Köszöntöm a blogomon Nógrádi Gábort.
Nagy megtiszteltetés, hogy itt köszönthetem és válaszolt pár kérdésemre.
- Elsősorban író vagy költő?
Kár, hogy ezt kettéválasztják. Ma már nehéz megállapítani, hogy valaki inkább ez vagy az. Az én esetemben persze nem annyira nehéz, mint néhány írónál, költőnél, de biztos vagyok benne, hogy egészen más fajta regényeket írnék, ha nem lennék költő is, és egészen másfajta verseket, ha nem vonzott volna a próza. Kérdésre a válaszom: ne döntsük el!
- Igen korán, 10 évesen már verseket írt. Nem szeretett volna helyettük inkább focizni az egykorú fiúkkal? Nem érezte úgy, hogy kimarad ezáltal valamiből? Vagy mindkét téren kivette a részét a dolgokból?
Fociztam is, bicikliztem, játszottam is... A versírás is játék. Annyi szerencsém volt, hogy egy bizonyos foglalkozást megtanultam, amíg a többiek még nem döntötték el, merre indulnak... És persze a legfontosabb, hogy a versek miatt rengeteget olvastam tanulási céllal, s ez a gondolkodásomat is fejlesztette.
- Milyen kisgyerek volt? Csendes, nyugodt, szófogadó vagy az ellentéte?
Inkább úgynevezett jó gyerek voltam, mint nem. Ma már bánom, hogy nem rosszalkodtam többet. A rosszabb gyerekek tapasztalatot szereznek a világgal való küzdelemben, mert folyamatosan összeütköznek, és megtanulják a harcot, meg a védekezést - az életet.
- A mai fiatalok ritkán olvasnak, cikinek tartják. Főként a fiúk. Hogyan tudná meggyőzni őket az olvasás, az irodalom szépségeiről?
Mint a felmérések mutatják, többet olvasnak a neten, de nem szépirodalmat. Az iskolai irodalomoktatást alapjaiban kellene megváltoztatni. Abban a pillanatban, amikor a tanár közelebb fogja vinni a gyerek életéhez, valódi problémáihoz, a problémák megoldási módjához, az élvezethez, örömhöz az irodalmat, a könyvolvasók száma megtízszereződik. Ehhez persze a főiskolai, egyetemi képzést meg kell változtatni: legalább olyan súlyt kell helyezni a pszichológiai , művészetterápiás képzésre, mint az irodalomtörténetre, -elméletre. Vagy nagyobb súlyt.
- Milyen érzés olyan könyvek írójának lenni, amik bekerültek a kötelező olvasmányok közé és ezáltal jellemformáló erejük van? Annak idején volt kedvenc kötelezője vagy amit legszívesebben elsumákolt volna?
Jellemformáló, ha elolvassák, és értik, érzik... Én sem olvastam el a Fekete gyémántokat anno, pedig kötelező volt. Engem is meglepett, hogy a könyveim bekerültek a tankönyvekbe, hiszen a hivatalos elismerés mindig elkerült, de örülök neki. Az ifjúsági regényeimet tudatosan tanító szándékkal írtam. Naná, hogy örülök, ha tanítják egyiket, másikat!
Az Egri csillagok volt a kedvenc, akkor ötször olvastam, és a Fekete gyémántokat már említettem, mint elsumákolt művet.
- Mit gondol a mai kötelező olvasmányok listájáról? Ön szerint reformálásért kiált vagy megfelel így, ahogy most van?Lenne olyan könyv, amit kihagyna vagy éppen hozzá tenne?
Az alapvető klasszikusokat csak ismertetni kellene, s akinek felkeltettük az érdeklődését, majd elolvassa eredetiben, vagy az újramesélt változatát. Azokat a könyveket kellene kötelezőnek megadni, amit a gyerekekkel együtt a tanár választ lelki életük, vagy ahogy ma mondják, mentálhigiénés állapotuk harmóniája érdekében.
- Van kedvenc fotelja, napszaka, rituáléja, írógépe, ami segít egy mű létrehozásában?
Mindez nekem is van, amint másnak. Közel a hetvenhez már kialakulnak a kedvencek és a rituálék.
- Sok helyen járt, sok városban volt otthon, sok munkát kipróbált. Ez színesítette, hozzáadott írói pályafutásához?
Sok helyen megfordultam, mindenütt otthon vagyok, ami azt jelenti, hogy sehol sem vagyok igazán otthon. Teljesen mindegy, hol vagyok. Csak olvashassak, és írhassak.
- Neves díjakat nyert. Hol tartja őket? Kiemelt helyen?
Túl sok díjat nem nyertem, mondjuk kettőt, hármat. Egy polcon tartom.
- Neves filmek forgatókönyvét is a gyerekei közé sorolhatja. Melyik a kedvenc? Hogy képzeljük el a forgatókönyv írást? Van egy sémája?
Regényt jobban szeretek írni, mint forgatókönyvet, mert a regényembe nem szólnak bele naponta.
- Egy írónak van kedvenc könyve a sajátjai közül? Vagy mind szerelemgyerek?
Az Édes Munyimunyi, ami nemrégen A tengeren is túl címmel jelent meg, az a kedvencem. Anyámnak írtam és húgomnak.
- Milyen műveket olvas szívesen? A mai kortárs írók, költők között van kedvence?
Mindenevő vagyok. Aki leírt egy jó sort, azt szeretem, olvasom.
- Van még írói/forgatókönyvírói célja vagy mindent elért, megvalósított, amit szeretett volna és a többi ráadás csak?
Nincs ilyen. Talán írok majd egy könyvet, amelyben összefoglalom a gondolatokat, amelyeket másoktól loptam, de a magaménak vallom, s magamra igazítottam. .
- Meg szabad kérdeznünk, hogy most min dolgozik? Titok!
Köszönöm szépen, hogy időt szakított rám.
További inspiráló éveket kívánok és sok új művet.
Az író oldala:
http://www.nogradi.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése