2011. július 12., kedd

Pierre Lemaitre:Téboly


Pierre Lemaitre:Téboly


Már elég régóta adós vagyok ezzel a könyvvel,mindig húztam halasztottam az írást.Nagyon nehéz erről a könyvről írni,főként Spoilerek nélkül.

Aranypöttyös,azaz Könyvmolyos könyv,úgyhogy teljességgel nekem való.
Az elején pár oldal olvasása után letettem a könyvet és elgondolkodtam azon,hogy biztos elolvassam-e?Majd úgy döntöttem nem egy vaskos könyv,kibírom a végéig.Aztán a könyv hatása alá kerültem és röpültek az oldalszámok.
Végül nem bántam meg hogy folytattam.
A könyv izgalmas,letehetetlen,körülbelül a közepétől,ha ráérzünk a hangulatára.

Besorolása thriller kategória,de nem vészes a hulla hegyek ellenére.Inkább erősen lélektani.

Főszereplőnk igazán szerethető,bár egynémely döntésével nem értettem egyet.
Ráadásul a könyv elején végig az járt a fejemben,hogy ezeket a ronda dolgokat nem követhette el ő.Nem olyan ember.Vagy mégis?Egy kicsit meginogtam,majd úgy döntöttem biztos nem ő a hunyó.
A közepétől pedig már biztos voltam benne,hogy mi történhetett.
A könyvnek egyfajta szuggesztív hatalma van az olvasó felett,mert annak ellenére hogy sejtjük mi a helyzet,szinte mindenki végig olvassa.

Maga a történet nem folyamatos feszültségben tart,hanem szaggatott,zaklatott,mint a főszereplőnk.

Felmerült bennem,hogy mit tennék az ő helyében?Menekülnék?Orvosi kezelést kérnék?
Vagy valami súlyosabbat követnék el?
Vajon milyen érzés lehet,amikor a tökéletesen felépített életünk lassan,kockáról kockára felbomlik ,a teljes kilátástalanságba taszít?

Miközben mi,az olvasók,szintén kockáról kockákra össze tudjuk rakni a történéseket és megértjük a történteket.
Mert az író a másik szemszögből is megmutatja mi történik ám,mi miért van.

Gonosz szereplőnk zseniálisan van megírva.Ördögien okos és mindenre képes.
Néhol csodáltam,néhol pedig gyűlöltem hideg szemtelenségéért,kegyetlenségéért.

Ami nekem kicsit csalódás volt,az a végkifejlet.Túl gyorsan és egyszerűen lett vége.Még lehetett volna nyújtani vagy egy csavart bele venni,hogy ne legyen ennyire kiszámítható.

Spoiler!!!
Nehéz volt kibírni a gonosz kegyetlen húzásait.Vajon ennyire beteg volt vagy csak mesterien okos és gonosz?Egyszerűen hihetetlen mennyi mindent elkövetett bosszúvágyból.És nagyon jól csinálta,senki sem jött rá.Keveset hibázott.

De Sophie is jó tanítványnak bizonyult,ahogy a végén a saját fegyverét fordította a gonosz ellen.
Amit nem értettem,hogy mikortól és honnan jött rá Sophie hogy mi történt,mi az igaz és mi nem,ki a gonosz?

Tartalom:
Sophie csinos, szép, fiatal és mindene megvan: szerető férj, remek állás, tágas lakás egy párizsi luxusbérházban. Ám egyre több nyugtalanító dolog történik vele: elhagyja a holmijait, melyek aztán a leglehetetlenebb helyekről kerülnek elő, mindent elfelejt és összezavar, úgy érzi, kezd megőrülni. A baljós események sűrűsödnek körülötte, az élete darabjaira hullik. Van-e valami köze az anyósa és a balesetben nyomorékká vált férje halálához? És ő követte el azokat a gyilkosságokat, amelyeknél minden ellene vall, de különös módon semmilyen emlékképe nincs róluk? Kétségbeesetten menekül városról városra a ránehezedő árnyak és a rendőrség elől, és egy új házasság révén akar új személyazonosságot szerezni magának. De valóban jó megoldást választott?

A könyvvel nagyon gyorsan lehet haladni,egy napos könyv.

A borítója nagyon szép lett,bár nem tükrözi hűen a könyv tartalmát,csak éppen hogy érinti.Első ránézésre a borító alapján mást várnék.

Nimának köszönöm a lehetőséget,hogy utazókönyv formájában elolvashattam.

Könyvmolyképző:
http://www.konyvmolykepzo.hu/
kölcsön könyv,utazó
304 oldal
10/8

2 megjegyzés:

  1. Én a könyv második felétől már csak kínlódtam..amilyen jól ,izgalmasan indult úgy ki is fulladt,és előre borítékolható volt a vége.

    VálaszTörlés
  2. Igen.Nagyon kiszámítható lett a vége.

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Címkék