Utazókönyvként kaptam.
Húztam-halasztottam valamiért.
Mostanában kifogtam a pöttyös könyvek legalját, így azt hiszem ettől tartottam most is.
Aztán két napja mégis a kezembe vettem, ideje lenne már tovább küldeni.
Azt hiszem, bajban vagyok. Én ezt a könyvet nem akarom tovább küldeni, annyira jó volt.
Jókor is talált meg.
Kellett már egy igazán könnyed, humoros kis olvasmány a sok nehéz mondanivalójú vagy éppen fantasy vonulat után.
Nem gondoltam, hogy ez nekem ennyire fog tetszeni.
Az elején nehezen indul, rögtön a lecsóba csap az író és nem ismerjük a világot, így fura.
De hamar megszokjuk a tempót és rájövünk, hogy ezt a könyvet nem szabad véresen komolyan venni.
A humor, valami frenetikus.
A világ érdekes, amit kopíroz és egy kicsit megcsavar az írónő.
A fantasy világ fő színe-java megjelenik, de egy kicsit másként.
Sok olyan momentumot is megtudhatunk róluk, amit az eddigi könyvekben nem említenek, mert nem tartják fontosnak.
Néhol összemosott tulajdonságokat, lecserélt vagy felnagyított, esetleg törölt.
Kaptunk eredeti, új varázsos lényt is.
Alexiát.
Nem lövöm le a poént, hogy ő micsoda.
De annyit mondhatok, hogy a főszereplőnk egy igazán vidám, céltudatos, jó beszélőkéjű vénlány.
És persze nyakig benne van minden gyanús dologba.
Megkedveltem őt.
Szívszerelmét is nagyon bírtam a beszólásaival.
Kettőjük veszekedései meg vitték prímet rendesen.
A parázs vitáik élők voltak és szintén humorosak.
Akeldama egy mellékszereplő, de mégis ő lopta be a szívembe magát legjobban.
Egy olyan lény, aki nem csillog és nem igazán gyilkos, hacsak nem divat-gyilkos.
Egy pár szó tőle nektek, csak hogy tudjátok mit hagytatok ki, ha még nem olvastátok a könyvet:
"kis uborkám...", "nárciszom" , elragadó morzsám"...
Meg kell szakadni a nevetésben!
Találtam benne apró hibákat, de csak szőrözésre jók, nem annyira szembetűnőek.
Tetszettek továbbá a tudományos eszközök, amik benne vannak a könyvben, a lélek méréséről az eszmecsere, a monocikli és más régi korabeli eszközök.
Hiszen egy igazi viktoriánus korabeli regényt kapunk annak minden szépségével, meg hátrányával egyetemben.
Néhol néztem is, hogy mi micsoda, de Google, jó barátunk segített benne.
Ti tudjátok mi a kravátli vagy a tornűr?
Ha nem, olvassatok utána, de rögtön vegyétek kézbe e könyvet is!
Nekem kedvenc lett.
Ami egyedül nem tetszett benne, az a végén az esküvő utáni hazafelé vezető út.
Kihagyható lett volna és akkor a kissé fiatalabb korosztály is nyugodtan kézbe vehette volna.
A borítója nekem nem igazán igazodik a könyv történelmi hűségéhez.
A fülszöveg pedig nem adja vissza a könyv könnyed humorát és az alapján nem is olvastam volna el.
1. a történet 5/4.5
2. a létrehozott világ 5/5
3. helyszín 5/5
4. szereplők,karakterek megformázása,hitelességük 5/5
5. kedvenc szereplő :Akeldama, Alexia
6. akit a legjobban utáltam :ilyen nincs
7. érzelmek, érzések,romantika 5/4.5
8. erotika 5/4
9. dráma, drámaiság 5/4.5
10. a könyv hangulata 5 /5
11. legjobb jelenet: Akeldama összes
12. legrosszabb jelenet : a végén a kocsiban történő mutatvány
13. a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete 5/4.5
14. misztikum 5/4.5
15. humor 5/5
16. kedvenc idézet :
" - De Alexia, vámpírt akkor sem ütünk meg. Se napernyővel, se mással."
" - Rémes lehet szegénynek- szólalt meg Alexia, mert nem bírt tovább hallgatni. - Emberek gondolkodnak, ráadásul az agyukkal, és pont a szomszédban! Ez igazán tragikomikus."
18. fülszöveg 5/3
19. a borító 5/4
20. összességében 5/4.5
Könyvmolyképző
utazó könyv
374 oldal
Fordította: Miks-Rédai Viktória
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése