2013. február 15., péntek

Alice Hoffman: Galambok őrizői












Mindig este elalvás előtt jutnak eszembe a jó ötletek egy posthoz.
De persze akkor már le van kapcsolva a gépem és nem kezdek el jegyzetelni.
Vagy legalább olvasása közben, de egyszerűen nem tudtam elszakadni a történettől.
Pedig ez a könyv igazán megérdemelte volna.
Mert éjjel olyan jól összeállt a kép a fejemben.
De reggelre, huss, elszállt.
Azért megpróbálom a tudatomból kipréselni a halvány kivonatát.


Ez a könyv olyan, mint egy ragadós, sötét anyag ami rád ragad és nem ereszt.
Ugyan olyan sötét hangulatú, fojtogató, nyomaszt, szívja az energiád.
De körül vesz és kényelmesen meleg, jó benne elkucorodni. A tiéd. Hozzád tartozik.

 Na, annyira nem jó a hasonlatom, mint a könyv írójának.
Annyira érzékletesen ír.
Élők és érdekesek a metaforái és hasonlatai.
Otthonosan mozog ebben a világban, természetesen ír megrázó, fájdalmas dolgokról.
És a nyelvezete!
Szépséges, cizellált mondatok.
Nem tűntek el a fordításban, így a fordító munkáját is dicsérnem.
Annyira szép szóvirágokban írja le egy állat, mint egy táj vagy nő szépségét, hogy látjuk magunk előtt. Festményként vagy élőként.

Hangulat.
 Azt hiszem idén megtaláltam azt a könyvet, ami hatott rám, ami a szívembe markolt.
Van, méghozzá értékes mondanivalója!
Lefekvés után, a két olvasás között is a könyv története és szereplői jártak a fejemben.
Velük éltem én is.
Nem egy tucat könyv! Szomorú, sötét hangulatú, tele árulással, halállal, szenvedéssel.
De nekem mégis tetszett. Pedig többnyire az ilyen könyveket elkerülöm.
 Most jól tettem, hogy nem.

A szereplők nagyon ötletesen vannak összerakva. Egyediek.
Fájdalmas az életük, tele van szenvedéssel és szörnyűségekkel, de ők akkor sem törnek meg, akkor is szeretnek és akkor is védik, akiket védelmezniük kell.
Akkor is élik az életük tovább.
Mernek szembe szállni emberrel, végzettel és istenükkel is.

A történet, pörgős és igazán élvezhető.
Amiért még nagyon szerettem, az a boszorkányság.
Nem volt túllihegve, pont a megfelelő formában kaptunk belőle, hogy érdekesnek találjuk.
Mégsem ez volt a fő erénye  könyvnek, hanem a szereplők.

Kedvencem Yaya (Yael) volt és Sirah. Az ő karakterük állt hozzám legközelebb a történetben. az ő sorsuk érdekelt a legjobban.

A tájak, amit bebarangolunk a történet által pusztítóak, de gyönyörűségesek a maguk nemében.

Vallások és fanatizmus, szerelem és háború, ami az emberi háttér mögött van még.
Érdekes vallásokat ismertem meg, amiket egyáltalán nem vagy csak részben ismertem eddig.
Érdekes dolog a vallásnak ez a sokszínűsége. Mennyire más és mások az emberek tőle.
Mennyi mindent magyaráztak félre a vallás által.
Vagy mikre nem vetemedtek a vallásra kenve.

Nem tudom, hogy lett-e volna elég erőm ehhez a fajta túléléshez, babonasághoz, vallási fanatizmushoz.
Biztos én is lázadtam volna.

A könyvön érződik, hogy nem fércmunka.
Az írónő megdolgozott vele.
 Kutatott és sok forrást felhasznált.
A karakterek közül van aki kitalált, de vannak olyanok is, akik egykor biztos léteztek, még ha máshogy is viselkedtek és éltek.
Tetszik, hogy sok dolognak utána nézett.

Annyi hiányérzetem volt, hogy a hónapokat és a nagyobb ünnepeket a végén le lehetett volna nekünk írni egy kis szószedetbe, hogy tudjuk, mi mit takar.

Még oldalakat tudnék írni a könyvről, de nem teszem.
Egyszerűen csak ajánlom.
Mert ez olyan könyv, amit egyszer mindenkinek el kell olvasnia.
De inkább többször, mint egyszer.

Két nap alatt elolvastam, gyorsan haladtam vele, bár arra vágytam, hogy a lapok sose fogyjanak el.
Hiába olvasok már más könyveket, a szereplők és a történet hatása alatt állok még most is.
Nehéz lesz ezt a könyvet felülmúlnia egy másiknak idén.

A borítója is mesés, annyira eltalálták a hangulatot és a mondanivalóját.

A könyvet köszönöm a Maxim kiadónak!

1. a történet 5/5
2. a létrehozott világ 5/4.5
3.  helyszín 5/5
4. szereplők,karakterek megformázása,hitelességük 5/5
5. kedvenc szereplő: Yael
6. akit a legjobban utáltam: rómaiak, Eleazer
7. érzelmek, érzések,romantika 5/5
8.  erotika 5/4
9. dráma, drámaiság 5/5
10. a könyv hangulata 5 /5
11. legjobb jelenet: Amikor Yael elengedi az oroszlánt, vagy mikor a római katonát győzi meg
12. legrosszabb jelenet : mikor önmagát pusztítja el a nép
13. a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete 5/5
14. misztikum 5/5
15.  humor 5/3
16.  kedvenc idézet :-
17. kiknek ajánlom,melyik korosztály és nem könyve: minden nőnek, akit érdeklik a vallások, szigorúan 16 felett
18.  fülszöveg 5/5
19. a borító 5/5
20. összességében 5/5

Maxim kiadó: http://www.maximkiado.hu/
saját, recenzió
512 oldal
Fordította: Bozai Ágota


Spoiler
A vége hátborzongató.
sokat gondolkoztam rajta , mit tettem volna a kis közösség helyében, ha ekkora csapdába vagyok.
De azt hiszem a hősi, harc általi halált választottam volna inkább, mint hogy szeretteim halálát magamra vállaljam, vagy hagyjam hogy a saját népem pusztítsa el.
Vagy akkor már inkább a rabszolgaság.
Tudom hogy ez önzőség részemről és a félelem mondatja.
De inkább legyek gyáva és élő rabszolga, mint egy elvágott nyakű nő, aki végig nézi gyermekei halálát.
Spoiler vége

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Címkék