Főzni
mindenki tud, legalábbis azt állítja, vagy próbálkozik. Bevallom, én imádok
főzni és kotyvasztani. Nagy érdeklődéssel nézem a tv-beli mesterszakácsok,
chéfek ténykedéseit, apró, kikotyogott kulisszatitkait, remek receptjeiket,
guszta tálalásukat. Így ez a történet vágyott a kezembe.
Nem is tudom, hogy
mire számítottam pontosan, az olvasása előtt. Receptekre, titkokra, önmaguk
méltatására mindenképpen. De a könyv inkább egy személyes, ám igen rövid, 24
órás napi memoár egy általam nem ismert, de talán híres chef tollából. Azért
sajnálom, hogy az igazi ételreceptek, apró kóstolók kimaradtak. Egy-két színes
kép elfért volna a történetbe tűzdelve.
Tartom
azt a nézetemet, hogy a főzés nem csak időtöltés, pocakok megtömése, hanem művészet
is. De még annál is sokkal több. Egyfajta
tánc. Harc az idővel és a minőséggel, az első fogástól az utolsóig, minden
egyes rendelésnél. Zsonglőrködés az alapanyagok mennyiségével, elosztásával. A
munkafolyamatok beosztása, szétosztása a megfelelő embereknek. A Chefnek
rengeteg dolga van a hangzatos tálalásig. Ő a karmester, aki mindent kitalál,
megrendel, elhelyez, felügyel, kiszámol, kijavít, leír. Sok minden függ a hierarchia
alján álló személyek munkájától is, de mégis minden felelősség a Chefen vállán
van, az ő hírnevét kisebbíti vagy öregbíti.
A Sous Chef pedig a Chef jobb keze,
füle, szeme, helyettese. Róla szól ez a könyv. Michael nem csak jó szakács és
Sous Chef, hanem jó mesélő is. Hihetően, továbbá rendkívül dinamikusan adja elő
egy napját. Ott érezzük magunk a konyha gőzében, érezzük a felszálló illatokat
és a nyomást, ami az időhiánnyal, elvárásokkal együtt fokozódik. Felötlik
bennem a gondolat, hogy jobb író-e vagy szakács. Elhivatott, szereti a
szakmáját, de kezd kiégni talán. Nem volt teljesen szimpatikus és a mérleg
nyelve nem mindig pozitív irányban billen Michael felé. Hiába csinálja jól a
munkáját, ha nem elég elhivatott, nincs jövőképe, nem becsüli azt, amiben most
él. Ez ellenszenvessé tette számomra némiképp. A munka után jól megérdemelt
pihenését kellene töltenie, de mint az ábra mutatja, inkább levezeti itallal a
feszkót, mint előző éjjel is. Munkaadóként, nem tolerálnám. Mint ember, barát,
barátnő sem. Vágyik az előlépésre, de nem tesz érte eleget. Vágyik többre,
amiért tenni kéne, de nem cselekszik. Önromboló.
A vidám, bohókás énjét viszont szerettem.
Továbbá tetszett még, ahogy a munkatársaival bánt, nem lekezelően, hanem inkább
támogatóan, viccelődően, még ha nem is mindig gondolta úgy. A hivatásában ahogy
élt, munkálkodott, felelősséget vállalt, ha kellett segített és besegített, az
is jó felé terelte az érzéseimet irányában. Szerethető ember, csak kellene neki
egy jó fenéken billentés, egy pofon, ami észhez téríti, mennyien lennének a
bőrében, szívesen vállalnák a munkáját helyette. És a kesergésért még senkit
sem léptettek elő. Jusson eszébe, miért szeretne Chef lenni. Miért szeret főzni
és mindjárt többet tesz az előrejutásért.
Sok újdonságot megtudhatunk az elit
konyha világáról. Ám rengeteg kérdés marad nyitott számomra és talán már nem is
annyira vonzó ez a chef dolog. Több negatívuma van, mint gondoltam volna.
Azt
viszont továbbra sem értem, miért olyan kevés a női Chef?
A könyvet köszönöm a Twister Media kiadónak és a Kildara csoportnak!
Fülszöveg:
Görnyedő hátak lakatják jól
a gyomrot. . . . Ebben a lenyűgöző és egyedi könyvben Michael Gibney mindössze
huszonnégy óra történetébe sűrítve eleveníti fel mindazt a sokrétű bajtársi
viszonyt és kulináris koreográfiát, amely egy elit New York-i étterem
mindennapjait jellemzi. Az olvasó igazi információ-záporban tudja meg, hogyan
is készül el egy-egy pazar fogás – avagy a kiválóság útja fáradtsággal van
kikövezve… Az egyes szám második személyben megszólaló Sous Chef története egy
magával ragadó, adrenalin fűtötte futam, ahol az olvasó a kibic szemszögéből
leshet be az étkeztető-ipar kulisszái mögé, és rövid időre maga is belakhatja a
konyha ajtaja mögötti titkos világot. A rendszeres étterem-látogatók és az
ínyencek számára mulatságos, részletes, bizalmas beszámoló a kezdő szakácsok
előtt is őszintén feltárja, mivel jár szakmai jövőjük, miközben tisztelettel
adózik a séfek karrierjét megalapozó nehéz és komoly elhivatottságot követelő
munka előtt. Egy olyan konyhában, ahol a legmagasabb követelményeknek kell
megfelelni, és a legkisebb baklövés is katasztrófához vezethet, a Sous Chef a
kifinomult ötletekre helyezi a hangsúlyt, amelyek mind az emlékezetes és
ínycsiklandozó végeredményt szolgálják. A karcos humorral megírt, szellemes
prózában Michael Gibney kendőzetlenül nyers, de mégis csodás jellemzést ad
erről az emberpróbáló, néha mégis alábecsült szakmáról, árnyalt képet festve az
ételkészítés és felszolgálás műhelytitkairól.
Twister Medial kiadó
240 oldal
Fordító: Bősze Márta Zita
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése