Jennifer L. Armentrout: Obszidián

Madarat lehetett volna fogatni velem, mikor a kedvenc könyvtárosom olvasmánya listájában megláttam a könyvet. Akkor megvan a friss könyvtárunknak is! Szuper! Rögtön le is foglaltam, hogy még véletlenül se kaparinthassa meg más.
De jól tettem, hogy végül nem vettem meg.
Azt tudni kell, hogy nem vagyok nagy sci-fi rajongó. Ez a könyv meg bizony annak, és az ifjúsági könyveknek az ötvözete. De hát annyi jót hallottam róla, főleg pasi szereplő fronton, hogy muszáj volt bepróbálkoznom az olvasásával.
Kicsit csalódott is vagyok, meg nem is. Nem tudom mit vártam a könyvtől, de kevésnek éreztem.
Jó volt, kikapcsolt, elszórakoztatott, de lehetett volna több.

Az alap ötlet tetszett, a sztori is érdekesen alakul, néhol meglepetést okozott. Viszont nem ez az erőssége a könyvnek. Nem a misztikus, illetve jelen esetben a sci-fi szál a legerősebb, pedig arra vágytam volna legjobban. Azon a részén a történetnek lett volna még mit csiszolni. Érdekes megoldások voltak benne, de míg egyik része erősebb volt, a másik része szörnyen zagyva és gyenge. Számos logikai bakit találtam olvasás közben. Pár dolgot máshogy oldottam volna meg az író helyében. Viszont a létrehozott világ érdekes volt, bár egyedinek nem mondanám. De kezdő sci-fi olvasóként pont jó olvasmány!

Ami miatt tetszett, az a szépen alakuló kapcsolat rendszerek, a szereplők és a humor.
A könyv ifjúsági vonulata tetszett jobban egyértelműen. Pedig bőven kinőttem már és mostanában sokat olvastam a témában. De szerintem megállja a helyét, sőt, ha nem is kiemelkedő, de a jobbak között van.
Tetszett a három főszereplő. Még nem teljesen kiforrott személyiségek, van némi alakítgatni való rajtuk, de szerettem őket és éreztem, az író milyennek szeretné láttatni őket. Gondolom kellett hagyni muníciót a további részekre is. Mert ez is sorozat. bizony. Van egyáltalán olyan könyv, ami nem sorozat?

Dee cuki és sziporkázó, folyton ezer fordulaton égő csajszi. Szerettem az ő részeit olvasni.

Daemon egy igazi szívtipró pasi könyves berkekben. Sokan rajonganak érte.
Bírtam a stílusát, de még nem tudtam "bele zúgni". Még nem győzött meg. Várok még valamire.
Jó volt olvasni, hogy igazi pasis pasi, minden hibájával. Kinézetre tökéletes, de a modora hagy kivetnivalót magárt.
A védelmező ösztöne kicsit tyúkanyós, de imádni való.
A szavai kis fullánkjai mindig telitalálatok, bár durvák.
Mit tartogatsz még számomra? Meg tudsz győzni majd?

Katy kedves volt, aranyos és blogger, könyveket szerető, olvasó ember. Így rögtön megkedveltem. Az író remek manipulátor, ahogy az olvasókat irányította ezzel a remek húzással. De e nélkül is szerettem volna Katy-t. Végre nem egy folyton siránkozó, magáért nem kiálló lányka. Falra mászok a sok nyenyere lánytól, akik mostanság főszereplők. Ő nem ilyen, bár volt pár húzása ami meredek volt.

Kettőjük( Katy és Daemon) alakuló sorsa nem sok meglepetést okozott. Már az első perctől kezdve ismertem a szálat, a buktatóit és mindent. Viszont nagyon szép ívvel volt felépítve. hihető volt és vicces. 
Érződött köztük a szikra. Nem volt túl sok meleg helyzet, de az igazán forróra sikeredett, így 14 karikásan is. 
Egy idő után a kettőjük közötti csörték már sokadik olvasásra untattak. Kevesebb hasonló jelenet elég lett volna.
De nem egyedi történet, ha a mellékdolgokat leszámoljuk.

Izgalmi faktor? Hát ezzel is akadtak problémáim. A harcolós, izgalmasan induló részek pont kimaradtak, vagy túl rövidre zárta az író őket. Pedig sikítottak, hogy MÉG, MÉG, MÉG!
Feldobta volna a könyvet. Kíváncsi leszek a következő részre. 
Remélem egyensúlyba tudja hozni  a romantikus-veszekedős, a sci-fi szál és a világfelépítés, valamint  a harcias, izgulós részeket, mert akkor bizony kedvenc lesz.

Kísértetiesen hasonlított sok aprócska dologban más könyvekhez, vagy csak én olvasok túl sokat?

A nyelvezete viszont nagyon rendben volt. azzal egy szemernyi gondom sem akadt.

Kiemelném, hogy kellemes perceket okozott, hogy a könyv végén nem csak a következő kötetből kapunk ízelítőt, hanem Daemon szemszögéből is olvashatunk bizonyos részeket. Formabontó ötlet, de nagyon jó!

Fülszöveg:

Amikor – éppen az utolsó középiskolai évem előtt – Nyugat-Virginiába költöztünk, beletörődtem, hogy vastag tájszólású emberek, melléképületek, szakadozó internet és rengeteg unalom tölti majd ki a napjaimat. Amíg észre nem vettem magas, szexi, különös zöld szemű szomszédomat. Az ég kiderült.

Aztán a srác megszólalt.

Daemon dühítő. Beképzelt. Pofoznivaló. Nem bírjuk egymást. Egyáltalán. De aztán, amikor egy idegen rám támadt, és Daemon egyetlen intéssel szó szerint megfagyasztotta az időt – akkor valami történt. Valami váratlan.

A szédítő idegen a szomszédból megjelölt engem.

Jól hallottad. Idegen. Mint kiderült, Daemon és a húga egy egész galaxisra való ellenféllel néznek szembe, akik mind az ő képességeikre pályáznak, a nyom pedig, amit Daemon rajtam hagyott, olyan fényesen jelzi számukra az utat, mint Las Vegas főútja. Csak úgy úszhatom meg élve, ha Daemon közelében maradok, amíg elhalványul a nyom rajtam.

Mármint ha nem ölöm meg addig én magam…

Idézet::

"Szép arc. Fantasztikus test. Rémes modor. A helyes fiúk szentháromsága."

"– Alapjáraton ilyen kedves és sziporkázó vagy? 
Ellépett mellettem, és elzárta a vizet. 
– Mindig. És te alapjáraton mindig megbámulod a pasikat, amikor átugrasz, hogy megkérdezd az utat a boltig? 
– Mindig félmeztelenül nyitsz ajtót?"

Kinek ajánlanám? 
Az ifjúsági regények kedvelőinek.

Legjobb dolog a könyvben, amit a legjobbnak értékelek benne:
A humor, a párbeszédek.

Ami nagyon nem tetszett benne, kilógott a legjobban a könyvből:
Kevés volt a valódi izgalmas, harcias jelenet.

Könyvmolyképző
könyvtári
424 oldal
Fordította: Miks-Rédai Viktória

                                                                Egy kis előretekintő: