Joanne Harris:Szederbor
Az írónő könyveit azért szeretem,mert mindig egyfajta kellemes hangulatba ringatnak és a könyv végégig ott is tartanak.Legyen szó akár ételekről és receptekről vagy csokoládéról,esetleg egy föld bevetéséről.
Úgy tud írni,hogy kedvem lenne kimenni a kertbe és paradicsomot termeszteni(pedig nem szeretek kertészkedni).Kedvem lenne egy üveg bort felbontani(pedig nem vagyok nagy boros,annak ellenére hogy van saját borunk).
A könyv eleje nagyon sutára sikerült,nehezen kezdtem bele,majd magával ragadott.
A vége túl gyors lett,befejezetlen.Olyan kurtán-furcsán végződött.
Szerintem szándékosan csinálja ezt az írónő,hogy kedvet kapjunk rögtön a következő könyvéhez.
Szeretem ahogy ír.Érzékelteti a színeket,hangulatot még az illatokat is érzem a könyv lapjain keresztül.
Valahogy a főszereplőt nem tudtam megkedvelni most haladéktalanul.
Kedvencem inkább Joe bácsi volt az érdekes figurájával.
Persze a könyvnek tanulsága is van,mint minden könyvének az írónőnek.Merjünk egy új dologba bele kezdeni,merjünk változtatni,ha nem vagyunk boldogok!
A könyv borítója ismét nagyon szép és beszédesre sikerült!
Aki szereti a finom borokat,Francia országot,a különleges hangulatot,kertészkedni,annak mindenképpen érdemes elolvasnia a könyvet.
Annyira el tudnék képzelni egy filmet a könyvből.Végig láttam a saját kis mozimat,miközben olvastam a könyvet. Bár az illatok hiányoznának belőle és nem biztos hogy lenne olyan jó rendező,aki így át tudná adni a hangulatát a történetnek.
A pontlevonás a vontatott kezdésnek,a gyors befejezésnek,a nem éppen jó főszereplőnek és a majdnem horror résznek köszönhető.(többet nem árulok el a horror részről,de nem vészes,egyszerűen csak nem fér el a könyv hangulatában)
10/8
könyvtári
339 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése