Vivien Holloway Tolvajbecsület

   

A sorozat első részéről írtam már, Mesterkulcs címmel, ami meg is jelent idő közben.
Most a második részt olvastam el, ami nem is volt nehéz, lévén nagyon rövid olvasmány.
Talán ez az egyik nagy hibája.
Túl rövid. mire belemelegednénk a stílusba, a világba és igazán élvezni kezdenénk, vége is. Igaz így várhatjuk a következő részt, és szerencsére nem kell éveket várnunk a folytatásra, de akkor is...
Rendhagyó módon a könyv végével kezdeném. Akkora függővége van, mint a padlás. Nem kis bosszúságomra.
Ilyet tenni az én szívemmel, galádság.
De megbocsátom, hiszen hamarosan jön a folytatás.
A történet lényegi része is hozza az első színvonalát mind stílusilag, mind tartalmilag.
Mozgalmas, érdekes, különösen a világ, amiben Winie él.
Szeretem a kidolgozottságát, egyediségét.

A legnagyobb erőssége mégis a párbeszédekbe rejlik és a humorban.  Élő, hihető, normális beszélgetések vannak. Sok könyvbe erőltetett, unalmas vagy éppen túlírt. Itt nagyszerűen el van találva.


A szereplők még mindig tökösek, viccesek, ironikusak. Még a női karaktereket is ezzel a sorban elől lévő jelzővel illetném. Imádom, hogy feltalálják maguk, nem elveszett báránykák. Nem olvastam nyávogást, sem gágogást. Wee kihagyta az állatkertet szerencsére a könyvből.
Igazán amazonok a hölgyek is.
A férfiak pedig nem túl erős karakterek, akik elnyomják a másik felet. Megfelelő arányban állnak a felek.

Kedvenc karakterem még kevés részt kapott a könyvből. Ő nem Winie, a főszereplőnk, hanem az édesanyja, akitől a nagy hírű édesapa is fél némileg. Bírom a rendeleteit és remélem hamarosan nagyobb részt is szentel neki az író.

Winie-t szeretem egyszerűen és kész, ezt nem ragozom tovább. Eszményi főszereplő.
William még egyenlőre sem nem szimpatikus, sem nem unszimpatikusl. "Majd meglátjuk "kategória.

A borítója ismét gondosan megkomponált, a könyv beltartalmához passzoló. És imádom. Rengeteg szép, de semmitmondó borítójú könyv van. Vagy éppen olyan, aminek semmi köze a könyvhöz. Itt szerencsére nem így van.

Egy utolsó gondolat az írói stílusról.
Van Weenek saját stílusa, nyelvezete. Nem majmol senkit. A történet sem hajaz semmilyen bejáratott sémára.
Ja és imádom a steampunkot! Éljen, éljen!

Remélem elég kedvcsinálót írtam a sorozatról, mert érdemes elmerülni a könyv világában.


Fülszöveg:

„A becsület olyasmi, amit utólag már nem tudsz visszaszerezni, és ha elveszíted, az egy életre megbélyegezhet.”

Winie végre megszerezte a Mesterkulcsot, ám az apja úgy döntött, senki sem használhatja a szerkezetet addig, amíg ki nem derítette, hogyan működik. A probléma csupán az, hogy Winie-nek bizony sürgősen szüksége lenne rá. Az alku, amit Williammel kötött, most már sokkal inkább becsületbeli kérdés, mint pusztán üzlet, nem mellesleg a Conrey fiú is egyre türelmetlenebb.
Közben a Langton család egy második világháborús tank elrablását tervezgeti, ráadásképpen pedig felbukkan valaki Winie múltjából, akit jobb szeretne inkább elfelejteni.
A lány végül apja engedélye nélkül használja a Mesterkulcsot, hogy megszerezhesse Will édesanyjának gyűrűjét egy szigorúan őrzött páncélteremből, azonban hiba csúszik a gépezetbe, és Winie ezúttal talán tényleg nem fogja megúszni olyan könnyen, mint remélte.

Idézet:Erre még várnotok kell:)

Kinek ajánlanám?Bárkinek                                                                                       

                                                                                                                
Legjobb dolog a könyvben, amit a legjobbnak értékelek benne.

A stílus, a párbeszédek és a világa

Ami nagyon nem tetszett benne, kilógott a legjobban a könyvből

Függővég