nem
is ismeri.
És ténylegesen apró, mondvacsinált dolgokért kerülhet valakire rá ez a
felirat. Ki dönti el, mi számít rendbontásnak, mi vétkességnek és mi súlyos
bűnnek? A bírák? És mi a biztosíték az ő fedhetetlenségükre? Itt ingott meg
kicsit a léc a világfelépítésben számomra. De Ahern e felvetést veszi alapnak a
dísztópiája kialakításához. Kiaknázza a saját hibáját, méltán zseniálisan.
Minden mostani dísztopiában bosszant, hogy egyetlen egy, szinte gyermek főszereplő dönti vagy próbálja megdönteni a létrehozott hibás világot. Bármi áron, önmagát is feláldozva akár, de sokszor meggyőződés nélkül, remek segítőkkel, mintegy nekik átadva a fő feladatokat, nehézségeket. Itt is ez a helyzet nagyjából. De!
Celesinte főszereplőnk egy egyszerű lány, aki nem akar hős lenni. Nem akar
senki ikonja lenni. Egyszerűen így hozza az élet. Eszköz lesz mindenféle
csoport kezében. Rángatnák mindenfelé, de ő nem akar báb lenni. Nem akar senki
lenni, csak egy egyszerű lány, aki beolvad a közösségbe, aki elismeri a
közösségi szabályokat.
Pont róla nem gondolnánk mi sem olvasók, de a saját ismeretsége sem, hogy
bekerülhet a rendszerbe.
Igaz ez némileg spoileres, de sajnos máshogy nem tudom felvázolni a
történteket és hősnőnket.
Celestine teljesen átlagos kamasz, átlagos barátokkal, cselekedetekkel,
vágyakkal, tervekkel.
Ám mint a dominó effektus, szép lassan minden összedől, megváltozik
körülötte...
A legnagyobb támogatóból legfőbb ellenző lesz.
Celestine már látja a réseket, hibákat, saját kárán megtanulva.
Szép jellemábrázolások, nagyszerű karakterfejlődések teszik teljessé a
művet.
A mellékszereplők is izgalmasak, értékelhetőek és szerethetők vagy épp
elítélhetők.
Ifjúsági történet fiatal szereplőkkel, ám nem érződik a könyvön. A
párbeszédek izgalmasak, felnőttesek, cseppet sem bugyuták. Itt olvasó nem fogsz
a körömlakk színéről értekezést olvasni. A felvetések, az etikai rész a felnőtt
társadalom agytekervényeit is szépen megdolgoztatja. Tipikusan az a könyv, ami
olvasás után is napokig az eszedben jár, nem ereszt. Átérzed a helyzetet.
Próbálnád fejben megoldani. Vagy egyszerűen bosszankodsz a helyzeten, a
rendszeren, egyes emberek cselekedetein.
A gondolatok szépen megírtak és gondolat ébresztőek.
A leíró részek szintén. Elégséges a körítés. A világ bemutatása racionális.
A hangulatok átjönnek. A szereplők szerethetők. Nincs tini nyafogás, csak a
kellő időben és megfelelő hosszal, szükségesen.
Nincs szerelmi sokszög. Elítélhető vagy éppen oda nem figyelő szülők. Ezért
még egy plusz pont az írónőnek. Végre egy könyv, ahol a hős szülei normálisnak
vannak beállítva és pont így is viselkednek.
Csipetnyi titok övezi. Ami még jobban felkeltette a figyelmem.
Nagyszerű első rész, ami szép bevezető, jól összerakva tartalmilag.
Érdeklődéssel várom a folytatást, mert nagy hatást gyakorolt rám
lélektanilag, apró hibája ellenére is. Ráadásul nagyon sok lehetőség van a
folytatásban. A szereplőket megszerettem és érdekel, hogy folytatódik az
életük.
A borítót meg majdnem kihagytam.
Látványos és nagyon jó a színvilága. Bár a külföldi sem rossz.
U. I.: Film is készül a műből! Most repesek az örömtől!
"A Vétkes és folytatása, a Perfect hamarosan a
mozivásznon is látható lesz, filmes jogaikat nemrégiben megvásárolta a Warner
Bros."
Köszönöm a könyvet az Athenaeum kiadónak!
Fülszöveg:
Celestine North minden szempontból tökéletes életet él. Példás testvér és gyermek, osztálytársai és tanárai kedvelik, és a barátja is lenyűgöző pasi. Egy nap azonban váratlan helyzetben találja magát, és ösztönösen dönt. Szabályt szeg, ez pedig hatással lehet egész életére. Akár börtönbe is kerülhet. Kiközösíthetik, megbélyegezhetik, billogot süthetnek rá. Lehet, hogy Vétkessé nyilvánítják.
Idézet:
Néha jobb nem tudni, mert úgysem számít, hogy tudsz-e valamit, vagy sem. A tudatlanság hasznos, a tudás gyakran csak kéretlen felelősség.
Athenaeum kiadó
358 oldal
Fordította: Bottka Sándor Mátyás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése