Élménybeszámoló

Mindig irigykedve olvastam a blogokon és a molyon, hogy molytalálkozókról írtak. 
Sajnos mi errefelé nagyon kiesünk a látókörből, kevés ember molyol, kevés rendezvény van, ahol találkozhatnánk.
És kisgyerekkel még nem merek bevállalni egy Pesti utat, akármennyire is szeretnék.
Így személyesen csak két molyt ismerek.
 Rossz, hogy nem tudok arcokat, nevetést kapcsolni egy névhez.
Ám végül kiderült, hogy pár kedves molyocska pont felénk jön biciklitúrára, így adott volt, hogy találkozzunk.
Sok embernek hétköznap révén nem volt jó az időpont. Velük a későbbiekben összehozunk majd ismét egy napot.
Mi azért kicsit nehézkesen, de sikeresen túl vagyunk a szuper délutánon.
Heten voltunk, mint a gonoszok. Kiegészülve a családtagjaimmal.
A pince hűvöse jól esett a meleg, kaptatóra felbicózásunk után. mert a Hajósi pincéknél tartottuk meg a találkozót végül.
Miután bemutatkoztunk egymásnak (már itt némi humorral felszerelkezve), leültünk kifújni magunkat.
Akik jelen voltak: J_Kovacs,  Knekató, miriel, Independente, chica, bolint  és szerény személyem Judy22.
Lélekben Jeffi is velünk volt, sokat emlegettük.
Csodás kitűzőt és meglepi könyvjelzőket kaptunk ajándékba Knekatóéktól.
Ezúton is köszönöm mindannyiunk nevében, hogy gondoltatok ránk és ekkora örömet szereztetek nekünk.
Miriellel pont előtte beszéltük, hogy nekünk kell ilyen kitűző!
Még süteményt is hoztak. Persze melyik fogyott el a leggyorsabban? Hát az agyoncukros. El is felejtettem, a receptet kérem, de izibe.
Independente, most már MezeiMarcsi matek órájáról lógott a kedvünkért.
 Remélem azért sikerülni fog a vizsgád és nem maradtál le nagyon .
Fojt a duma ezerrel. Irigyeltük a Könyvfesztiválra felmenőket, kevésbé irigyeltük a Pesti lakosokat, könyvekről folyt a téma , utazásokról, anekdotáztunk és rengeteget nevettünk.
Jó kis társaság gyűlt össze, meg kell hogy mondjam. Csend nem sok akadt. Mindig valaki feldobott egy érdekesnek ígérkező témát. Szerintem még most is ott ülnénk, ha nem kapunk észbe, hogy már este van.
Erre szokták mondani, hogy jó társaságba gyorsan telik az idő.

Én ilyen sokat, már rég nem nevettem. Jól esett a lelkemnek, azt hiszem.
Rögtön egy hullámhosszra kerültünk,nagyjából mindenki szóhoz jutott.
Könyvek cseréltek gazdát, jó molyokhoz méltóan.

A hideg bor nem fogyott túlságosan, lévén a társaság nem túl nagy ivó. A sütik viszont kapósak voltak. Képek is készültek, bár nem voltunk szorgalmasak, a jó beszélgetés mellett elsikkadt.
De azért csatolok majd párat a post után.

Remélem meg tudjuk ismételni majd ezt a szuper napot, pár új, lelkes mollyal kiegészülve.
Három nagyon vicces sztorit azért megosztok veletek, csak hogy érezzétek, milyen jól szórakoztunk.
Miriel és J_Kovacs egymás mellett álltak pont a bemutatkozásnál és ugye mindenki mindenkivel kezet fogott, nevet cserélt.  J_Kovacs a végén Mirielnek is bemutatkozott, de a nagy kavarodásba Miriel nevével.
Danci babám félt bolinttól valamiért. Pedig nincs emberevő külseje. Így bújt folyton hozzám vagy az apukájához. majd egy idő után kikiabált neki azért, hogy szia. de rögtön vissza is dugta a fejecskéjét.
Aztán mikor anyósomék is megérkeztek, akkor anyósom szemüveg nélkül jött, nem lát túl jól. szépen bemutatkozott Mirielnek is, aztán vette észre csak, hogy ők ismerik már egymást, férjemmel osztálytársak voltak. Volt nagy kacagás.
Hirtelen ez a három nagyon jó kis sztori jutott eszembe. De kiáltsatok többiek, ha eszetekbe jut még.

Köszönöm minden résztvevőnek hogy eljött és remélem jól érezte magát!

Philip K. Dick: Az utolsó szimulákrum című könyve  április 25-én az Agave kiadó gondozásában jelenik meg.


Tartalmából: 
Az utolsó szimulákrum(A hatalom csak eggyel osztható)

A háború dúlta Földön a sors és a körülmények egy különös csoportot hoznak össze: egy fasisztát, aki államcsínyt tervez, egy zongoristát, aki az elméjével játszik a hangszeren, egy First Ladyt, aki mindent a kezében akar tartani, és az utolsó praktizáló pszichiátert. És miközben a társadalom tetején állók a hatalomért marakodnak, az elnyomott alsó osztály kezd magához térni a kábaságból, egyre többet kérdez, egyre inkább tudatára ébred helyzetének és erejének.
Philip K. Dick ebben a regényben is rá jellemző módon időutazásból, pszichoterápiából, telekinézisből, androidokból és neandervölgyi mutánsokból gyúr egy olyan történetet, amelyben összeesküvés összeesküvést ér, és szokás szerint semmi nem az, aminek látszik.

Olvass bele!

Agave kiadó
208 oldal
Fordított: Pék Zoltán
Ára puha kötéses borítóval 2880 ft.

Jövő szerda éjfélig 35% kedvezménnyel lehet előrendelni Az utolsó szimulákrumot Philip K. Dicktől, ráadásul limitált mennyiségben lehet vásárolni egy második könyvet is a szerzőtől féláron. 
Az akció itt vehető igénybe:
 http://www.agavebolt.com/778-az-utolso-szimulakrum.html 
Ha valaki csak az új regényt szeretné előrendelni, azt itt teheti meg: http://www.agavebolt.com/777-az-utolso-szimulakrum.html

Bele tudtok olvasni:

Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény

A könyv borítója letisztult és egyszer. Pont, mint a könyv.

A történetről: Lina 15 éves, átlagos tini lány. Nagy álmokkal és vágyakkal. Míg egy napon a szovjet titkosrendőrség el nem hurcolja, családjával együtt. Szibériáig utaznak, viszontagsággal teli útjukon sok szörnyűséget látnak és élnek át. Meg tanulnak életben maradni minden áron. Közben szerteágazó és mély érzésű kapcsolatokat alakítanak ki. .

Nehéz róla írni! Nem azért, mert nincs mondanivalóm róla. Hanem azért, mert rengeteg érzést és érzelmet felszínre hozott bennem és kavarognak. Nehéz szavakba foglalni az iszonyatot, gyászt, a fájdalmat és a reményt.

Egy megindítóan fájdalmas történet, ami remekül meg van írva. A borzalmak ellenére szívesen olvastam, mert ellensúlyozandó, sok jó gondolat volt benne. Az érzelmeket árnyaltan ábrázolja. A szereplők szépen megalkotottak. A nyelvezete, párbeszédei színesek. A történet izgalmas, bár fájdalmas és sajnos akár igaz is lehetne.

Erről a könyvről kérdésekben tudnék leginkább írni. Nagyrészt azokból is tevődik össze a postom a továbbiakban. Remélem, hogy téged olvasóm, nem fog zavarni. Annyi kérdésem lenne, ami benned is felvetődik majd, ha elolvasod a könyvet. Márpedig feltétlenül olvasd el. Nem a buta, üres könyvekhez tartozik, van mondanivalója. Nem pocsékolsz egy perc időt sem az elolvasásával.

Mennyit ér egy ember élete? Egy karórát vagy többet? Te feláldoznád a sajátodat valakiért, aki szeretsz?Így kezdődik a könyv. Ugye nem egyszerű? Így hát, ha érzékenyebb lelkületű vagy, lehet nem a te olvasmányod lesz. Vagy pont most szereted meg az ilyen jellegű könyveket.

Nincs elég pénzed megvenni a hatodik cipőd vagy a huszadik olvasatlan könyved? Nem elég kényelmes a lakásod? Nem tetszik a munkád? Nem ízlik az étel, inkább mást ennél, nem azt, ami előtted van? Nincs életcélod? Vagy csak kevésnek találod a jelenlegi életed? Van, akinek még ennyi sem jutott. Mi mégis mindig kesergünk. Semmi sem elég jó nekünk, pedig jó dolgunk van. De addig nem élvezzük, míg el nem veszik tőlünk.

A jó és a rossz párharcát kiélezi a visszaemlékezések boldog pillanatai és a jelen szörnyűségei váltogatásával az író. Néhol szívbemarkoló jelentekről olvastam. Apró kis gesztusok megindítottak. Mikor a családokat szétválasztják különböző vagonokba és a férfiak elkezdik énekelni a himnuszuk. nagy kedvem lett volna sírni. Az egyik legszebb és felemelőbb rész ez a könyvből.

Te meddig bírnád? Feladnád vagy harcolnál? Kiért maradnál életben? Mennyi idő kell ahhoz, hogy megtörjenek? A büszkeséged feladod, akkor marad még valamid? Mikor éred el azt a pontot, amikor már remélni sem remélsz? Sokszor ilyen helyzetben nincs semmink, csak a büszkeségünk. De ha már az sincs, akkor marad a remény. Amit senki az égvilágon el nem tud venni tőlünk. Már értem a könyv címét. Azt hiszem pontosan illik a könyvre. Hiszen mindig van, ami reményt fakaszt, még ha oly apró is. Egy mosoly, egy falat kenyér, egy kavics. Ezer apró gesztus, ami nem kerül semmibe, de segít, ha kell. Egy rajz, ami élteti az embert. 

Ki a jó és ki a rossz? Az rossz, aki feldob a saját élete mentésével? Vagy az a rossz, aki félrenéz? Vagy a „börtönőröd”, aki segít egy kicsit mégis? Őt hová sorolnád? Nehéz élesen elválasztani, hogy ki a jó ember és ki a rossz. De a könyvben világosan érezhető, szemernyi kétségem sem volt. Bár egy alkalommal kicsit meginogtam. Talán van remény. Bele gondoltam a szovjet katonák sorsába is, nem csak Lina családjáéba és sorstársaikéba. a katonák is emberek voltak, akik parancsot teljesítettek és biztosan volt közöttük jó ember is, aki ilyen dolgokra kényszerült. Vagy mégsem?

Ez a könyv egy gyönyörűség, a borzalmak ellenére. Mert jól fel van építve. Mert gyönyörű érzelmek kapnak helyet benne. Mert az emberek jóságát is megmutatja, a rossz dolgok ellenére. Megmutatja, hogy kitartóak tudunk lenni, az apróságoknak is örülünk. Segítünk egymáson, ha adott a lehetőség.

Linának nehéz felnőtté válás jutott sorsrészül, ám ő büszke maradt és ember. Amit másokról nem mondhatnék el. Dühített, hogy nem tudtam segíteni Linának és családjának. Dühített, amit műveltek velük és másokkal. Elborzaszt, hogy ennyi emberi gonoszság van/volt a világon, ami megtorlatlanul maradt. Megtorlatlanul? Lehet egy családtag elvesztését és az átélt irtózatot megtorolni?  Csak egy részét visszaadni? Nem hiszem. De a bűnösöket sem lehet megtalálni.

Könnyebb homokba dugni a fejünket. És történelmünk ilyen rettenetét elfelejtenünk. Amii szomorú. Meg kellene emlékeznünk az ilyen dolgokra. Hálát adni a sorsnak, hogy mi jobban élünk.

Fájdalmas könyv? Igen. Igaz könyv? Igen.

Mégis végig olvastam. Mit olvastam, inkább faltam. Mert nem tudtam letenni. Legszívesebben kilopóztam volna a vendégek mellől, hogy befejezzem. Ám végül nagy nehezen, de kibírtam reggelig. Tetszett, ahogy apró, rövid kis fejezetekre bontotta az író a könyvet. Ez a tagolás gyorsítja az olvasást és kíváncsibbá tesz a következő fejezetre. Mikor olvastam úgy voltam vele, hogy most már abba hagyom. De olyan rövid a következő fejezet és én annyira kíváncsi vagyok, csak még egy fejezetet. Aztán szép lassan el is fogytak a könyv lapjai és egyre gyorsabban haladtam a végkifejlet felé. Csak remélni mertem, hogy valamennyire boldog végkifejletet kapok.

Kedveltem a szereplőket, főleg Linát és édesanyját. Átéreztem szenvedéseiket. Annak ellenére, hogy nem voltam hasonló helyzetben sem és reményeim szerint nem is leszek sosem.

Bízom benne, hogy nem árultam el a könyvről túl sokat, ám kedvet kaptál hozzá.

Legvégül pedig értékeld, amid van, mert sosem tudhatod, mikor veszíted el!

A könyvet és ezt a nagy olvasmányélményt köszönöm a Maxim kiadónak!

1. a történet: 5/5
2. a létrehozott világ: 5/5
3.  helyszín: 5/4
4. szereplők, karakterek megformázása, hitelességük: 5/5
5. kedvenc szereplő: Lina
6. akit a legjobban utáltam: katonák
7. érzelmek, érzések,romantika: 5/5
8.  erotika: -
9. dráma, drámaiság: 5/5
10. a könyv hangulata: 5 /4
11. legjobb jelenet: a férfiak éneke és a vége
12. legrosszabb jelenet : mikor Lina egy fontos szerette meghal
13. a történet párbeszédei, tájleírás, metaforák, nyelvezete : 5/4
14. misztikum: -
15.  humor:-
16.  kedvenc idézet : 

– Figyeljenek! – kiáltottam. 

– A férfiak! – Egyre hangosabb és hangosabb lett. A férfiak énekeltek. Teli torokból. 

Andrius is velük tartott, aztán az öcsém, és az ősz hajú férfi is. 

Végül a kopasz férfi is velük énekelte a nemzeti himnuszunkat. Litvánia, hősök földje…
Zokogtam."

17. kiknek ajánlom, melyik korosztály és nem könyve: bárkinek 14 fölött

18.  fülszöveg: 5/4
19. a borító: 5/5
20. összességében: 5/4

Maxim kiadó: http://www.maximkiado.hu/

saját, recenzió

344 oldal

Fordította: Szűr-Szabó Katalin

Kerstin Gier: Zafírkék

Mi az? Kék és elapszál folyton?

Hát a Zafírkék című könyv. Mert időutazott hozzám(na jó, csak a postán) és sajnos a gazdájához is vissza kerül némi utazás után.

Az első része az Időtlen szerelem trilógiának a polcomon csücsül már egy ideje elolvasva, de nem tudtam megvenni a következő részt. És tudvalevőleg már filmben is elkészült a Rubinvörös, így arra az elhatározásra jutottam, hogy folytatom a sorozat olvasását, mielőtt  utolérne a film. 
Egy kedves molynak hála, ide is ért hozzám utazókönyvként, amit fájó szívvel adok majd tovább. 
És itt esküszöm nektek, hogy megveszem magamnak is hamarosan, a harmadik résszel egyetemben. 

Ismét követte a kiadó a hagyományokat és a Rubinvörös, vörös betűi után a Zafírkék, kék betűkkel jelent meg. Szerintem ez nagyon remek újítás. Bár most nem szólt akkorát, mint a piros betűknél. Ez a szín nem olyan feltűnő.

A könyv borítója viszont megint csodás lett. Imádom kézbe venni és csak nézegetni.

A tartalomból: Gwen az előző részben a múltban találja magát, utána pedig egy titkos társaság tagjaként, egy szívdöglesztő pasi oldalán. 
A mostani részben próbál minél többet kideríteni mindhárom dologról/személyről és az érzéseiről, ami nem is oly egyszerű egy kamasznak.

Nagyon nehezen kerültem megint képbe a könyv lapjain, ami köszönhető a rég olvasott első résznek is és az írónő sem sietett a segítségemre azzal, hogy már az elején váltogatja a nézőpontokat, időket, helyszíneket. Hirtelen Lucyék tűnnek fel, ami megzavart kissé. Mert Gwen csak később jelentkezik. 
Aztán elmerültem a könyvben és hamar ki is olvastam. Nem egy vékony könyvecske, de nagyon gyorsan lehet haladni vele. talán csak akkor éreztem volna teljes történetnek, ha a három rész egy könyvben jelenik meg. Olyan rossz, hogy mire bele jössz a történetbe, már vége is. utána sokat vársz a következő részre és azt sem tudod, mi volt előtte. 
Így a sorozatot szigorúan csak akkor ajánlanám elolvasni, ha a birtokodban van az összes rész. Különben garantáltan gutaütést kapsz.

A történet pörög és gyorsan történnek az események.

A múltban történő utazások nagyon tetszettek. Remélem az utolsó részben még többet fogunk ott tartózkodni. Gwen tanulása, a megfelelő etikett és tánc elsajátításához egyszerűen remekre sikeredett. Könnyed és humoros, de tele van sok érdekességgel.

A jelen és múlt összefonódása számomra mindig zavaros, bármilyen időutazásról is legyen szó. Ez egyszer sem volt ez másképpen. De nem a könyv hibája azt hiszem.

Viszont egyre több apró utalást vehettünk észre, amiket kockánként összeillesztve alakul a kép, a jó és a rossz harcában. Gwen is kezd képbe kerülni, pedig sok elmaradása van. Én is kicsit tisztábban látok már.

Ráadásul segítséget is kaptunk, két táblázat alakjában a nyomozáshoz. Jó ötlet volt.

Nem beszélve az előző könyv hagyományait folytatva, a fejezetek közötti idézetekről, amit kifejezetten szerettem. Néha egész különös volt a szerző kiléte.

A szereplők sokat változtak a jelenlegi részben. Már nem emlékszem, hogy mit írtam a Rubinvörösről pontosan, de azt hiszem negatív értelemben történt változás. Gideont kifejezetten kedveltem, most pedig olyan hideg és számító lett a szememben. Vagy legalábbis Kerstin ezt a látszatot keltette bennem, ahogy kavarja a szálakat. 
Gwendolyn a cserfes, találékony lányból sírós, néhol gyerekes lett. 
Felnőhetne a feladathoz már, azt gondolom. Hova tűnt a karakánsága? 
Ezt ellensúlyozva kaptunk ebben a kötetben két olyan új szereplőt, akikért érdemes elolvasni a könyvet. Az egyik Gwen egyik átkának terméke, Xemerius a vízköpő. Na, ő aztán zseniális a humorával. Ódákat tudnék zengeni a nagyszerű beszólásairól, ahogy viszi a történetet, ahogy majdnem hogy főszereplővé avanzsál. Remélem még sokáig lesz velünk, mert nagyon jó figura.

A másik szereplő negatív karakter, aki hátráltatja és elbizonytalanítja Gwent , Mr. Giordano, a mindenes tanár. De extrémitásával és nyárspolgár beszólásaival őt is bírtam, igaz nem úgy, mint a vízköpőnket. Ő az az ember, akit nagyon jól ki lehet figurázni és nem vele, hanem rajta lehet nevetni rengeteget. 
Még mindig vannak olyan szereplők, akiket nem tudok hova tenni, csak úgy vannak (Gwen édesanyja, Lucy és Paul, Caroline és édesanyja). 
Illetve két szereplő sorsa eldőlt a számomra, hogy a jó vagy a rossz kategóriába soroltatott. A híres gróf átkerült a negatív szereplők közé sejtésem szerint. 
Mr. George-t pedig az ellenkező csoportba soroltam.

Romantika aranyos volt és nem több. Nem kaptam  szerelmes kedvet tőle, de túlírt sem volt. Ifjúsági könyv létére ez a megfelelő, de számomra elég szűkmarkúan mérte a szerző az érzelmeket. Hála az égnek itt nem az elárvult hősnő és két lovagja szerelmi háromszöge áll fent, így ez üde színfolt a palettán. Aminek kifejezetten örülök.
Van itt tragédia és rejtély. Szerelem és harc. Féltés és féltékenység. Vívódás.
Szóval teljes spalettája az érzelmeknek jelen van a szerelem mellett.

A nyelvezete rendben van, nem találtam semmi hibát benne, vagy furcsaságot. Ha van is, a történet elfedi számomra.

Hogy mit várok a befejető kötettől?
Ugyan ezt a könnyed kikapcsolódást.
Ugyan ennyi, ha nem több humort.
Egy happy endet és még több szerelmet. 
A számos rejtély megoldódását.
Esetleg egy pirinyó nyitott kérdést is, amin még tovább lehet gondolni a könyvet.
Új, érdekes szereplőt.
Lehet, sok elvárásom van, de azt hiszem Kerstin Gier ezt meg fogja ugorni.
Reményem szerint nem kell, ilyen sokáig várom a következő kötet olvasására, mint most.
És jöjjön a végére még egy idétlen, időtlen szóvicc tőlem. 
Időtlenül szerelmes vagyok a könyvbe.

A Rubinvörös filmelőzetese:
http://www.youtube.com/watch?v=h73Vkk90ZO8
És a tracklistából pár zene: 
http://www.youtube.com/watch?v=0dPTWn3aFwY
http://www.youtube.com/watch?v=sdHkdCkRYJU
http://www.youtube.com/watch?v=Ykb7ts4bshQ
http://www.youtube.com/watch?v=M8PIucJjVgQ
http://www.youtube.com/watch?v=JDbVFpYyCvw

1. a történet: 5/4.5
2. a létrehozott világ: 5/5
3.  helyszín: 5/4.5
4. szereplők, karakterek megformázása, hitelességük: 5/4
5. kedvenc szereplő: 
6. akit a legjobban utáltam: 
7. érzelmek, érzések,romantika: 5/4
8.  erotika: -
9. dráma, drámaiság: -
10. a könyv hangulata: 5 /4
11. legjobb jelenet: Xemerius és Gwen találkozása
12. legrosszabb jelenet : -
13. a történet párbeszédei, tájleírás, metaforák, nyelvezete : 5/4
14. misztikum: 5/4.5
15.  humor: 5/5
16.  kedvenc idézet : -

17. kiknek ajánlom, melyik korosztály és nem könyve: bárkinek 12 fölött, de szerintem amolyan lányos könyv

18.  fülszöveg: 5/4
19. a borító: 5/5
20. összességében: 5/4

Könyvmolyképző

358 oldal

utazó könyv

Fordította: Szakál Gertrúd

Gabo kiadó

Most az egész könyves, olvasós társaság a Könyvfesztiváltól hangos.

Sok új megjelenést is ekkora időzítettek a kiadók, ráadásul hatalmas akciókkal készültek.

Sajnos én sem, és még úgy gondolom sokan mások sem tudnak elmenni a távolság miatt, vagy más dolog miatt.

Ám a Gabo kiadó gondolt azokra is, akik itthon maradtak.

Amit nagyon szépen köszönünk ezúton is neki.

Azokra is gondoltunk, akik nem tudnak részt venni a Millenárison megrendezett Könyvfesztiválon. 

Április 18. és 30. között egy TOP 30 könyvlista válik elérhetővé a GABO Kiadó oldalán, melyek árát 30%-kal csökkentettük.

Kedvcsinálónak néhány cím: 

Hidasi Judit: Kilenc

Dan Brown: Az elveszett jelkép

Leiner Laura: Szent Johanna gimi 1.

Nora Roberts: A tanú

Mark Twain:Megszelídítem a kerékpárt

John Green: Csillagainkban a hiba

Cesar Milan: Rövid útmutató a boldog kutyához – 98 alapvető tipp és módszer

John Gribbin:Schrödinger macskája

Ken Follett: A titánok bukása

Eowyn Ivey: A hóleány

Érdekes könyvjelzők

A könyvek olvasásához tartozik a könyvjelző is.
Bevallom én mindig elhagyom, vagy Danci baba lopja el.
Így hozok képekben nektek pár érdekeset:

Megvásárolható: http://www.lolstore.hu/nappali/fingerprint.html

Itt megtalálható: http://hoyacarnosa.blogspot.hu/2010/01/konyvjelzok.html

 Megtalálható: http://crysthy.blogspot.hu/2012/01/konyvjelzokmobillogok.html

Az ötlet és az elkészítése: http://mintamokus.com/szornyecskes-konyvjelzok/

Az ötlet és az elkészítése: http://kkk.kreativhobby.hu/gyerekhirek/mokas-konyvjelzok

Az ötlet : http://inecsg.blogspot.hu/2011/01/konyvjelzok.html

Megvásárolható: http://www.dialog-kiado.hu/index.php?page=kiadvany_reszletes&kid=415

Horgolva, mintákkal: http://www.nlcafe.hu/forum/?fid=441&topicid=302831

Az ötlet: http://www.meska.hu/ProductView/index/513148

Az ötlet: http://ramary-gyongyei.blogspot.hu/search/label/k%C3%B6nyvjelz%C5%91k%20dr%C3%B3tb%C3%B3l%20k%C3%A9sz%C3%BClt%20munk%C3%A1k

Továbbá találtam egy nagyon tetszetős és kreatív oldalt, ahol sok minden megtalálható, köztük könyvjelzők elkészítése is.

És egy oldal, ahol további kreatív könyvjelzők találhatóak összeállítva.

http://frompankawithlove.wordpress.com/2012/03/08/20-kreativ-es-egyedi-diy-konyvjelzo/

J. K. Rowling: Átmeneti üresedés

Egy könyv, amit mindenki várt. Egy könyv, ami nagyon zajos fogadtatásban részesült minden szempontból. Ami az érdekessége, hogy minden olvasóból mást váltott ki, eddig kevés egyöntetű értékelés született. Sokan utálták és sok embernek nagyon tetszett.

Nem Harry Potter( későbbiekben HP), azt tudni kell róla. Talán ez váltotta ki a nagymértékű csalódás az olvasókból. Pótlékot akartak, az helyett. De ez nem az a könyv.

Napok óta „írói” válságban szenvedek. nem tudok mit írni, az olvasott könyvekről. Ám ez a könyv azt hiszem helyre billentett végleg. Órákat tudnék mesélni és írni. Na jó, azért annyira nem akarlak titeket untatni és mindenki maga szűrje le a könyvből a tanulságokat.  De nem lesz rövid post, most figyelmeztetlek benneteket előre!

Tudtam, hogy ezt a könyvet mindenképpen el kell olvasnom, ha törik, ha szakad. Rowling nénénk stílusát és a Harry Potter könyveket nagyon csipáztam, a kedvenceim között tartom számon. Végre megvan a teljes sorozat és már csak egy könyve elolvasása van hátra.

Sejtettem, hogy ez homlokegyenest az ellenkezője lesz a HP sorozatnak, így nem ért meglepetésként. Igazi felnőtt olvasmány. Beért az írói is, olyan, mintha a HP regényeket, ahogy írta, szépen ő maga is felnőtté vált volna kötetről kötetre az írásban.

 Nem is tudom, hol kezdjem a könyv bemutatását és az érzéseimet. Legszívesebben bele-bele kapnék mindenbe egy kicsit, ahogy a könyv is. De igyekszem nem hebrencs lenni. Szép lassan zúdítom rátok a benyomásaim.

A könyv nyelvezete élvezetes, abban nem változtatott Rowling. Felnőttesebb lett csupán. Nagyon sok ismeretlen eredetű szó volt viszont a történetben. Nem tudom eldönteni, hogy most ez jó, vagy sem. Párat ki is jegyzeteltem, hogy utána nézzek a jelentésüknek. Nem vagyok egy ász nyelvész, a helyesírással is megküzdök rendesen. Így lehet, hogy számomra azért voltak zavaróak ezek olvasás közben. Megtörték a történet sodrását, ahogy elő kellett vennem google-t a jó barátomat, az Idegen eredetű szavak szótára helyett (sajnos ez még nem lelhető fel a nem kis könyvtáramban, sürgősen pótolandó!).

 Csak egy pár példa nektek, magyarázattal, hátha ti is meglepődtök a kérdéses szón és nem ismeritek.

elparentál - elsirat, elbúcsúztat

zabrálás - fosztogatás

obskúrus- homályos, sötét, zavaros

nepotizmus - rokonpártolás

 kooptálják – jelöl, új taggal bővít

atavisztikus – öröklött, ősökre visszaütő

szervilizmus – szolgalelkűség

Ezek a szavak az egyszerűbb embereknek szerintem nehézséget okoznak, azért sem tudom eldönteni, hogy jó-e, hogy ilyen a könyv vagy sem. Pedig nekik is szól a történet.

Ezek a fennkölt szavak mellett kapunk mást is. Hogy is fejezzem ki szépen, sértés nélkül? Igazi, jó paraszt beszédet vagy az alacsony rangú, iskolázatlan emberek nyelvezetét is. Keveredik e kettő a könyvben, ami remek kontrasztot alkot a két réteg között, kiélezve még jobban a különbséget közöttük.

Nézzük magát a történetet és a könyv olvasása közben a kiváltott érzelmeket, felmerülő kérdéseket. 

Miről szól a könyv? Mindenről és semmiről.

 Egy kis falu lakóinak sorsát mutatja be, ahogy összekapcsolódik az ő végzetük egy személy által. De sincs igazán történet. Nincs fő szál. Mindenki azt lát bele a könyvbe, amit akar. Mindenki eldöntheti, ki a szimpatikus neki és ki nem. Melyik félnek szurkol. Vagy éppen senkinek.

A történetről röviden: Barry Fairbrother, Pagford városka Testületi Tanács tagja meghal váratlanul és hatalmas űrt hagy maga után. Mindenki élete felbolydul, de még csak most jön a java, ezután. Mint a dominó, ahol az első bábut eldöntöd és a láncolat végig szalad az összesen, ha szerencséd van. Minden és mindenki összekapcsolódik és hat egymásra. A városka két részre szakadt eddig is, de most már harcolnak a végsőkig, semmit és senkit sem nézve, mindenkin átgázolva, életeket rombolva.

 A szegénység és a gazdagság harcol egymással? Nem. De hasonló is részt kapott a könyvben.

Rengeteg szereplőt ismerünk meg, hol jobban, hol kevésbé jobban. Igazi városkát ábrázol Rowling, mert ugyan azok a pletykás, pletykára éhes emberek vannak a történetbe bele szőve, mint egy átlag városkában. Egy barátnőm azt mondta a könyv olvasása közben, hogy nem tetszik neki, félbehagyja. Aztán így utólag rájöttünk, miért nem tetszett neki. Pont azért, amiért nekem igen. Olyan ez a könyv, mintha az én városkámba játszódna. Ismerős szituációk és szereplők tarkítják. Haza értem a könyvben. Csak most minden ember mögé belátok. Megismerem a lelkük, a mozgatórugójuk. az érzéseiket, a bánatukat vagy dühüket… Nálunk is jelen van az agresszív apa, a tini, akit bántanak , a törtető, az elhanyagolt nő és minden szereplő. Rowling skatulyába tette őket, de most nem bántam. Életszerűek, talán ezért került hozzám közel a könyv. 

Most bele kell kukkantanom a jegyzeteimbe, mert anélkül ennyi ment zsigerből. 

Szóval a könyv azért jó, mert hétköznapi emberek hétköznapi tragédiáit tárja föl.

 Kifigurázza a kisvárosok belterjességét. 

A képmutató felnőttek mindennapjait ismerteti. 

A szenvedő gyerekek bosszúját, ahogy ők látják. Mert mindennek ők isszák meg a levét, és így ők is nyitják fel a szemünk. Külön kedvenc szereplőt nem hoznék fel. Mindenkinek van egy kis defektje vagy keresztje, így egyiket sem kedveltem meg. Inkább olyanok vannak, akiknek szurkoltam, vagy akiket gyűlöltem és megvetettem.

Krystal az a szereplő, aki megnevetetett, meghökkentett vagy megbotránkoztatott Féltettem, hiszen elveszett a bürokráciában, a szegénységben, a felnőttek alakoskodásában, a harcban.  Más szereplőt nem emelnék ki külön, hisz ez nem egy szociális tanulmány. Bár lenne mit írnom róluk is.

Apropó szociális tanulmány. Ha már itt tartunk, ez a könyv remek társadalomkritika. Görbe tükre a mai világnak. 

A könyv lassan kotyog, mint egy rossz kávéfőző. Lassan haladtam az olvasásával.  Néhol unalmas és kiszámítható, ezért nem maximumpontos csak. Ez az a könyv, amit nem lehet gyorsan bedarálni, csak lassan, fejezetenként, pihenőkkel tarkítva. Megcsócsálva a történéseket. De ez csak egy aprócska baki, nem több.

És végezetül, ami kifejezetten idegesített. A nevek. Kiborítóak! Nem mind, de a legtöbb.

Most második átolvasásra a bejegyzést, már tudom mi maradt ki.
Két kérdést juttatott eszembe még a könyv.
Az első az, hogy tényleg ennyire nem foglalkozunk senkivel, csak magunkkal?
Egy ember haláláról is olyan hidegen, részvét nélkül beszéltek az emberek a könyvben.
Valóban vakok vagyunk mások problémájára, életére?

A másik pedig az, hogy ki nevezhető valóban barátnak és ki az, aki csak érdekből barát?
Számadást végeztem az én soraimban is, és szomorúan tapasztaltam, hogy pár baráttal kevesebb lettem, ha jobban a dolgok mögé nézek.

De alapjában véve nagyon jó könyvet kaptunk, szerintem méltó a hírnevére és a milliókra Rowling.

A könyv címe az elején olyan üresen csengett nekem, de a végére megtelt élettel. 

A borítója is olyan semmilyen volt, nem utalva a tartalomra. És azt hiszem, ez így jól is van. Figyelemfelkeltő, mindenki felfigyelt rá.

A könyvet köszönöm a Gabo kiadónak!

1. a történet: 5/4.5
2. a létrehozott világ: 5/4
3.  helyszín: 5/4
4. szereplők, karakterek megformázása, hitelességük: 5/4.5
5. kedvenc szereplő: Krystal
6. akit a legjobban utáltam: Simon, Terri
7. érzelmek, érzések,romantika: 5/4
8.  erotika: -
9. dráma, drámaiság: 5/4.5
10. a könyv hangulata: 5 /4
11. legjobb jelenet: Krystal szövegei
12. legrosszabb jelenet : a vég
13. a történet párbeszédei, tájleírás, metaforák, nyelvezete : 5/4
14. misztikum:-
15.  humor: 5/3
16.  kedvenc idézet : -

17. kiknek ajánlom, melyik korosztály és nem könyve: bárkinek 14 fölött

18.  fülszöveg: 5/4
19. a borító: 5/4
20. összességében: 5/4

Gabo kiadó: http://www.gabo.hu/hu/
576 oldal
saját, recenzió
Fordította: Bihari György, Sóvágó Katalin

Arthur Madsen: Az elátkozott nap

 Napok óta adós vagyok ezzel a bejegyzéssel, de valahogy nem akart jönni az ihlet a könyvvel kapcsolatban. Nem jutott eszembe semmi értelmes.

A könyv úgy került hozzám, hogy egy játékon nyertem az Álomgyár kiadótól. Ezúton is köszönöm nekik!  

Igaz nem kifejezetten az én stílusomba vág, de némelyik krimit szeretem, így gondoltam elolvasom, egy kis műfajbeli kikapcsolódásként.

Egy igazán izgalmas, ijesztő borítóval találjuk szembe magunk a könyv kézbevételekor. A fülszövege is ígéretes.

Viszont nagyon érződik még a könyvön, hogy első könyves író tollából származik. Csomó apró hibát fedeztem fel, ami kicsit el is vette fokozatosan a kedvem a történettől. Már csak azért is érződik, hogy férfit takar az írói álnév, mert a hibákat a női írók nem vétették volna. Ilyen például az, ami nagyon az agyamba égett, hogy egy terhes kismaminál a hatodik hónapban vették észre csak, hogy ikreket vár. Ez már a régi időkben is lehetetlen lett volna. Nem beszélve az anyukáról, aki a baba/babák mozgásából észrevette volna, ha így van. Ez egy nagy elemi hiba. Egy másik kórházas résznél pedig annyi szakszó van, hogy az átlag olvasó, ki nem a Vészhelyzeten és a Grace klinikán nőtt fel, nem is tudja mi történik. a két történés között nagyon éles a kontraszt.

 A káromkodások a könyvben is igazán férfi íróra vallanak. Bevallom, én nem szeretem egy könyvben (mint ahogy az életben sem), sokszor zavartak.  De értettem, hogy miért van szükség rá.

A történet tartalmáról röviden: Egy iker terhesség balul végződik és a két pici gyerek egyedül marad. Körülöttük megmagyarázhatatlan halálesetek történnek. Nyomoznak, nyomoznak, de csak úgy ímmel-ámmal. A sok halál csak akkor marad abba, mikor a két babát különválasztják.  Így más nevelőszülőkhöz kerülnek. Teljesen más háttérrel. Egy nyomozó erre teszi fel az életét, hogy kiderítse mi történt valójában.

A szereplőkkel bajban voltam. A két fő karakterünkkel, azaz az ikrekkel nem tudtam azonosulni sehogy sem. Még a jónak szánt szereplő is ellenszenves volt nekem a maga módján. Így nem volt kinek szurkolnom. Illetve hát a nyomozónak lehetett volna, aki vezeti a krimi szál kibogozását. De őt sem zártam a szívembe.

Az ötlet nem volt rossz. Egy kis misztikum is tarkítja. De a kivitelezésen még lett volna mit csiszolni. Ezt leszámítva egy igazán gördülékeny, könnyed történet lehetne. De csak lehetne. Olyan, min egy hullámvasút. Hol az egekbe röpít, hol pedig meredeken zuhanunk. Voltak oldalak, amiket pillanatokon belül eltüntettem, mert érdekes volt. De néhol le kellett, hogy tegyem a hihetetlensége vagy éppen unalmassága miatt. Aztán néhol az érzékenységem vetett véget egy időre az olvasásnak.

A könyv üzenete számomra, egy hatalmas nagy morális kérdés. Az ikrek egyike brutális és kegyetlen, amit kicsi korától, hogy nem vett észre senki? Hihetetlen!  A könyv végére tetőzik e tulajdonsága, amitől a gyomrom forgott, tudva, hogy vannak ilyen beteg emberek a világban is, nem csak a könyvben. A jónak szánt iker tesó pedig egy mulya, számomra tesze-tosza személyiség, aki nagyon lassan tett végre valamit, és azt is csak akkor, amikor már késő volt.  Teljesen eltérő családmodellben nevelkedtek, teljesen eltérő személyiséggel és egyforma kinézettel. Ez felvet egy érdekes teóriát. Vajon egy embernél mennyit számít a neveltetés, a közeg ahol él, és mennyit a személyisége, amit kap születésekor? Ki lehet nevelni valamiből, ami rossz és káros? Vagy lehetetlen feladat? Erre kíváncsi lennék.

A krimi szál kicsit megcsúszott. A rendőr, kinek dolga lett volna a nyomozás zöldfülűként viselkedett. A szimpla gyerek megoldotta helyette a feladatot, igaz kis „szerencsével”, ha nevezhetjük így.

Érzelmi töltete nem volt a könyvnek számomra. Igazi, mély érzéseket nem leltem a könyvben, ami hiányzott, bevallom. Mint ahogy a humor is.

Sokat panaszkodtam már a könyvre, pedig nem rossz történet. csak nekem ezek szemet szúrtak és így jobban értitek, hogy miért ilyen alacsony pontokat kap tőlem. Az is benne van a dologban, hogy ez egy igazán férfias olvasmány. Nekik ajánlanám jobban, mint a női olvasóknak. Egyszóval ez semmilyen szempontból sem az én könyvem volt.

Ami hatalmas nagy pozitívum volt számomra, az a magyarázat az ikrek viselkedésére és fura kapcsolatukra. Nem is lőném le a poént, mert fontos tényezője a történetnek.

Kiemelnék még egy részt, amit kifejezetten élveztem a könyvben. Mégpedig Adam álmát. 

Az valami fantasztikusan van megírva. Sötét, ijesztő és felkavaró. Több ilyen részletet kérnék az író következő könyvébe és mindenképpen megveszem. Na, ott aztán volt hangulatteremtés és frász.

1. a történet: 5/3
2. a létrehozott világ: 5/3
3.  helyszín: 5/4
4. szereplők, karakterek megformázása, hitelességük: 5/3
5. kedvenc szereplő: -
6. akit a legjobban utáltam: Adam
7. érzelmek, érzések,romantika: 5/3.5
8.  erotika: -
9. dráma, drámaiság: 5/4
10. a könyv hangulata: 5 /4
11. legjobb jelenet: -
12. legrosszabb jelenet : a végső és Adam álma
13. a történet párbeszédei, tájleírás, metaforák, nyelvezete : 5/3.5
14. misztikum: 5/4
15.  humor: 5/2.5
16.  kedvenc idézet : -

17. kiknek ajánlom, melyik korosztály és nem könyve: férfiaknak és igazán elszánt nőknek

18.  fülszöveg: 5/4.5
19. a borító: 5/5
20. összességében: 5/3

Álomgyár kiadó: http://alomgyar.com/
saját, nyereménykönyv
280 oldal