Még nyertem a könyvek, valamikor az ókorban. Ott porosodott sokáig, míg nem egy kis krimire, borzongásra vágytam, az amúgy is ködös időben. És persze egy olyan könyvre, ami hamar elolvasható, nem rétestészta méretűre van nyújtva féltégla méretben.
Pont jó könyvhöz nyúltam.
Mert ezt a kötetet egyszerűen nem lehet napfényes, vidám időben, nyaralva olvasni. Nem éreznénk át a hangulatát a zsúfoltság és hangzavar között. Viszont hosszúságát, akarom mondani rövidségét nézve jó lenne amúgy.
A történet egyszerű. Nem okoz meglepetéseket. Nagyjából azt kaptam, amit vártam. Lehetett volna benne valami eszes csavar vagy valami durvább jelenet. Csak súrolta, libabőrössé tette a karom, nem borzongtam meg kellőképpen.
Vártam egy nagy durranást a végére. Vártam valamire, de nem érkezett meg.
Éjszaka nyugodtan aludtam el, ami azt jelenti nem érintett meg kellőképpen, nem borzolta fel az idegszálaimat. Csak egy ici-picit.
Nem azt mondom, hogy nem okozott pár aggódó fölnézést a könyv, olvasása közben. Sőt, azt sem mondanám, hogy nem tetszett. Mert jó kis könyv.
Csak hozzászoktam már a mai horror és krimi filmek/könyvek durvaságához. Ez pedig inkább békebeli, viktoriánus kori könyv.
A hangulata sötét,borzongató, bár kicsit csalódást is okoz ez is, mert nagyobb a füstje, mint a lángja.
Film is készült belőle. Roppant kíváncsi vagyok, hogy hogyan tudták visszaadni a könyv hangulatát.
.jpg)
A nyelvezetébe viszont telitalálat. Bele kellett rázódni. Szép míves mondatok jellemzik. Kicsit talán hajlik a túlírtság felé. De még nem vészes, csak meg kellett szokni.
A szereplők érdekesek, bár elég kevés információt kapunk róluk. Még a főszereplőnk is háttérbe van szorulva kicsit a történettel.
A borítója nagyon tetszik. Szépek a színek és hozza a könyv hangulatát.
Fülszöveg:
Arthur Kippst, a fiatal ügyvédet főnöke egy isten háta mögötti angol városkába küldi, hogy rendezzen egy hagyatéki ügyet. Arthur a halott ügyfél, a néhai Alice Drablow házába költözik be, hogy minden családi iratot feldolgozhasson. Nemsokára kiderül, hogy a kastély sötét és tragikus titkokkal van tele, a helyiek pedig a babonák világában élik mindennapjaikat. Arthur akkor ijed meg igazán, amikor Mrs. Drablow temetésén a gyászolók között felfigyel egy fekete ruhát viselő, sápadt és beteges női alakra, akiről kiderül, hogy maga is rég halott. Valaha szép lehetett, ma már csak valami erős negatív érzelem lehel némi életet az arcába. Az a hiedelem járja a helyiek között, ahol megjelenik, ott hamarosan meghal egy gyermek. Érthetetlen és fájdalmas események veszik kezdetüket.
A mesélő, Arthur Kipps, vajon függetlenítheti-e magát a fekete ruhás nő hatásától?
Idézet:
Mindig is szerettem az est leheletét, beleszagolni a levegőbe, akár a nyár virágainak édes és balzsamos illatát hordozza, akár az őszi levelek és tüzek fanyar szagát, akár a fagy és a hó csikorgó hidegét.
Kinek ajánlanám?
Igaz szellemes, ijesztő könyv
Legjobb dolog a könyvben, amit a legjobbnak értékelek benne.
Legjobb dolog a könyvben, amit a legjobbnak értékelek benne.
Az írásmód
Ami nagyon nem tetszett benne, kilógott a legjobban a könyvből
Hiányérzetem maradt
Partvonal kiadó
176 oldal
saját
Fordította: Gieler Gyöngyi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése