2012. november 2., péntek

Ta- mia Sansa interjú




Egy nagyszerű könyvet, illetve kéziratot olvastam a napokban és miután az írónővel megbeszéltük a benyomásaim a könyvről, kiderült, hogy rokon lelkek vagyunk, nagyon hasonló a gondolkozásunk és néhol az életutunk is.
Egyértelmű volt, hogy ő lesz a következő interjúm alanya.
De ez egyszer egy kis segítséggel.
Molyos társaim is feltehették a kérdéseiket Sansának, így segítve az én dolgomat  és a kíváncsiságukat kielégítendő.

Ha tetszik nektek, következőnek javasoljatok az interjúimhoz ti alanyokat és kérdéseket. 


Az én kérdéseim Sansához: 




-Az írói neved hogyan találtad ki?
Volt köze a Trónok harca Sansájához?
Először rajzhoz használtam a Sant, de attól tartottam, hogy az eléggé elterjedt, könnyen kiválasztható név, és akkoriban publikáltam őket, ezért hozzátettem a végéhez a nevem monogramját, így lett Sansa, aztán ebből lett a Sansa.
 Régóta ezen a néven szignózom a rajzaimat, aztán, amikor megkérdezte a kiadó, hogy milyen néven szeretném, ha megjelenne a regény, akkor három verziót ajánlottam fel lehetőségként: Sansa, Snyehola, Ta-mia Sansa (egy világ kompatibilis keresztnevet biggyesztettem a Sansa elé), és a kiadó az utóbbi mellett döntött.
 Maradok már ennél, ha lehet, ami az írást illeti.
 Ebből következik, hogy nincs köze a Trónok harcához, arról a Sansáról akkor hallottam először, amikor valaki feltette ezt a kérdést (hogy miért ilyen ellenszenves karaktertől kölcsönöztem a nevem). 

- Olvastad azt a könyvet egyébként?
Mennyire kedvelt karakter Sansa?
Nem olvastam, szerintem mostanában nem is fogom. Talán egyszer. 
Úgy tudom, ellenszenves figura. Így jártam.
 
- Hány évesen jutott eszedbe, hogy írj?
Mikortól számítod az írói pályafutásod?
Kiskölyökként írogattam, ha azt annak lehet nevezni, hogy a nehézkes ákombákomjaimmal „illusztráltam” a történeteimből rajzolt képeket, ugyanis lecsaphatatlanul rajzmániásnak születtem.
 Gondolni mindig gondoltam arra, hogy majd írok (egyszer általános után produkáltam is egy miniregényt, meg iksz évente megembereltem magam egy-egy novella erejéig, amelyek el is vesztek, hála az égnek).  
A rajz miatt azonban animációban, képregényben elképzelve építgettem fejben a Gender Krónikák világát, az írás inkább csak „lehetne úgy is” verzió volt. 
Nem hiszem, hogy lett volna ebből az egészből bármi is, ha nem ötlik fel bennem 27 évesen, amikor gépíró suliba jártam, hogy ha már úgyis szövegeken kellene gyakorolni a vakon gépelést, jobb mókának tűnik egy saját ötletet megírni, mint kész cikkeket másolgatni.  Az osztályból elég sokan el is kérték készülés közben, és így abba sem hagytam, kérték az új fejezeteket. Így született a Sötét Hórusz.
 Úgyhogy igazából 2007 nyarától írok, azóta nem hagytam abba, a hetedik regénynél tartok az eltelt öt és fél alatt. Ha datálni kell valahonnan, akkor innen lehet. 
Amit mindenképpen ekkor tapasztaltam meg, az az, hogy írni számomra sokkal nagyobb élmény (ha beindul a történet), mint a rajzolás. 

- Van aki segített, támogatott benne?
Hatalmas pluszt adott, hogy amikor elkezdtem írogatni az első regényemet, akkora érdeklődés övezte az osztálytársak által. 
Később a moly olvasók is sokat támogattak a közvetlenségükkel, érdeklődésükkel, visszajelzéseikkel. 

- Ki vagy kik a kritikusaid?
Most első körben molyok , és néhány régi ismerős. 
- Van olyan történet, ami a kukába landolt végül?
Nincs. Ötlet akad, amit elvetek fejezetvázlatolás közben, de ha valami túléli a kockás füzetet, tehát megállni érzem a logikai vázat, az el is készül.
 Hogy a jövőben is így lesz-e, nem tudom. Remélem. 

- Melyik napszak a legkedvezőbb az íráshoz?
Nincs napszakhoz kötve. Az elején inkább este, mert nem szeretem csinálni, olyankor húzom-halasztom a dolgot, még egy bányában követ törni is vonzóbb tevékenységnek tűnik, de miután beindul a történet, az összes kihasználható szabad perc, akár az alvás, társas kapcsolatok rovására is. 
Leülök olyankor akár tíz percre is macerálni a Word -ot, olyankor csak az érdekel, kizárólag a sztorira tudok figyelni.

- Hol szoktál írni?
Van egy megszokott kis kuckód, jegyzetfüzeted, laptopod vagy mikor hol és cetlikre írod az ötleteid?
A Sötét Hóruszt, az Utolsó áldozatot és az A menekülés évét még asztali gépen írtam, a Forradásokat, 
Első áldozatot, és a Lélektelent már laptopon. Az íróasztalom mögött.
 Nem cetlizek, azok elvesznek, összekeverednek, és a többi... 
Fejezetvázlatos füzete van mindegyik regénynek, és azt az írás közben nem csak akkor hordom magammal, amikor verem a billentyűzetet, hanem azzal kelek-fekszem. 
Amíg írok, mindig mindenhol a kezem ügyében van, úgyhogy a pár hónap alatt, amíg készül a regény, viharvertre nyúzom. 

-Kikről mintázod a szereplőid?
Te is szerepelsz bármelyik könyvedben burkoltan esetleg? 
Nem mintázok senkiről szereplőt, legalábbis nem egy az egyben. 
Tulajdonságok, jellemvonások ragadnak meg, és azokból gyúrok bele egy-egy karakterbe. 
Nem, nem szerepelek – persze saját eseményeket, megoldatlan problémákat, érzelmeket és világképeket szoktam egy-egy figurának kölcsönözni, de egy az egyben soha nem jutna eszembe magamról mintázni karaktert. 
Az olvasók a falat kaparnák az első ötven oldal után tőle, ha a fejembe venném ezt az őrültséget. Unalmas figura lennék regényhősnek, az tuti. 
Száz oldalakon keresztül rajzolgató, író, zenét hallgató, olvasó főhős? Jujj!
 
- Kedvenc író, könyv?
Melyik író a példaképed?

Kedvenc íróim Isaac Asimov és Stephen King, tőlük kedvencek: az előbbitől talán a Leszáll az éj, az utóbbitól a Tortúra. 
Példakép írók közül? Inkább Asimov.   

-Van olyan hős, aki lennél szívesen?
Hát szívesen cserélnék sorsot, életet egy időre dr. Fredda Levinggel a Kalibánból (Roger Macbride Allen), de szerintem sokat találnék az elmúlt évek olvasmányaiból, ha keresgélnék.

- Mesélj a személyes kis könyvtáradról, hogyan válogatod össze az olvasmányaidat?  Mik lelhetőek fel a polcodon, amik kedvencek?
Van komplett King sorom, és az Asimov gyűjteményes kiadás is megvan. 
Szeretem még Ráth-Végh István könyveit, de mindenféle könyvem van, olyanok is, amiket egy időben szerettem, ma már ki lehetne velük kergetni a világból. 

- Az íráskor vannak zenék, amiket hallgatsz?
 Társítasz egy-egy zenét/albumot a könyveidhez?

Igen, minden regényhez összeválogatok egy kb. száz-százötven számból álló albumot, olyanokat, amelyek hangulatilag, szövegileg illenek az elképzeléseimhez. 
Aztán, amíg írom a könyvet, azt hallgatom. 
Ez akkor szívás kicsit, ha elhúzódik a sztori. De segít ráhangolódni, plusz évek után is kellemes emlékeket idéz, ha véletlenül meghallok egy régi könyvhöz kötődő számot. 

- Mondj három személyes dolgot magadról, amit megosztanál az olvasóiddal.
Ébredés után pár órán keresztül nem vagyok éppen használható, szóval nagyon nehezen kelek fel agyban.
Irritál az alkohol szaga. Bármilyené.
Viszont a terpentin és a gépolaj illatáért rajongok. 

- Mi a legnagyobb vágyad?
Vidám társaság a nap egyik felében (szóval jól érezném magam egy nyüzsgő melóhelyen), nyugalom, friss kávé és írás a nap másik részében. Körülbelül ennyi kell ahhoz, hogy le se nagyon lehessen törölni a vigyort a képemről.

- Hol élnél legszívesebben, ha nem Magyarországon?
Talán Németországban.

- Van kabalád?
Nincs. 

-Hobbi?
Az írás az első számú hobbim. A rajz a második. És úgy másfél éve elkezdtem ékszereket készíteni fémből, fából, agyagból, gyöngyökből.
 Az egyik mellékkarakterem ékszerész volt a Forradásokban, és gondoltam, szívesen kipróbálnám a dolgot. Aztán annyira megtetszett, hogy maradt, mint hobbi. 

A sci-fin kívül milyen műfajban vagy otthon még írásban és akár olvasásban is?
Írni csak sci-fit írok, de olvasni szeretek még horrort, kultúrtörténetet, szakkönyveket (pszichológia, csillagászat, vagy ami éppen az adott regényhez kell), és a lélektani írásokat. Horrort írni is szeretnék egyszer. 

- Rossz tulajdonságod, fóbiád?
Évi kétszer amnéziába esem, és elhanyagolom a kapcsolataimat – amikor benne vagyok egy könyv sűrűjében.
Fóbia? Hm, fóbiának számít, ha nem tudok mit kezdeni a szófukar, kedvetlen emberekkel? Egy darabig produkálom magam, próbálom a másik felet bevonni a kommunikációba, aztán, ha nem tudom őket kizökkenteni, hamar fel is adom. 

- Legnagyobb könyvcsalódásod?
A portobellói boszorkány Coelho-tól. Az volt valami!
 Előtte sose hagytam félbe könyvet, és úgy is viszonyultam a kérdéshez: ha egyszer elkezdek valamit, végig is olvasom. No, a fickó alaposan megizzasztott, majd kiütéssel győzött. Heteken (talán hónapokon át) próbáltam elolvasni azt a könyvet, mert nem akartam engedni abból, hogy könyvet nem hagyok félbe. 
Olyan praktikákat is bevetettem, hogy a naponta másfél órás távolsági járatra nem vittem mást magammal, de röpke néhány bekezdés után már az ezerszer látott fák-bokrok is jobban vonzották a tekintetemet, mint az a regény.
 Sokat küszködtünk egymással, aztán feladtam. Ezzel azt is, hogy nem hagyok félbe könyvet: ma már, ha száz-százötven oldal után nem tudok összehaverkodni a sztorival, szemrebbenés nélkül búcsút intünk egymásnak. 
De Coelho volt az első ilyen élményem, és valószínűleg azért ráz ki tőle a mai napig a hideg, mert nagyon sokáig kényszerítettem magam rá, hogy folytassam.
Most már azt mondom, az olvasás, szórakozás, kikapcsolódás, nem kínzóeszköz.

- Melyik könyvedre, kéziratodra vagy a legbüszkébb?
A Lélektelenre. Egyelőre. (Szerintem mindig a legutolsó áll a legközelebb hozzám). 

Egy kis fekete-fehér:
-         könyvtár vagy könyvvásárlás
         könyvvásárlás
-         e-book vagy könyv
          könyv
-         E/1 vagy E/3
         E/3 
-         fekete vagy fehér
fekete
-         kutya vagy macska
macska
-         cola vagy ásványvíz
ásványvíz
-         csoki vagy süti
         Egyik sem. Nem eszek finomított cukrot tartalmazó dolgokat.  
-         zöldség vagy gyümölcs
zöldség
-         futás vagy séta
séta
-         történelmi vagy fantasy
       történelmi
-         romantikus vagy erotikus
         erotikus 
-         tél vagy nyár
           tél 
-         magas vagy lapos sarkú
lapos
-         jobb vagy bal kéz
          jobb kéz
-         szőke vagy fekete férfi
        Szőke. (Merek én mást választani szőke férj mellett? 
        Párizs vagy Róma
        Párizs


- Hogyan alakult volna Cat sorsa, ha Vil nem teszi azt, amit?
Hú, mivel Vilam tetténél Cat már erkölcsileg nyakig volt a szószban, gyanítom, annyiban fut be más karriert, hogy a magánélete rendezettebben alakul.
 Talán a politikai pályafutása mellett fontos szerepet kapott volna az életében a családja is. Talán. Mindenesetre jóval gazdagabb ex gyűjteménnyel bírt volna. 

- A hőseid nagy részét nem lehet bekategorizálni, Catnek is vannak pozitív, ill. negatív tulajdonságai, megnyilvánulásai. Szerinted melyikhez áll mégis kicsit közelebb?
Az én szememben az áldozatai által inkább pozitív, mint negatív karakter.
 Ettől függetlenül a tettei elítélendőek. 

- Lehetett-e volna más végkifejlete a könyvnek – tudjuk, hogy az Első áldozatot előbb írtad, és ott voltak már utalások a múltra?
Igen, ha nem az Első áldozatot írom először, amiben utaltam a korábbi eseményekre, akkor valószínűleg kevesebb halottal zárul a Lélektelen. 
Így ragaszkodnom kellett az okozathoz az okok mesélésénél. 

- Minden fejezet elején van egy részlet Cat Turney naplójából.
 Ezeket nem lehet valahol olvasni teljes terjedelmében, vagy tervezed-e megírni őket?

Nem szeretek egyes szám első személyben írni, így biztos vagyok abban, hogy nem írom meg külön Cat naplóját.
 Arra viszont gondoltam, hogy a belső trilógia záróköteténél, az Egyensúlynál visszaköszönhetne a Lélektelen szerkezeti felosztása, és ott is naplórészletekkel nyitnám a fejezeteket. 
De ez még csak ötlet, lehet, hogy kukában landol, mint ötlet. 

- Cat alakjában sok hasonló vonást vélek felfedezni Nekhti Starr-ral, a Sötét Hórusszal. Bár ezer év telik el kettejük között, mégis ismerősek néhol a vonásaik. Tudatos-e?
Vannak közös vonásaik, de úgy gondolom, hogy a közös jellemzőik, a bizalmatlanságuk, az elszántságuk inkább keresendő a hasonlóan tragikus múltban, mint a személyiségükben. Aztán lehet, hogy tévedek. 

- Cat megkapja a boldogságot?
 Tapasztalatból tudjuk, karaktereidnek nem mindig jár a happy end. 
Nála is ez lesz a helyzet?

Nem tudom, hogy boldogságnak számít-e igazán, amilyen sorsot szánok neki.
És spoilerezni se szeretnék, főleg azért nem, mert még csak fejben lejátszott meccsről van szó, akár teljesen máshogy is alakulhat a dolog, mint tervezem most.
Ez függ az aktuális külső ingerektől, a belső lelkiállapotomtól is, amikor írom a történetet.

- A Lélektelen című könyvben melyik szereplő a kedvenced, illetve melyik karaktert utálod a legjobban, és miért?
A kedvenc karakterem Atlenco Lanadan (persze a főhős mellett). 
Akit a leginkább utáltam, az Vilam Peret-Sa, és azért, ami. 
Egy kiszámíthatatlan, messiástudatos egoista – tipikus bántalmazó. 
Nem szívesen barátkoznék egy ilyen alakkal, még akkor se, ha igazi méz-máz tud lenni, amikor a dolgok a saját világképe szerint alakulnak. 

- Tekintve, hogy a legtöbb szereplőnek nehéz sorsot szánsz, melyik karaktert könnyebb megírni számodra, amelyiket szereted, vagy amelyiket nem?
Amelyiket szeretem. Ettől függetlenül is. 

Ha még nem olvastam a Lélektelen című kötetet. Mivel tudnál meggyőzni, hogy olvassam el?
Nem tudom. Fogalmam sincs, talán felhoznám érvként, hogy nem szokványos figurákkal, világgal találkozhat, ha elolvassa. 

- Az eddig elkészült hat kötet (A menekülés éve, Első áldozat, Sötét Hórusz, Forradások, Utolsó áldozat és Lélektelen) közül melyik áll hozzá a legközelebb?
A Lélektelen. Azért, mert egyrészt ezt írtam legutóbb, másrészt azért is, mert ennél nem nagyon kellett várnom a löketre (hogy beinduljon a sztori, és már én is írni akarjam bármi áron). Igaz, ebben a Nano is szerepet játszott, ott nem volt idő halogatni, és az is igaz, hogy ennek az elkezdését tologattam a legtovább. 
És persze azért is, mert ez az egyetlen, a
mit valaki miatt írtam. 

- Ha választanod kellene, melyik szereplő bőrébe bújnál legszívesebben?
Cat Turney. 

- Sokszor előfordul, hogy a történet vezetése folyamán a sztori végül teljesen más irányt vesz, mint ahogy eredetileg tervezted? 
Melyik volt eddig a legnagyobb ilyen “fordulat”?

Nem, nem nagyon. Általában ott kötök ki, ahol akarok, közben szoktak gubancok akadni (rájövök, hogy a karakter az adott lelkiállapotban, szituban nem fogja azt csinálni, ami a számomra kívánt végkifejlethez vezetne. Olyankor kénytelen vagyok valamivel rávenni, hogy arra menjen, amerre szeretném, mert nem akarom, hogy a személyiségével idegen döntést hozzon). 
A legnagyobb a Hóruszban volt. 
Rájöttem, hogy Nekhti túlságosan megkedvelte Ma’atot, és amíg a főkormányzó életben van, ő nem fog nekiállni a bosszúhadjáratának. 
Úgyhogy kénytelen voltam megölni a karaktert, hogy Nekhti azt csinálja, ami a számomra kívánt irányba viszi az eseményeket. 

-Mely emberi tulajdonságokat tartod a legrosszabbnak, illetve a legjobbnak? 
Legrosszabb:
1, Fizikai erőfölénnyel, hatalommal való visszaélés, bántalmazás
2, Elvakult egoizmus
3, Fanatizmus
Legjobb:
1, Humorérzék
2, Erkölcsi tartás
3, Empátiakészség

-         -Mikor és hol lesz a következő író-olvasótalálkozó?
Sajnos nem tudom. Szervezni kéne, de nem vagyok egy szervezőzseni.

Mikor lesz olvasható a Prentiest hős fiai?
Remélhetően január környékén. Még idén be szeretném fejezni december végéig, de még át is kell majd nézni, mielőtt kiadom a kezemből bétázásra.

Mikor jössz újra (és remélhetőleg most már végleg!) Pestre lakni?
Az első adandó alkalommal.

Köszönöm a kérdéseket és persze Sansának az őszinte  válaszokat is.

Ahol az írónő rajzai és könyvei után tudtok olvasni.
http://tamiasansa.blogspot.hu/
http://sansarajzok.blogspot.hu/

Feltétlen szerezzétek be egy könyvét! 

Azért csak egyet egyszerre, mert menthetetlenül a rabjai lesztek és utána már nincs megállás...

Pár ékszer képét is kiteszem, amiket meg lehet venni:















2 megjegyzés:

  1. Hát, Sansa, komolyan minden elismerésem :DD
    Nagyon sokat megtudhattunk az interjúból...

    VálaszTörlés
  2. Olyan gyönyörűséges ékszereket is készít, nem beszélve a nagyszerű könyveiről és a rajzairól.:)

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Címkék