Következő interjúm egy olyan íróval készítettem, aki már több megjelent könyvet tudhat maga mögött, amik igen szerteágazó stílusúak. Olvastam már tőle könyvet, de tervezem még több könyve kézbe vételét. Köszönöm ezúton is, hogy elfogadta az interjút!
- Magánemberként mit tudhatunk rólad? Mi a foglalkozásod? Van hobbid az íráson kívül?
Szerencsére megadatott, hogy nyugodt családi életet éljek a párommal, valamint a három éves kisfiammal. Ebben valószínűleg az is szerepet játszik, hogy a feleségem klinikai szakpszichológus, s bár ő tagadja, szerintem ez is hozzájárul, hogy könnyen felülemelkedünk a problémáinkon. Részemről illik elhinnem, hogy magától alakulnak ilyen jól a dolgaink. Főleg, hogy valószínűleg ő is olvasni fogja ezt az interjút. Ezúton is csókoltatom őt! De az is fontos alkotórésze a kapcsolatunknak, hogy mindketten alapvetően vidám természetűek vagyunk. Belőlem például többnyire árad a hülyeség, ahogyan az a Mexikós könyvben is olvasható. Ez az iromány kb. 70-80 munkaóra alatt született és alig lett rajta szerkesztve, változtatva. Pontosan ilyen formában jött ki belőlem a történet, mint ahogy a nyomtatott változatban olvasható. Egyébként öt éve vagyunk együtt a feleségemmel, és ezalatt még nem sikerült összevesznünk, vagy akár komolyabban összevitatkoznunk. Hiába, én egy angyal vagyok! Ennyi!
Lassan húsz éve tevékenykedem a minőségügyben, több területen is megfordultam. Néhány hónappal ezelőttig minőségügyi auditorként, jelenleg pedig, köszönhetően egy előléptetésnek, minőségügyi technikus beosztásban dolgozom.
Egy régebbi hobbim, ami mostanra kissé háttérbe szorult, a bútorkészítés. Jelenleg viszont a búvárkodás az, ami nagyon érdekel és leköt. Még mielőtt valaki felkapná a fejét és meglepődne, el kell mondjam, egyáltalán nem olyan drága sport a búvársport. Ha napi egy doboz cigaretta és egy csésze kávé árát összerakja valaki, akkor abból évi 3-4 horvátországi tengerparti búvártúra kijön. Én pedig nem dohányzom, nem kávézom, nem iszom alkoholt, tehát adva is van a kellő pénzügyi háttér.
- Milyen elvárásaid vannak magaddal szemben az írás terén?
Rengeteg. De komolyan! Például a legelső könyvem, az Apácabordély, finoman szólva is hagyott némi kívánnivalót maga után, ami a minőséget illeti. Mentségemre legyen mondva, mindenkinek van első könyve, amit utólag, tapasztaltabban az évek múlásával, másként, jobban írna meg. Vagy ha esetleg nagyon tehetséges az illető, akkor már elsőre is fenomenálisat alkot. Na, az a valaki nem én voltam.Viszont a visszajelzésekből egyértelműen le tudom szűrni, hogy jó úton haladok, mert mostanra jóval több a pozitív kritika, mint a negatív.
A minőség mellett fontos a megfelelő, érdekes téma kiválasztása is. Itt sem megyek úgymond a trendek után, igyekszem egyedi maradni. Talán az Alázat gyönyöre "trendinek" hat, de ebben a műfajban, az ismertebb könyvek közül, egy sem viszi az olvasót egy családanya botrányos vágyai közé, szemérmetlenül kitárgyalva a lélek sötét oldalát. Ebben talán mindenképpen más, eltérő a megszokottól.
- Mikor érezted azt, hogy neked írnod kell?
Körülbelül tizenhat lehettem, amikor megszülettek az első sci-fi novelláim, amelyeket a mai napig gondosan őrzök a digitális asztalfiókom sötét mélyén. Van ott egyébként egy elkezdett regény is ugyanebben ebben a műfajban. Ha majd egyszer tényleg nagyon sok pénzem lesz, amit nem tudok mire költeni, akkor ezeket is kiadom. De visszatérve a kérdésre, egy szakközépiskolai dolgozat adta meg a kezdeti lökést, amikor Odüsszeuszt kellett újraértelmezni egy fogalmazás keretein belül. Ott aztán roppant mód kitágítottam a határokat, ami ráébresztett arra, mennyire jó, ha az ember nem csak olvassa, hanem létre is hozza az úgynevezett képzeletbeli világot.
Ezek után jó nagy kihagyás következett és körülbelül három éve álltam neki ismét komolyabban az írásnak, amikor is az ölembe pottyant az Apácabordély c. könyv alapjául szolgáló történet. Aztán onnantól kezdve nincs megállás.
- Vannak kedvenc íróid, akik valamilyen szinten ösztönöznek, vagy példaképnek tekintesz esetleg?
Legnagyobb hatással Nemere István volt rám, akinek szó szerint faltam a könyveit. Ugyanakkor közel állt hozzám Rejtő Jenő is, aki a "Mexikós" és a "pofára esős"könyveimet ihlette. Itt jegyzem meg, nemsokára érkezik ezeknek a befejező, harmadik része is.
Aztán beszivárgott az életembe a fantasy is, szintén még a kamasz éveimben. Nemes István, alias John Caldwell / Jeffrey Stone. Imádtam ezt a műfajt is, de meg sem fordult a fejemben, hogy írjak egy ilyen stílusú könyvet.
- Ki a legnagyobb kritikusod?
Két illető van, akik általában lelombozzák a bennem munkálkodó lelkesedést, amikor elolvassák a kézirataimat és ítéletet hoznak. A feleségem, valamint az egyik kolléganőm. Előbbi inkább a minőségbeli, utóbbi inkább a történetbeli hiányosságokra hívja fel a figyelmemet. Ez pedig remek párosítás nekem.
- Családod hogy tud segíteni neked az efféle álmaid megvalósításában?
A párom nagyon toleráns. Elfogadta, hogy van egy dolog, amit imádok és amiért nagyon sokat vagyok hajlandó megtenni. De egyébként sem tudnám kihagyni a könyvmegjelentetés folyamatából, hiszen nem kevés pénzbe kerül, amit ugyebár illik megbeszélni, ha már közös családi kasszán vagyunk. A legelején, azaz két és fél éve, még azt is elfogadta, hogy egy darabig veszteséges lesz a "mániám". Úgynevezett kalkulált veszteség. Viszont mára már kezdem látni a fényt az alagút végén, ami mindenképpen bizakodásra ad okot és ebből kifolyólag további írásra is sarkall. Szinte nulla reklám mellett is fogynak a könyveim, ami igazán örömmel tölt el.
- Van kifejezett hepped az írással kapcsolatban?( mint mondjuk csak a kedvenc fotelodban írsz vagy bizonyos napszakban, felcetlized az ötleteiddel a lakást...)
Korábban csak a munkahelyemen jöttek az ötletek, ahogy fel-alá rohangáltam egész nap. Bevillant egy ötlet, amit azonnal leírtam egy éppen a kezem ügyébe kerülő papírra, szalvétára, kéztörlőre, stb. Ezek többnyire csak félmondatok, történeti iránymutatók voltak, melyeket kidolgozva építettem be később a készülő könyvbe. Akkoriban hiába ültem le otthon "alkotni, kiötölni", nem jött az isteni szikra. Maga a kifejtés az igen, ha volt egy kiindulási alap, viszont a történet, a story line megalkotása reménytelen vállalkozás volt. Mára már szerencsére javult a helyzet és nincsenek ilyen gondjaim.
Csak teljes csendben vagyok képes írni, se zene, se tévé nem kell, sőt inkább akadályoznak.
Viszonylag gyorsan gépelek, de sokszor még ez is lassú, amikor áramlik belőlem az ihlet, amikor elkap a gépszíj. Főleg a vicces könyveim esetében volt ez némileg frusztráló, amikor egyszerre annyi minden bolondság az eszembe jutott, hogy mire a történetben oda értem és le akartam írni, már a felét elfelejtettem. Ilyenkor jó lett volna még két kéz és egy másik, független agy.
- Nagyon szerteágazó az eddigi műveidnek a témája. A témák szembe jönnek veled vagy tudatosan keresed, mi az, amit most szívesen megírnál?Mennyi háttérmunka, kutatómunka előzi meg a könyv megírását?
Nem tervezek el előre semmit, hogy miről is fogok írni. Jön egy ihlet, egy gondolat, amitől elkezd pörögni az agyam és összedobok egy néhány oldalas vázlatot. Aztán többnyire ebből születik a könyv. Soha nincs részletes vázlatom, az adott pillanat adja a történet alakulásának irányát, miközben a kéziraton dolgozom. Sokszor még azt sem tudom, hogyan is fog végződni a történet, vagy az adott jelenet, és mennyi szereplő is lesz benne. Szeretem a hirtelen és váratlan fordulatokat, amelyeket még én sem látok előre.
Az első két könyvem után az akkori kiadóm azt tanácsolta, maradjak annál a komoly, tényfeltáró-történelmi témánál, de nem ment. Túlságosan is élénk a fantáziám és a "mesélésnek" képtelen voltam/vagyok ellenállni. Másrészt pedig szeretem megmérettetni magam. Az viszont tény, hogy a vidámabb témájú történeteket gyorsabban, egyszerűbben írom, nem kell annyit fáradoznom velük. Ezek nem igényelnek kutatómunkát. Ezzel ellentétben az Apácabordély, a Halálgyár, vagy éppen a történelmileg eddig leginkább kidolgozott Idegen gyermek, nem kevés utánajárást követelt. A történelmi hűség nagyon fontos számomra.
Ami még fontos, hogy minden írásomban benne vagyok én is, egy darabka belőlem mindig belekerül a könyvekbe. Életem emlékei, múltam darabjai, a vágyaim...A Pizza, szerelem, Mexikó például teljes egészében rólam szól, még ha hihetetlennek tűnik is.
- A könyvkiadás nem túl egyszerű dolog. Mesélnél néhány szót erről a most kezdő írópalántáknak?
Kezdő íróként, ha nincs egy ismerősünk valamelyik nagy kiadónál, aki beprotezsálna minket, akkor három fontos dolog kell az induláshoz: pénz, pénz, pénz. Meg persze egy viszonylag használható kézirat sem árt, de ezen is lehet segíteni megfelelő profi szerkesztéssel, ugyancsak pénzért. Sajnos a mai világban, legalábbis én úgy látom, a könyvkiadás nem a kultúráról szól, hanem inkább a színtiszta üzletről, tisztelet a kivételnek. Mindig vannak kezdők, akik minden pénzt megadnak, csak hogy megjelenhessenek és mindig is lesznek olyan kiadók, akik ezt lehetővé is teszik, ha megfizetik őket. Úgy vélem, egy könyvet mindenki tud írni, kis sarkítással, de akkor jönnek a bajok, amikor folytatni kellene az írást és a többi könyvvel visszatermelni az elsőre befektetett anyagiakat. Mert könyvről-könyvre kell jobb és jobb szerződéseket "kiharcolni", de megfelelő utánpótlás nélkül, azaz jó kéziratok nélkül, ez halott ügy. Akkor pedig ott áll az írópalánta kb. 7-800 ezres ráfordítással, maximum 300-400 ezres bevétellel, ha szerencséje van és az általános 500-1000 darabból minden kinyomtatott könyv elfogy, és egy jó érzéssel, hogy otthagyta szellemi lábnyomát a magyar irodalom talaján. Ennyi! A self publishing-et nem keverem ide, mert az más téma, de az is nem kevés pénzbe kerül. Sőt!
A lényeg, hogy csak a nélkülözhető pénzünket fektessük írásba, mert a megtérülés erősen kétséges. Vagy szerezzünk egy jó szponzort! Ami szintén elég nehéz feladat a mai világban. Nekem se nagyon sikerült, de én hobbinak tekintem az írást, a hobbijára pedig mindenki költ valamennyit. Nincs igazam?
Ezen kívül csak a többi, már ismert általánosságot tudnám ismételni, hogy minél több helyen megjelenni, hírverést kelteni a könyvnek, a közösségi hálók előnyeit kihasználni, reklámozási lehetőségeket venni. Itt azért megemlíteném, hogy egy komolyabb reklám nem olcsó. Például a Bookline internetoldalán egy főoldali, egy hetes megjelenés százezrekbe kerül. Ez egy átlagos kiadói szerződés esetén, ami 7-10%-os bruttó árbevételi részesedést jelent az eladott könyvek árából, könnyen kiszámítható, mekkora plusz költség. Többnyire meg sem térül, mert több száz könyvet kellene eladni és akkor még nem számoltunk a könyvkiadás indulási költségeinek megtérülésével. Pontosabban szólva részleges megtérülésről van szó, mert eleve veszteséges a dolog, mint ahogyan azt fentebb már írtam.
Ezek az én tapasztalataim és természetesen vannak szerencsésebb, tehetségesebb írók is, akik jobb tárgyalási helyzetben vannak, ám a többség sajnos nem ilyen. De ezzel senki kedvét nem akarom elvenni az írástól! Mert az írás szép dolog, az írás felemelő dolog, az írás JÓ DOLOG...
- Mire vagy a legbüszkébb eddig a megjelent könyveid kapcsán?
A Halálgyár című könyvemhez Czeizel Endre professzor úr írt zárszót, megkeresésemre reagálva.
- Milyen könyvvel készül most? Mivel lepsz meg bennünket legközelebb?
Tavasszal érkezik a "Mexikós" téma záró kötete, aminek még egyelőre nincs címe, de a borító már majdnem megvan. Aztán vele egy időben jön az Alázat gyönyöre második, befejező része is. Ezek a kéziratok 85, illetve 35% -os készültségűek jelen pillanatban. Az őszre is tervezek megjelenést, de az még titok, hogy mi is lesz.
Zsolt elérhetősége, ahol dedikált példányt vásárolhattok:
Zsolt elérhetősége, ahol dedikált példányt vásárolhattok:
Zsolt eddig megjelent művei:
Pergel Zsolt: Apácabordély
Pergel Zsolt: Halálgyár
Pergel Zsolt: Pizza, szerelem, Mexikó
Pergel Zsolt: Idegen gyermek
Pergel Zsolt: Az alázat gyönyöre
Pergel Zsolt: Mesés pofára esés
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése